Ki az, aki hiteles?

Magánvélemény következik.

Nemrégiben akadt a szemem elé egy angol nyelvről fordított, külföldi asztrológustól származó cikk, amely azt taglalja, hogy mennyire nehéz idők jönnek és név szerint említ olyan hölgykollégát, akinek az írását kifogásolja. A cikkíró asztrológus szerint, aki kellemes hangvétellel ír minderről, az nem hiteles, sőt, károkat okoz az embereknek. No, akkor nézzük ezt röviden és tényszerűen!

Károkat nem az okoz, aki a bolygók magas szintű és általános üzeneteit közvetíti, hanem az, aki a tudatot alacsony szintekre fókuszálja.

Mert nem a bolygó teremt, hanem a tudat – vagyis az ember maga!

(Egyetlen égi jelzésnek sincs előjele (+-). Azt csak az ember ítéli hozzá, az aktuális tudatossági szintjéhez mérten. Az utóbbi 23 év asztrológusi-asztrozófusi tapasztalataiból ezt egyértelműen élem.)

Ez az, amit egy segítőnek alapvetően tudnia kell és meg kell mutatnia annak, akinek segíteni akar. Ha emelni akarunk, akkor emelni kell, nem lehúzni. Ha tanítani akarunk, akkor nem kész gondolatokat kell átadni a másiknak, hanem rámutatni arra, hogy ő maga a teremtő és emlékeztetni őt arra, amit eleve tud!

Természetesen, aki e fenti állításokat írta, nem rossz ember, nem azért ír ilyeneket. Teszi mindezt tudatlanságból és jóhiszeműen, mert nincs kellő ismerete az univerzum és az ember működéséről, konkrétan a tudat teremtő erejéről. (Arról nem is beszélve, hogy másokat lehúzva érvényesülni próbálni, ez nagyon tiszteletlen, a sérült egó megnyilvánulása.)

Ki a hiteles nekem?

Nekem az a hiteles, aki a SZERETET közvetíti. Aki szeretettel közvetít.

Mert a világunk alapállapota a Szeretet. Minden más illúzió.

A szeretetet pedig megengedő. Nincs benn ellenállás. Engedés van, minden és bármi iránt is.

Tudom, hogy ide még nem tud mindenki felnőni, de azt látom, hogy már tömegek tartanak itt és komoly fejlődés van. De még mindig magyarázni kell: amikor egy adott fényszögről írok, akkor energiákról írok, amikkel teremtesz és arról, hogy miről szól egy időminőség. Nem gyakorlati történésekről írok. Nem azt mondom, hogy veled csak jó, vagy csak rossz történik majd, hiszen éppen ettől a tudatszinttől igyekszem feljebb emelkedni. Inkább azt mondom, ami a történés üzenete. Hogy az, ami történik, az miről szól, mi a célja, mi a lényege. Ezt vagy érted, vagy még nem.

Olyan ez, mint egy térkép. Ha nekem te megmutatod, hogy hova juthatok el és én még nem vagyok ott, akkor nem te vagy hiteltelen. Akkor ez egy olyan iránymutatás, amihez nekem érdemes fejlődnöm és eljutnom. Én legalábbis így vagyok ezzel. Ha látom, mik a lehetőségeim, akkor ez inspirál és késztet a fejlődésre. Lelkesít. Aktívabbá is tesz olykor, ha mást tapasztalok, hogy dolgozzak saját magamon. De soha nem fogom bolygókra. Mert az a felelősség hárítása lenne. Ha valami nem tetszik – akkor magamban írom át azt, amit kell.

Mert nem a külső körülményeket kell megváltoztatni ahhoz, hogy minden jó legyen. Ahhoz magamon kell dolgoznom. Ezt a legfontosabb megérteni – és akkor más szűrővel tekintünk az útmutatásokra is és nem tudnak kellemetlenül hatni semmilyen külső hatások.

Zentai Anna

Kép: Pinterest