Ha rosszul vagy…

Ha rosszul vagy… ha nehéz… ha fáj… ha zavar… ha dühít…

…akkor nem tudom, mit tegyél, de el tudom mondani azt, ami nekem segített. <3
Mindig szerettem sírni. Azt hittem, a szomorkodás, a leterheltség és a hiányállapot normális, hétköznapi dolog. Aztán, ahogyan dolgoztam magamon, kiderült, hogy teljesen más állapotokban is lehet élni az életet 🙂 Szerencsére…
Magam is megdöbbentem, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy olyan könnyedséget, szabadságot, elégedettséget, teljességet tapasztalatok, hogy ennek a létezéséről nem is tudtam! …és nem ez volt a végső állapot, mert aztán ezt az állapotot egyre magasabb szinten tapasztaltam meg és egyre kiterjedtebben… lassan már öt éve, hogy eljutottam oda, hogy tökéletes elégedettséget éreztem az életemben mindennel és ez nem egy generált állapot volt, hanem magától talált rám, olyan finoman, csendesen és olyan békében, hogy hirtelen nagy lelkesedéssel csodálkoztam rá!
Mik voltak ehhez a kulcsok?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb, ami gyermekkorom óta eleve bennem élt mindig: a MEGOLDÁSRA TÖREKVÉS.
Mindig elfogadtam, hogy oké, vannak rossz, nehéz helyzetek, állapotok, DE, köszönöm szépen, én a részemről NEM AKAROK BENNE MARADNI és nem volt soha kétségem abban, hogy MEGTALÁLOM A MEGOLDÁST! ..és mindig így is lett. Addig mentem, amíg meg is találtam.
Van még két másik lényegi dolog is: az ALÁZAT és a NYITOTTSÁG!
Addig, amíg az ember be van szűkülve egy adott tudatállapotba, hitrendszerbe, és ezzel generál magának nehézségeket és szenvedést (persze nem tudatos erre, mert azt hiszi, hogy “a sorsa nehéz”) addig nem érti, hogy a másik hogyan, mitől van jól. Ilyenkor én azon szoktam inkább elgondolkodni: mi az, amit ő tud és én még nem? Mi az, amit ő már megértett? Ő hogyan oldotta meg azt a dolgot? Talán lehet, hogy nekem is működne…?
Ahhoz, hogy kiutat találjak egy nehéz helyzetből, először is ALÁZATOSNAK kell lennem, hiszen azért van még mindig ez a helyzet, mert bennem ELLENÁLLÁS van! (Ez az ellenállás öntudatlan. Ezért kell az alázat.) Márpedig addig nincs megoldás, amíg az ellenállásom fel nem oldódik! 🙂
Azon túl pedig MEG KELL NYÍLNOM az új nézőpontra, ami nekem is segít. Eddig nyilván nem voltam rá nyitott, különben a helyzetem már meg lenne oldva… Tehát nyitottá kell válnom és a megoldásra törekednem, ha viszont ezt teszem, akkor a helyzetem tényleg megoldódik! 🙂
Többek között ezt is tanultam az élettől… és minél több helyzet oldódott meg, annál nagyobb alázatot, nyitottságot és tudatosságot arra… hogy tényleg nem is nehéz ez, csak addig teremtettem annak, amíg ezt hittem (hogy saját magamnak igazoljam a hülyeségeimet) és a legnagyobb felfedezés mindig az volt, hogy ajómindenitneki, hát tényleg mindent én csináltam magamnak! 😃

Zentai Anna
Kép: Pinterest