Kell-e félnünk egy bolygótól?

Több privát kérdést válaszolok most meg egyben, mert az utóbbi időben ismét olyan leveleket írtatok, ami magyarázatot és megértést kíván. Bizony, a fenti kérdés így és ennek változataiban is elhangzott már… Ilyenkor mindig mosolygok, mert mintha a saját húszéves énemet hallanám-olvasnám, aki annak idején ugyanezen kérdéseket tette fel és amikor magyarázok, kicsit azt is látom, hogy a régi énemnek magyarázok, nagy szeretettel 🙂

Nem véletlen, amit, ahogyan és amiért írok, vagy nem írok. 23 éve figyelem magamat a csillagos ég jelképrendszerén át. Azt, hogy hány éve figyelem a saját, személyes tranzit állásaimat, meg sem tudom számolni, mert már a tanfolyam előtt is ezt tettem. Azt látom, hogy az asztrozófia tapasztalati tudomány. Nem lehet megtanítani – átélések által érik be mindenkiben. Ugyanúgy, mint az összes többi szakma, nem tanulható iskolapadban – csakis az életben, a ‘csinálás’ és a megélés által érik be a tudás! Nekem pedig a saját megéléseimen túl, sokezer emberi sors bizonyítja, hogy bármely adott energiával milyen szép, élhető megéléseket lehet produkálni, sőt! …gyakran elmondom, hogy sokkal jobbakat, mint azt elképzelni tudjuk… akkor hol a gond, ha nem ezt látjuk? Leginkább ott, hogy nem vagyunk rá befogadók, mert egy hozott tudati program befolyásol bennünket.

A dolog ott billent ki, amikor anno megalkottak egy olyan rendszert, amiből kihagyták a fényt és – ugyanúgy, ahogyan a Bibliát, vagy a történelmünket – hozzányúltak úgy, hogy kivettek belőle és hozzátettek. Így mi, akik ezt készen kaptuk, azt hittük, hogy ez a rendszer így működik – holott egyszerűen csak nem tudtunk többről és másról. Én sem vagyok kivétel, tegnap kiszámoltam, 6 évig tanultam és műveltem asztrológiát. Igenám, csakhogy a belső mércém sok helyzetben megoldást akart és felismerte, hogy ez a rendszer azt nem mutatja meg, nem visz ki abból, amiben vagyok, azt valahol máshol kell keresnem! Azóta meg is találtam.

Csak gondold végig: az energetikai rendszered a születésed pillanatától kezdve, a halálod (vagyis egy másik dimenzióban való megszületésed) pillanatáig: adott! Minden, de minden, ami történik veled és benned, minden megélésed ebből fakadó! Akkor miért szűkítenénk le egyetlen lehetőségre a milliót?! Például, miért mondanánk egy bolygóra azt, hogy csakis ilyen, vagy olyan megnyilvánulása lehet? Számomra pedig a legfőbb kérdés az: ha én magam egész életemben ugyanaz vagyok, ha az energetikai rendszerem (lásd: a születési képletem) egész életemben ugyanaz, akkor a megéléseim, a bolygóenergiák megnyilvánulásai a fizikai vagy a lelki szinten miért annyira mások és ha annyi szép példát látok a jóra, akkor hogyan érhetem el azt a jót? Akkor a lényegi kérdés: mi az tehát, AMI VÁLTOZIK és AMI VÁLTOZTATHATÓ?

Ez nem más, mint maga a tudatosságom és az ezzel együtt mozgó rezgésszintem. Erről szól minden írás. Azt látom, hogy igazán spirituális és hiteles akkor vagyok, ha tudom: minden belőlem indul és hozzám tér vissza. A fő megkülönböztető jele annak, hogy milyen tudatossági szinten vagyok, az, hogy mennyire hiszem el, hogy külső erőknek vagyok kiszolgáltatva, hogy tőlem független erők mozgatnak, vagy mennyire vagyok a magam ura! (Ehhez ismernem kell a tudatalatti működését is.) Hiteles segítő tehát nem lehet ma már anélkül, hogy ismerje a teremtés alapvető törvényeit. (Ellenkező esetben, ha nem ismeri, elhitetheti a másikkal, hogy valamire nem képes, nem jár neki, nem sikerül neki, nem kapja meg, hogy van oka félni, stb. – Mennyire más az a hozzáállás, ami sok évszázados szent iratokban van és mára újra előkerült: hogy az egyetlen tévedésünk a félelem!)

