Életem két legjobb döntése

Életem két legjobb döntése

Sokszor és sokan kérdezték már tőlem különböző helyzetekben, hogy mi volt életem legjobb döntése, illetve, hogy egy adott döntésem mennyire volt valójában jó. Ma, a hegyre hazafelé sétálva, belém villant egy felismerés. Ha összegzem az összes jó döntésemet, akkor valójában két nagy csoportra tudom osztani őket:

Azokra a döntésekre, amikor eljöttem onnan, ahol nekem nem vol jó,

és azokra, amikor oda mentem, ahol nekem jó volt, vagy lett!

Tényleg ennyi az egész. De ezek rendkívül fontosak! Nincs, nem lehet semmilyen külső körülmény, vagy mások véleménye, ami meghatároz! Ha érzem és tudom, hogy valahol nem vagyok boldog, nem vagyok jól, ha valami nem rezeg együtt velem, akkor eljövök onnan. Ha érzem és tudom, hogy valami a szívem vágya, akkor odamegyek. Utóbbi esetében gyakori, hogy nekem kellett megteremteni a lehetőségeket a fizikai síkon, mert nem voltak ugyan adottak, de amikor elkezdtem a megoldásokat keresni a kifogások és sajnálkozás helyett, amikor cselekvően tettem azért, amiben hittem, akkor mindig sikerült.

Ezekben a döntésekben mindig volt ugyanakkor egy közös jellemző: ez pedig az, hogy nem mindenki értett egyet vele, többen pedig károgó vészmadárként próbáltak lebeszélni a döntéseimről. Ezek persze nem hatottak rám, hiszen én egyértelműen tudtam, hogy nekem mi a jó és mi nem az. Láttam és éreztem, hogy ha ott maradnék, ahol nincs helyem, akkor önmagamnak és a szívemnek, a lelkemnek mondanék ellent és belehalna a lelkem és ennek következményeként, idővel a testem is! Pontosan ismertem már akkor ezeknek a helyzeteknek a megbetegítő hatását. Tehát semmilyen érv nem volt a maradás mellett, csakis a régi, korlátolt hitrendszerek – ha pedig ezt az ember felismeri, akkor nem kérdés, hogy léphet. Én nagyon sokszor megtettem. Mindig a lelkemet követtem – és mindig megérte és ez idővel, hol hamar, hol később, mindig többszörösen be is bizonyosodott.

Zentai Anna

Kép: Pinterest