Ismétlődő élethelyzetek…

Ismétlődő helyzeteket, ördögi köröket az egó teremt magának. Azért teremtjük újra és újra ezeket, hogy az ismétlődésben felfigyeljünk a közös motívumra, rálássunk a teremtéseinkre, hogy felismerve a rendszert, kilépjünk belőle.

Az egó újra- és újrajátsza azt a megélést, amelyben sérült. Azért teszi ezt, mert azt várja, hogy kívülről, külső személytől, vagy dologtól kapja meg a feloldozást, a vígaszt, az elismerést… Ám ez nem lehet így. Hiszen a külvilág, a fizikai sík csupán válasz a belőlünk induló vibrációra… kívül csak a teremtéseink eredményeivel szembesülünk… és amíg belőlünk ugyanaz a zene szól, addig ugyanazokat a húrokat pendíti meg.

Önmagunkban kell megtennünk a feloldást. Önmagunkat kell megváltanunk, nem kívülről várni, hogy valaki megtegye ezt. Önmagunkkal kell lejátszanunk a történetet. Önmagunknak kell megadnunk először azt, amit mástól várunk. Ha ez valóban megtörtént – akkor jelenik meg a fizikai síkon is.

Zentai Anna

Kép: Pinterest