Kapcsolataink tükrében – birtoklás, manipuláció, féltékenység…

Másoknál nagyon könnyen látjuk – éppen ez a tükröződés feladata, hogy láttassa a kapcsolatainkon át – az elakadásokat. A két szélsőség, a kapcsolaton belüli hatalmi harcokban, nagyon jól megkülönböztethető: az egyik leuralja, dominálja a másikat, túl akaratos, túl erőszakos, manipulatív, ragaszkodó és birtokló; a másik alámegy, besimul, megalázkodik, gyenge akaratú, függő, behódoló. Az ilyen játszmákban azután éveket, évtizedeket lehet eltölteni. (…bocsánat, ezt máris javítom: nem, már nem lehet! Eddig lehetett, de olyan szintű kollektív emelkedésben vagyunk, amiben már nem fogunk évtizedeket rostokolni egy elakadásban!)

Valójában mind a két oldalon ugyanaz a sérülés, ugyanaz a gyökérélmény bújik meg a mélyben: hogy nem érzem magam biztonságban, hogy elhagytak, bántottak, hogy nem tudtam megosztani az érzéseimet, mert a másik visszaélt vele, vagy teljesen elérhetetlen volt, hogy elveszítettem, egyedül maradtam, nem öleltek, nem figyeltek rám, nem éreztem, hogy szeretnek… A biztonság élményének törése, vagy hiánya az egyik legmélyebb sérülésünk! Amikor elszenvedtük azt, hogy a szívünk, a lelkünk (a testről már nem is beszélve) nincs biztonságban, nem vigyáznak rá, nem foglalkoznak vele.

A stabilitás helyett az instabilitás, a biztonság helyett a bizonytalanság, a bizalom helyett a bizalmatlanság, a béke helyett a küzdelem, vagy a szomorú lemondás alakult ki és kapcsolódott olyan védelmi mechanizmusokkal, mint az akaratosság, vagy a behódolás. Mindkettő mögött ugyanaz rejlik: nem érzem biztonságban magam, ezért játszmázok! Vagy követelem, hogy maradjon a másik és szeressen – vagy megalázkodok és jó leszek, mert akkor talán szeretni fognak…

…és nem. Sajna, de egyik sem a szeretet rezgésébe emelő működésünk.

Aki a hiány szintjén rezeg és kompenzál, nem fogja az elégedettséget, a békét, a stabilitást megélni. Mert a mélyben még ott rejlik a hiány, a bizalmatlanság. Csak akkor, amikor ezeket megszüntetni, úgy, hogy az ezt kiváltó élményt feldolgozza – akkor jön meg a változás!

A régi kapcsolati mintáink nem az egységet, nem az egyenlőséget és nem a társ-ságot közvetítették felénk. A régi kapcsolatrendszerek ezért nem maradhatnak tovább! Eddig ezt a két lehetőséget ismertük: megszokunk, vagy megszökünk. Behódolunk, vagy ledomináljuk a másikat. Alatta, vagy fölötte vagyunk! Ám itt és most mindennek vége van!

A Mérleg jegyében haladó és az újholddal és Merkúrral most együttálló Lilith tanítása most legfőképpen ez: nem alatta, nem fölötte – MELLETTE! Vele, együtt, egységben!

Ha valóban azt kívánjuk, hogy olyan társunk legyen, aki nem leural és nem alánk megy (pl. ahogy ma sok helyen hallható: nem nárcisztikus, de nem is papucs, stb.), akkor első lépésként azt kell megvizsgálnunk, hogy mi magunk mivel adunk lehetőséget arra, hogy a párunk bármelyik szerepbe is belecsússzon? Mivel teremtjük őt ebben a formában bele a mátrixunkba? ..és hagyjuk ezt abba!

Ha kívülről azt várjuk, hogy a másikkal egységben, egyensúlyban létezzünk a kapcsolaton belül, akkor nézzük meg, de nagyon őszintén: mi magunk képesek vagyunk-e már erre? Hova tesszük magunkat, ha jön a szerelem? Vajon megvan-e bennünk a kellő bizalom, önbizalom, önbecsülés és biztonságérzet, hogy ez működni tudjon?

Ha igen, akkor tudunk egységben, felszabadultan, önfeledten kapcsolódni. Játszmák nélkül – feltétlen szeretetben, önmagunk és a másik iránt is.

Zentai Anna

Kép: Pinterest