Csillag-elmélkedés a hétvégére – Időzavar, vagy Érett Spiritualitás? – 2025. június 21. szombat – 22. vasárnap

Nagyon sokan érzitek most magatokat időzavarban, rengeteg embertől hallom, hogy nem éri utol magát, túlvállal, nincs idő semmire, énidőre pláne, totális káosz van, erről is a Szaturnusz-Neptunusz együttállás tehet, nem lehet ezt már idegekkel bírni! Na, akkor mesélek.

Én is úgy éreztem, hogy beszippant, nem tehetek semmit, a vállalásaimat muszáj végigvinnem, ez van. Az elmúlt két hét (vagy több is…) megállás nélküli volt, minden egyes nap éjszakázással. Szépen mentek a dolgok egymás után, de mégis, tudtam, hogy ez így sok. Közeledett a nyári napforduló és okulva az eddigi tapasztalatokból, nem akartam tervezni erre az időre semmit, hogy legyen idő valamilyen szertartást végezni. De nem volt, mert ami eleve volt a hétköznapokban, túl sok volt és még a vasárnapi tanfolyam is közeledett, fel kellett utaznom Pestre… éppen ma! Éppen most, amikor az elmém azt gondolta, hogy otthon kellene maradnom…

Tanulva az eddigiekből, megengedtem. Oké, ha így, hát akkor így. A szokásos szombat délelőtti piaci árusítás után csak pár órám volt otthon, eközben intézzek el mindent, hogy pár napra otthon tudjam hagyni a dolgokat (gyerek majd öntöz, besegít…), aztán futás a buszra… Közben még délután eszembe jutott, hogy meg volt beszélve, hogy ma egy kedves barátom szert tart és otthonról én is becsatlakozom úgy déltájban, vagy egy óra felé… Na, erre három körül jöttem rá, kimentem a kerti oltáramhoz, elkezdtem magamban mondani, amit akartam és egyszer csak, mintha kinyitották volna a szememet. Néztem a fatuskót, ami oltárként szolgált – két törzsű fa volt régen, talán ezért is, két középpontja van.. Két oldal, ami egy… Megnyugtató érzés járt át, abba is hagytam az egészet, mentem a dolgomra. Lefelé a hegyről szóltak az orbáncvirágok, hogy velem akarnak jönni, vigyem el őket! Hna, jóvan, még ez is, lekésem a buszt.. de jönniük kell, szóltak, oké, gyorsan elkértem őket, vittem a buszra a csokrot…

Három óra múlva, ahogyan már a nagyfaluban döcögtem a busszal és elértem a Dunát, hirtelen megszólított. Konkrétan ott tudtam meg, hogy mire kell a virág, hova kell mennem, mit kell csinálnom – most. Így, este. Ami a Nappal elindult, azt teljesítsem be a Holddal. A Fényt az Árnyékkal. Teljességben.

…és akkor mindent megértettem. Lelazultam. Bár eddig sem stresszeltem rajt, csak nem értettem, így elengedtem. Erre megjött. Hihetetlen a Teremtés! Minden összeállt, megláttam a teljes képet. Nemrég volt egy mély, belső vállalásom, kinyilatkoztatásom. Hogy csak és teljesen a belső iránytűmet követem és csak arra hallgatok és az egész életemet ennek szentelem és őutána megyek. Azóta minden más. Tessék, most megint itt van… Megértettem. A Szaturnusz az idő, a megengedés, a jelenlét, a rendszer, a struktúra, a lépésről lépésre haladás, a lassú beérés, az érettség. Végső soron és lényegében: a Fény anyagba szentelése! A Neptunusz analógiái közé tartozik a zavarodottság és káosz is, de hozzá tartozik a mély harmónia, az egység élése, az érzékeken túli érzékelés, a spiritualitás, a lélek, a belső iránytű. Kettejük egysége akkor hoz időzavart, ha abban az illúzoóban élünk, hogy nekünk kell irányítani és nincs rend. Az alacsony szintet az jelenti, hogy nem hallgatunk BEFELÉ! ..és nem azt éljük, amit ELEVE TUDUNK és ÉRZÜNK! Sőt, nincs alacsony, meg magas szint… Mert ennek a másik oldala már nem a magas szint, hanem az alapvető létállapotunk kell, hogy legyen! Ahova visszatalálunk az előzőből, ami egy átmeneti kibillentség.

