Gyermekkori traumáink…
Gyermekkori traumáink addig jönnek szembe velünk, amíg fel nem dolgozzuk, át nem transzformáljuk őket.
Nincs olyan, hogy felejtés. A tudat mindent megőriz. Legfeljebb elnyomhatunk valamit, de felejteni soha nem fogjuk. Ám amíg elnyomva tartjuk, addig az a teremtéseinket meghatározza, megéléseinket alakítja.
A megoldás tehát a szembenézés, feldolgozás, átalakítás. A trauma erősségétől függően ez sokféleképpen történhet… de egy biztos: ha a bennünk élő képek, programok, élmények átíródnak, azzal a sorsunk is átíródik egy sokkal jobbra!
Zentai Anna