Hétvégére… – 2023. december 16. szombat – 17. vasárnap
A nyilas Nap a mélységek bejárásából megszülető hit és bölcsesség. A Skorpió időszakában kétféleképpen járhatjuk meg a poklokat: aki csak a felszínt, a látszatot figyeli és még sok feldolgozatlanságot hordoz magában, aki kívül keresi a kapaszkodót, a biztonságot és külső dolgoktól függ, megélhet lelki mélypontokat. Aki már a lélek mélységeit ismeri és kutatja, aki befelé figyel és önmagában találja meg a stabilitást, annak számára gyönyörűek lehetnek ezek a napok, egyre mélyebbre kerülve önnön magában, saját békéjét, belső fényét, isteni minőségét fedezi fel. A lélek gyönyörét, az anyagon túl. Az Istennel, az istenivel való kapcsolat kihagyhatatlan… vagy azért, mert nincs más, akihez fordulhatnánk… vagy azért, mert már tudjuk: nincs más, ami felé érdemes fordulni…
A Nap utolsó hetét tölti a Nyilas zodiákusi jegyében, de a Skorpió csillagkép felett jár még. December 23-án lép majd be a Nyilas csillagképébe.
A Skorpió időszaka zajlik még tehát lényegében, az esztendő azon időszakát éljük, amikor felfényesíthetjük a legmélyebb, legbensőbb teret. A Skorpió maga az a fajta hozzáállás, szemlélet, hogy bármi is történik, nem akadok meg annál, amit látok, hanem kutatni kezdek és mögénézek, megkeresem a valódi okokat, miérteket, indító és működtető erőket. Nézzük például a kapcsolatainkat!
Minden egyes embertársunk, aki valamilyen elakadásban van, öntudatlan védelmi mechanizmusokat működtet. Ebben nincs kivétel! Aki vállalta e földi létet, az vállalta az itteni játékszabályokat is. Ezek a mechanizmusok tehát természetes, emberi működések. Sokan tekintenek ferde szemmel társaikra, amikor ilyen elakadásokat vélnek felfedezni a másiknál. Ilyenkor a kutatás gyakran kimerül abban, hogy azzal foglalkoznak, hogy a másik ember miért olyan, amilyen. (Tipikus példája ennek a nárcisztikus megbélyegzés, miközben a megbélyegző fél önmagában nem kutatja fel azt, hogy mivel reagál a másikra, akit ezzel megbélyegez.) A skorpiói kutatás tehát sokaknál még mindig kimerül abban, hogy kívül, másokban kutatnak és nem önmagunkban – holott a magas szint ez utóbbi és ez is hoz valódi megoldást a helyzetekre.
Egy dolog biztos: minden elakadás gyakorlatilag a szeretet áramlásában való elakadás! Minden egyes embernek a szeretetre van szüksége. Aki tehát elakadt, azt nem szerették úgy, ahogyan ő igényelte volna… ha ezt megérezzük, akkor nem ítélkezünk tovább. Sőt, ha igazán megérezzük, akkor már nem tudunk nem szeretni mindenkit!
Így, a Szeretet Ünnepének körében érdemes átgondolni, hogy mennyire, hogyan tudjuk mi magunk működtetni a szeretetet. Tudunk-e másokat szeretni? De igazán! Nem fensőbbséggel! Tisztán. Őszintén. Feltétlenül. Elvárásmentesen. Úgy, ahogyan neki jó. ….és itt jön egy másik kérdés: és önmagunkat tudjuk-e így szeretni? Tisztán. Őszintén. Feltétlenül. Elvárásmentesen.
Ha magunkat igazán szeretjük, akkor vagyunk képesek a kapcsolatainkat is megfelelően kezelni. A feltétlen szeretetről olyan sokszor írok… de sokan nem értik még ezt. Feltétlen szeretetben lehetek akkor is, ha szeretem magamat annyira, hogy képes vagyok meghúzni a határaimat (ezt a Bak idején pláne érdemes gyakorolni majd), mert vigyázok magamra, hogy ne sérüljek és csak az jusson el hozzám, ami valóban tápláló, éltető, testileg-lelkileg (a Bakkal szemben a Rák a kiteljesítő, poláris minőség!).
Bizony, ez még mindig a Kígyótartó csillagkép erőtere most! A felelősség vállalása az életem alakításáért. Például: ha mindig a sorsot hibáztatom, mert kudarcot élek meg valamiben, akkor sem jutok előre. Rá kell jönnöm, hogy a külvilág tükör. Benne magamat látom visszatükröződni. (Jól mutatják ezt a testi tünetek is mindig, de a fizikai terem, a házam, az autóm, a kapcsolataim is!) A külvilág csupán felfedi azt, hogy bennem él például a kudarc élménye és még nem dolgoztam ki magamból. Talán még nem szerettem meg eléggé magamat, hogy merjem megadni magamnak azt, ami valóban táplál?
A Nap megérkezett e hétvégére a Skorpió csillagkép fullánkjához, így most tudjuk elengedni mindazt, ami nem az istenit szolgálja bennünk.
A Kígyó Fejének magasra nyúló csillagai és lent, a legmélyebb megértés terében, a Kígyó Farkának Tejút-hasadékba való benyúlása mennyei fényben ragyogja, hogy saját felsőbb énem akaratát teljesítem a Földön, magam teremtek! Legyünk méltók ehhez, minden egyes nap, legyen akár ünnep, akár hétköznap – hiszen minden pillanat egyedi és megismételhetetlen! Engedjük meg magunknak azt, ami valóban tápláló és szeretetteljes és engedjünk ebből másoknak is, méltón és szeretettel!
Zentai Anna
Fénykép: Bokor Kriszta