Valóban vonzó tud lenni, amikor valaki elmondja, leírja, hogy milyen szenvedéseket tud hozni egy-egy helyzet és aki éppen benne van, viszontlátja azt a tükröződést, ami benne is ott él… vonzó – a sérült részünk, az egó számára. De ez a sérülést és a szenvedést erősíti. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki nekem a saját nehéz tapasztalatairól mesél, akkor azt nem kell feltétlenül átvennem, hiszen nekem lehet más a tapasztalatom (erről írtam a „Vigyázz a tapasztalattal!” című írást, keressétek vissza itt a Blogon! A lényege az, hogy az válik tapasztalattá, ami a tudatalattiban van és ha nekem ott más van, akkor nekem lehet más a tapasztalásom! Ezért nem kell minden félelemkeltésnek bedőlni! Pl. nem minden férfi/nő ugyanolyan, stb.) Ha látom, hogy egy gödör van az úton, amin haladok, akkor nem azt fogom mondani az útitársaimnak, hogy jaj, vigyázzatok, mert bele fogtok esni egy gödörbe! Honnan is tudnám, hogy beleesnek? …hanem azt mondom, hogy jön egy gödör, így az utunk itt kis kanyarulattal folytatható és esetleg bele is nézhetünk abba a gödörbe, hogy vajon mi van benne, vagy be is temethetjük akár, hogy a mögöttünk lévő nehogy beleessen, esetleg kimenthetjük a már beleesett kisállatokat. Tehát nem a félelmet erősítem és nem táplálok ötleteket a másik tudatába, hanem rávilágítok, hogyan tud megoldást találni és – tudva arról, hogy ez bizony gödör – a legjobbra törekedni. (Ismétlés: az igazi pozitív gondolkodás a megoldásra törekvés!)

Az egyik ilyen lehetőség, a megemelkedett szintek élésére az életünk során: a ‘projekció’. Már régebben is olvastam kutatásokat asztrológia témában erről, de akkor még, azon a tudatossági szinten, az asztrológusok nem értették, miért van az, hogy ugyanazzal a fényszögkapcsolattal az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Én is elkezdtem figyelni ezt. Egyértelműen kimutatható a statisztika alapján: a szenvedés szükségtelen! A kulcs nagyon egyszerű: a tudatosságban találtam meg, ezzel együtt az önfejlesztésben. Mindkettő egyaránt fontos: megismerni a saját működésünket, tudatosan irányítani saját erőinket, dönteni önmagunk mellett tudatosan és emellett dolgozni a tudatalattiban magunkkal cipelt programokkal, mintázatokkal és helyretenni ezeket, hiszen a tapasztalásaink javarészét ezek határozzák meg. Ezek mindenkiben ott vannak.

De visszatérve a projekcióra – mi is ez a jelenség? Arról van szó, hogy ha van egy ember egy adott bolygóállással a képletében és az élete elején (főként gyermekkor, esetleg fiatalkor) adott helyzettől szenved, akkor később, amikor sikerül ezt feldolgozni és kilépni ebből a szenvedéskörből, már nem kell találkoznia vele többé önmagán keresztül, másokon keresztül viszont ugyanúgy találkozhat vele. Tehát pl. jön egy olyan félelemmel, szorongással, ami gyermekkori emlékekre vezethető vissza. Feldolgozza a múltat, rendbejön az élete és a lelke is meggyógyul. Abból pedig, amit ezen tapasztalatok által megtanult, elkezd másoknak segíteni. Így továbbra is találkozik a szenvedéssel, de már nem éli meg, sőt, másoknak is segít kilépni belőle.

