Évindulás, Fényszületés…
Évindulás, Fényszületés…
A Fény a mélységekből indul.
Nem a naptári évfordulónál. Nem január elsején. Hanem azon a napon, ami számunkra minden évben változik, és amit mi téli napfordulónak nevezünk.
A Fák pontosan tudják.
A Természet tudja.
Már jóelőre elalszanak addig, hogy a legmélyebb álomban érje őket a Születés ereje, hogy gyökerükkel a legmélyebb mélységbe nyújtózva érhessék el a Fényt…
A Fény Születése csak Sötétben történhet meg. A Születés szent és szent ideje van. Ha csendben vagy, Te is meghallod…
Az, amit mi a fény és árnyék játékának, nappalnak és éjszakának látunk, a duális világ két arca: férfi és nő. A sötétség így női energia. A nő az, aki megszüli magából a Fényt, a Mindenség természetét, a Valóságot.. Hiszen az Ember maga is Fényből van és minden, ami körülvesz, maga a Fény… akkor is, ha a fizikai szem ezt még nem látja. A tudat csak lassan ébredezik erre.
Ezért alszanak el a Fák… Ők tudják, hogy a másik oldalon, a sötétben, az álomvilágban, a mélységben találják meg a Fényt, a Világ Világosságát. Onnan hozzák majd felszínre.
Az Ember sem találja meg máshol. A Nap is az égi útjának legmélyén szüli meg önmagát és a mélységből, egy fordulattal emelkedik újra a magasba. A Láthatatlan mélységekben, a Lélek világában történhet csak Fényszületés.
Zentai Anna
Kép: Pinterest