Az alapvető állapota ennek a rezgésnek az érett spiritualitás élése. Amikor a belső hangunkra figyelünk és TESSZÜK, AMIT MOND! Tehát amikor konkrétan meg is cselekedjük azt, AMIT BELÜL TUDUNK! Ehhez pedig most az Idő a nagy tanítómester. Ha megengedésbe kerülünk az idővel, akkor kisimul minden. Ehhez pedig annyi kell, hogy tudjuk, hogy tényleg minden a maga idejében történik, tehát nyugodtan elengedhetjük az irányítást! Vagyis ráfeküdhetünk az áramlásra, ami úgyis oda visz, ahol lennünk kell és akkor, amikor lennünk kell… Sokáig lehetne még ezt bogozni. De így is hosszú lett…

A nyári napforduló (melynek üzeneteiről most az Új Egyensúly oldalon, az előző fb megosztásban írtam) elhozza azt az időt, amikor tényleg eljön az ideje felvállalni azt, ami eleve az utunk és felemelni magunkat oda, ahol önazonosan működhetünk, abba a létállapotba, amelyben otthon érezhetjük magunkat. A külvilág mindig mindenféle hatásokat fog produkálni, mert ez egy ilyen társasjáték. Meg azért is, mert sokan élnek elakadásokban (ettől még nem rosszak az emberek, csak sérültek a szeretetben) és nekünk meg kell határozni azt, hogy mások sérüléseit és korlátozó rendszereit nem vesszük magunkra, hanem járjuk az utunkat úgy, ahogyan azt a szívünk diktálja.

Mert a szív továbbra sem javasol. Hanem diktál.

Az elmúlt időszakban és még most is, nagy próbatételek előtt álltunk és állunk. Beleállni az utunkba legtöbbször azon a beavatáson keresztül válik lehetővé, amikor feltevődik a kérdés: hajlandó vagy mindent elengedni, ami eddig voltál? Mindent, amit magadról tudtál? Hajlandó lennél teljesen elengedni azt, amitől most az vagy, aki? Például a sikereidet hozó szerepedet, pozíciódat is? Hajlandó vagy arra, hogy esetleg kiderüljön, hogy nem az vagy, akinek eddig hitted magad, hanem teljesen más a dolgod ebben az életedben? Én hajlandó voltam és most olyan áldásokat élek, amikre nem is gondoltam volna…

A legtöbb esetben persze nem történik meg, hogy elengedjük azt, amivel azonosítottuk magunkat. Máskor meg lehet, hogy megtörténik.. Ez mindenkinél egyéni út. Kíváncsi a Teremtés, hogy egóból, vagy szívből vagyunk-e abban, amit teszünk. Az elengedésért, az áldozatért, a hajlandóságért viszont hatalmas áldás, jutalom jár!

Most vizsgázunk (=Szati) abból, hogy egóból, félelemből, megfelelésből, függésből (=alacsony, vagyis sérült, megdolgozatlan neptuni rezgés) vagy pedig teljes szívből, lélekből, önzetlenül, őszintén (=magas, vagy kidolgozott neptuni rezgés) tesszük-e a dolgunkat?

El merünk engedni mindent, hogy annál is többet kapjunk???

…és mi van, ha minden összedől? Világvége?

Igen. Egy régi, hazug, hamis világ vége!

Mert “minden lezárás egy új kezdet is egyben”. (By PZ.)

(Ui.: továbbra is él, hogy nem kell “spirinek”, meg gurunak lenni, meg érteni semmihez sem. Mindenkire ugyanúgy vonatkozik, hogy megvan a lehetőség, hogy élje az életét és a saját útját járja úgy, hogy figyel a lelkére!)

Zentai Anna

Kép: Pinterest