Ugyanakkor, természetesen lehetséges az is, hogy már nem találkozik a szenvedéssel többet, hanem az új, megemelkedett energiával teljesen más dolgokat teremt az életébe. Például, ha volt egy félelme és ezért nem merte a neki tetsző hívatást élni és ezt pl. a Szaturnusz bolygó energiáihz kapcsolta és aztán megtanulta meghúzni a határait és feldolgozta a múltat, elindult a saját útján, akkor elkezd pl. ásványokkal foglalkozni és ásványboltot nyit és ebben lesz sikeres (mert az ásványok is a Szaturnuszhoz köthető analógiát képviselik). Tehát egyáltalán nem kell, hogy egy energia mindig ugyanúgy nyilvánuljon meg egész életünkben.

De ez csak néhány lehetőség volt a sok közül. Jópárszor rácsodálkoztam már a saját életemben és másokéban is arra, hogy egy adott fényszögkapcsolat olyan csodákban tud megnyilvánulni, amire egyáltalán nem is számítottunk! Fontos lehet tehát a szellemi nyitottság és befogadóképesség is! Hagyni, engedni, hogy az az energia, amit eddig valahogyan elkönyveltünk, csak megnyilvánuljon úgy, ahogyan arra nem is számítottunk, a szó legjobb értelmében! Hiszen a megoldás legtöbbször a megszokotton, a komfortzónán kívül esik. Az Univerzum olyan kicsi, csöppnyi részei vagyunk… hát engedjük a MagasabbRendűnek, hogy megmutassa rajtunk keresztül, mire is képes és mire is vagyunk képesek általa!

Tegnap is volt egy ilyen, kisebb élményem. A Merkúr és a Plútó fényszöge éppen akkor volt egzakt, amikor a hónapok óta tervezett kamrapakolás kellős közepén voltam. Ahogyan egyre mélyebbről kerültek elő rég elrakott, évek óta ott heverő kartondobozok és egyéb tárgyak, ötpercenként derült ki, hogy miben mi van és bizony, rácsodálkoztam olyan dolgokra, amikről nem is tudtam, hogy vannak nekem! 🙂 Ezek mindegyikének nagyon örültem. Fogalmam sem volt, hogy van egy hordó mész a kamrában, de sok más dologról sem, ami most napvilágra került! Este visszatekintettem életemnek azon időszakára, amikor egy plútós időszakban poklokat éltem meg… 20 éves korom körül volt ez, néhány évre rá értelmezni tudtam már az akkori állásokat. Tudom, nem a bolygón múlt – hanem csakis rajtam! Én voltam az, aki olyan mély fájdalmakat, kidolgozatlan minőségeket cipelt magában, ami csak úgy tudott megnyilvánulni. Kemény volt, tanultam is sokat belőle. De milyen jó visszanézni, hogy adott fényszögkapcsolatokkal ma már mennyire mást élek meg és mennyire örömtelibben, vagy más esetben teljes lelki nyugalommal, lélekjelenléttel és békével, ha szükséges!

Mi változott? Az égitestek ugyanúgy ott vannak, léteznek, ugyanazokat a fényszögeket adják, folyamatos változásban… ÉN változtam. Nagyon sokat. Ma már soha nem fogom a bolygókra azt, hogy valami rossz, vagy nehéz… Igen, a tisztulási folyamat is lehet mély. De már látom, hogy a folyamatnak a ‘nehéz’ része csak a kezdet, az eleje és látom ‘egészében’, magát a teljes folyamatot és a megélésem célját is! Ez pedig rendkívül inspiráló érzés! …de innen új fejezet kezdődik, hamarosan folytatom, ezen tisztító folyamat elemzésével, mert éppen erről szól egy újabb cikk, ami igazából már bő egy hete íródik, nemsokára befejezem 🙂

Zentai Anna

Kép: Pinterest