Én
Én nem az vagyok, aki tanít. Én az vagyok, akinél Menedéket talál a Szíved.
Nem azért jöttem, hogy oktassalak. Nem azért, hogy föléd kerüljek. Azért jöttem, hogy nyugalmat és védelmet találj az élet viharaiban. Azért, hogy a szeretetet erősítsem és az életet.
Tudom, hogy néha nehéz. Tudom, hogy néha fáj. Tudom, hogy néha félelmetes.
De én nem a félelmet és nem a szenvedésedet akarom növelni.
Menedék akarok lenni akkor, amikor úgy érzed, hogy nincs hova menni. Megtartani akarlak, amikor úgy érzed, zuhansz. Szeretni akarlak akkor is, amikor úgy érzed, hogy elbuktál.
Zenekar akarok lenni a süllyedő hajón, aki továbbra is játszik.
Simogatni akarlak a szavaimmal.
Ölelni akarlak szívemmel akkor is, amikor senki más nem ölel.
Gyengédség akarok lenni a kemény időkben.
Vígasz akarok lenni ott, ahol szomorúság van.
Pihenés akarok lenni akkor, amikor elfáradtál.
Bizalmat akarok adni, amikor már úgy érzed, hogy képtelen vagy hinni.
Táplálék akarok lenni a Lelkednek egy lelketlen világban.
Emlékeztető a feledésben.
Az a tér akarok lenni, ahol védelemben, biztonságban, nyugalomban pihen a lelked, akkor is, ha a világ összedől körülötte.
A Lelked Menedéke akarok lenni, bármi is történik. Barlang, ahova mindig bújhatsz. Tér, ami mindig elfogad annak, aki és ami vagy, akkor is, ha a világ ellened van. Megerősítés akarok lenni annak, amit a Szívedben érzel.
Zentai Anna
Fénykép: Varga Móna – asztrozófus, fényképész