Az Algol fénye
Az Algol Fénye
Május 17-én szombaton a Nap együttáll a Perzeusz csillagkép Algol csillagával, ennek már hatókörébe érkeztünk. Nagyjából 15 és 19 között érzékelhető az aktív hatókör. Azért tartom most fontosnak megemlékezni ennek üzeneteiről, mert jelenleg még azt az időszakot éljük, amikor az asztrológia/ezotéria világában eleve ártónak, sötétnek, gonosznak vannak kikiáltva bizonyos dolgok, ugyanakkor éppen most van (érezhetően) ideje annak is, hogy évszázados beidegződéseket és téveszméket tegyen le az emberiség, felszabaduljunk a súlyként ránk rakott, eddig béklyóban tartó hatások alól. Csakúgy, mint a történelmünket, az ezoterikus rendszereket is rengeteg olyan intézkedés érte, ami arra irányult, hogy az ember ne válhasson egykönnyen a maga és sorsa urává, ne szülessen meg egyhamar az a felismerés, hogy a Fény vagyunk, az Isten Gyermeke. Ezek egyike volt i. e. 500-ban az az intézkedés, amikor az asztrológia tudományából kikerültek a fényt adó csillagok, az isteni erőket adó Tejút, megalkották a ma használatos Zodiákus rendszert és azóta is tovább „gazdagították” különböző fekete mágikus elemekkel (természetesen az egyház innentől utasítja el a csillagfejtést, holott addig nagyrészt ők maguk foglalkoztak vele). Érzékelhető, hogy mostanában ébred az ember és már nem fogad el kapásból mindent, amit hall vagy elolvas. Tegyük most tisztába hát az Algol csillag értelmezését is! Kezdjük ott, hogy az Algol a Perzeusz csillagkép második legfényesebb, azaz béta csillaga. Per-zeusz, azaz „atya-isten”, mivel a mitológia szerint ő Zeusz, vagyis az Isten Gyermeke. Perzeusz az élete során kemény próbákat áll ki és ezekben győzedelmeskedve bizonyosodik be, hogy ő nem akárki, hanem egy isten fia! A Perzeusz csillagkép üzenete, a hozzá kapcsolódóan megélt állapotok is arról szólnak, hogy a hétköznapok során, különböző próbákat, feladatokat kiállva és teljesítve, önmagam előtt bizonyosodom meg arról, hogy nem egy gyámoltalan, utolsó porszem vagyok a létezésben, akire bárki taposhat, hanem Istengyermek, aki bizony isteni minőségben van jelen önmaga méltóságában és fényességében. Ennek a tudatállapotnak az eszenciáját közvetítik a csillagkép fényes csillagai, különösen a ragyogó Mirfak és az Algol is. A mítosz szerint Perzeusz halálos megbízatása lehetett volna a gonosz Medúzagorgó megölése, ám ő isteni segítséggel elvégezte ezt a megbízatást, levágta a Medúza fejét, mellyel újabb segítőket szerzett, majd később éppen ezzel a fejjel aratott győzelmet több más ellensége felett is. Medúzának egyetlen pillantása kövé dermeszt, haja helyén pedig kígyók tekergőznek – a fejet a kezében tartva, ezt kihasználva győzte le ellenfeleit Perzeusz. Ha tudjuk, hogy a mítoszok szimbolikus történekben mesélik el a belső világunkban zajló folyamatokat és utat mutatnak számunkra, akkor itt érdemes kicsit elgondolkodni – az Algol csillagban Medúza van jelen, ami tulajdonképpen a legerőteljesebb segítő fegyver, ha ezt az energiát kézben tartjuk? A hagyomány szerint az Algol csillag ereje az Anyatermészet, a női kundalíni energia ereje egyben, ami erőteljes szexuális energia (mint tudjuk, a szexuális energia magasabb szintre való transzformálásából lesz az életenergia, a tiszta spirituális energia). Ha pedig Medúza ábrázolásait nézzük, akkor feltűnik, hogy fejét kígyók veszik körül. A kígyó igen ősi szimbólum, jelképezi a gyógyítást, a beavatást (lásd pl. a Tejúttal kapcsolatban álló Kígyótartó csillagkép), az újjászületést és a tisztaságot, hiszen a porban csúszik, de nem szennyeződik! Jelképezi a saját energiáink, ösztöneink működtetését, kézben tartását. Ha a kígyó megjelenik, az fontos jelzés arra, hogy energiáinkat és ezen keresztül életünk irányítását nem külső erők tartják sakkban, hanem saját magunk uraljuk és irányítjuk azokat, saját szabad akaratunk szerint élhetünk vele! (Ennek tükrében érdemes pl. egy álomban feltűnő kígyó üzenetét is értelmezni.) Az Algol egy csilag, tehát önmagából bocsát ki fényt. Minden égi jelölés, amely fényt ad ki, vagyis fényt közvetít – a Teremtő Fény felé segít üzenetével! Kivétel nincs. Ideje tehát, hogy újraértelmezzük a legtöbb helyen ártónak, gonosznak kikiáltott, fényt adó csillagokat, így az Algolt is, aki megtestesíti a legelemibb, természet szerint jelen lévő és működő női/szexuális erőket. Az Algol csillag negatív beállítása csupán az erők és vágyak elnyomását fokozza, félelmet kelt. Két fogalmat társítanak hozzá elsősorban: a gyilkosságot és a fej elvesztését. Spirituális értelemben azonban a gyilkosság a belső erők magasabb szintre emelését, áttranszformálását jelenti (hiszen a halál sem véget érés, csupán a test-ruha letétele, a lélek egy magasabb dimenzióba emelkedik ekkor). Az Algollal szemben lévő Skorpió szintén az elmúlást, átalakulást, az egó-burok halálát jeleníti meg, itt hal meg mindaz, ami nem fény az életünkben. Az Algol/Perzeusz csillagfényében pedig annak van ideje „meghalni” bennünk, amivel eddig gátoltuk, hogy az Isten Gyermekéhez méltón létezzünk! (Mellékesen jegyzem meg: igen, történnek gyilkosságok, öngyilkosságok, de ez a másik ember választása, aratása és karmája, nem azé, aki tudatosabban működik és más utat választ. A kérdés itt az: mered elveszteni a fejed önmagadtól, vagy nem mered? Átadod az elme szerinti döntéseket, vagy a szívedre hallgatsz?) Az Algol tehát megjeleníti a most bennünk aktiválódó óriási belső erőket, mellyel nagyot lendíthetünk életünkön, letehetjük a méltatlan állapotokat – elsősorban saját magatartásformáinkról van szó – előhívhatjuk legmélyebbről feltörő, igazi vágyainkat és igenis működővé, élővé, megéltté tehetjük őket! Itt az ideje mélyen magunkban felfedezni, hogy ami bennünk él és élni akar, azt mások megítélése szerint démonnak tituláljuk és elfutunk előle (márpedig ami elől futunk, az jön velünk szembe), vagy merjük elveszteni a fejünket és átadni magunkat az isteni létezés csodájának? Ha magunkban megéljük ezt a mások által „fejvesztésnek” ítélt állapotot, mely valójában az igazi önvalónk felszabadulása, akkor egy új, magasabb, a Teremtő Gyermekéhez méltó állapotban találhatjuk magunkat.
Zentai Anna