Feszültség = fejlődés

A Feszültség által fejlődünk!

deviant art 3

Időnként előfordul, hogy társunk megkeresi segítségkérőt, mert olyan jellegű helyzetbe kerül, ahol feszültség alatt van és fél attól, hogy veszteség éri. Asztrológiai praxis során folyamatosan lehet találkozni efféle izgalmas felfedezőutat jelentő helyzetekkel, ahol aztán a háttérbe pillantva kiderül, hogy dehogy akarnak égiek elvenni tőle bármit is, egyszerűen arról van szó, hogy teremteniük kell valamilyen feszültséggel járó helyzetet társunk számára, aki ebből a helyzetből, ebből az állapotból fontos dolgokat tud megtanulni.

Többször, több megfogalmazásban volt már szó erről, mégis, nem lehet elégszer elmondani, mennyire fontos, hogy értsük, elfogadjuk és megéljük ezt a működést. A spirituális útra lépő ember egyik első és legnagyobb hibája, amit elkövethet, hogy a lélek finom, lágy, szíveket megrezdítő, harmóniával kecsegtető, könnyű utakkal és kellemes megélésekkel csábító hívószavára elkezdi kikerülni a feszültséget jelentő helyzeteket, sőt, minél távolabb kíván maradni ezektől, erősítve magában azt, hogy neki is megjár a vágyai megélése. Mégis, az élet folyamatosan hoz a számára nehézséget, nyomást, valamilyen terhelést és azt veszi észre, hogy nem egy dologban nincs rendben az élete, hogy nem oldódnak meg, vagy nem a kedvére oldódnak meg adott feladatok, hogy megtorpan a fejlődésében, hogy annál nagyobb ütéseket kap, esetleg nem érti, miért nem kíméli őt a sors, miért szúr ki vele az élet. (Dehogy szúr ki… )

Rosszabb esetben társunk (dehogyis mi magunk, hiszen a jelen lévők, így a kedves Olvasók mindig kivételek! 🙂 ), nem tiszteli Sors elvtársat, nincs elég bizalma abban, hogy márpedig az égiek, vagy az élete fonalát gombolyító magasabb erők bizony nagyon is tudják, mikor és mit hozzanak (vagy ne hozzanak), milyen helyzeteket teremtsenek neki. Ilyenkor nem akarja, hogy azokkal a dolgokkal szembesüljön, ami van, próbál a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kikerülni a (karmikusan, általa teremtett, vagy bevállalt) helyzet alól.

Ilyenkor érdemes egy percre megállni és elgondolkodni, hogyan is működik az Univerzum. Ha ismerjük ama alaptörvényt, hogy fejlődés csak feszültség által dolgozódik ki az emberben, akkor rögtön másképp nézünk a helyzetre. Esetleg már nem akarjuk megúszni, hanem beleállunk a problémába – ami, láss csodát, kellő felvállalással, energiával, beleadott munkával megoldássá, eredménnyé, beért jutalommá növi ki magát!

Biztosan véletlenül születnek azok a mondások, hogy „teher alatt nő a pálma”, meg „tűzben edződik a vas”, „kovácsolódik a jellem”, „csiszolódik a kő”, és hát nyomás alatt keletkezik a Gyémánt! … és még sorolhatnánk. Ma már társaink egy része olyannyira kerüli a feszültséget jelentő helyzeteket, hogy a közöttük élő okosabbak kénytelenek voltak kitalálni a „stresszterápiát”, és hoppá, működik! (Ennek az általános mentalitásnak egyik legkövetkezetlenebb módja, amikor a jövő generációját, a gyermekeket akarjuk minden feszültségtől és stressztől megóvni – lassan lehet látni az újonnan felnövő generáción, hogy ez hova vezet.)

Ha társunk tehát nem vállalja be azt, amit az élet (a magasabb rendű intelligencia!) számára előkészít, megteremt, akkor ezt egy darabig göngyölgetheti még maga előtt, de aztán annál nagyobb erővel követeli majd a részét az erőpróbát jelentő állapot – ami azt jelenti, hogy valami nagy ajándékot akar adni az élet, valami igazán szép és jó, régen várt csodát, amiért először fizetni, érni, tanulni, vizsgázni kell! Most, a Kos csillagidején érdemes tehát a fókuszt a távolabbi célokra, a magasabb minőségekre helyezni, hiszen ez ad erőt ahhoz, hogy a jelenben lejátszuk a szerepünk szerint leosztott küzdelmeket, munkákat.

Ja, nem mi magunk – a társunk. Persze.

 

Zentai Anna

asztrozófus

Kép: Deviant Art