Béke vagy ellenállás?

Amikor valamit nem kapunk meg, amit szeretnénk, vagy nem úgy működik az életünk, ahogyan szeretnénk, akkor ez az eredmény csupán tükre annak, hogy valahol bennünk ellenállás van. Ez az ellenállás nem tudatos, ezért nem látunk rá direkt módon.

Az ellenállások megmutatkoznak úgy is, hogy mindig találunk valamit, ami felé ellenállunk, amit tagadunk. Úgy, hogy el vagyunk foglalva mások dolgaival, mások problémáit elemezzük, vagy meg akarunk menteni másokat. Ám ezzel csupán belemerülünk az ellenállásba és hárítjuk azt, hogy önmagunkkal, saját belső világunkkal kelljen foglalkozni. Így viszont a megoldástól is távol maradunk – hiszen a megoldás bennünk van, sehol máshol nem találjuk meg azt.

Aki rendben van, csak önmagával foglalkozik. Már nem érintik meg mások dolgai, amelyeket nem tud megoldani, amelyek tőle függetlenek. Nem erőltet, nem akar, nem küzd. Nem magyaráz, nem akar önigazolni sem. Nem is hangoztatja ezt. Mert odabenn béke van.

Aki rendben van, békében él önmagával, így a világgal is. Kellően el van foglalva azzal, hogy saját élményeit élje és feldolgozza. Azzal, ami őbenne történik.

A legfőbb célja az önfejlesztésnek csupán ennyi kell, hogy legyen: hogy én magam, itt és most, a lehető legjobban érezzem magam. Minden, ami e köré szerveződik, ez által fog megvalósulni és rendeződni.

A belső béke külső békében tükröződik. Az önszeretet mások szeretetében tükröződik. Az önbecsülés mások megbecsülésében tükröződik. Önmagam tisztelete mások tiszteletében tükröződik. Ha belül elégedettség van, akkor kívül is “elég”. Akkor pedig nem ellene megyek mindennek. Hanem vele haladok. Ellenállás helyett befogadóan. Békével, csendben, szeretetben.

Zentai Anna

Kép: Pinterest