Az élet értelme maga az élet

Az élet értelme maga az élet…

Ami jelenleg zajlik, az gyakorlatilag egy lehetőség egy új kezdetre!
Ezt kaptuk most, de az, hogy mit kezdünk vele, már rajtunk múlik. Mert új kezdet csak azoknak lesz, akik most úgy döntenek, hogy maguk mögött hagyják a félelmeiket, a negatív gondolataikat, az önsorsrontó beidegződéseiket!
Ehhez nem kell tökéletesnek lenni. Emberek vagyunk! Nem kell, hogy azonnal a nirvánába érkezz és nullától 24-ben zen állapotban legyél.
Nem erről van szó.
Arról van szó, hogy HATÁROZOTT SZÁNDÉKKAL éled a mindennapjaidat, hogy DÖNTÉST HOZTÁL arról, hogy a félelem és megalkuvás helyett az örömöt választod! Hogy ÖNMAGADAT ÉLED és választod magad az év minden napján.
Elég a szándék, a döntés. Elég az, hogy TÖREKSZEL és nem kell magadtól elvárni semmit. Elég az, hogy AZ ÉLETET VÁLASZTOD!
Amikor megtörtént velem az a beavatás és újrakezdés, ami most sokatokkal történik – erről írtam nemrég – és benne voltam pár napig abban, hogy vagy meghalok, vagy nem… akkor folyamatosan az volt bennem, hogy semmi értelme az életemnek. Semmi értelme semminek, amit csinálok. Nem számít, hány embernek segít, de az sem, ami az én szívügyem volt addig… Borzasztó megélni azt, hogy hirtelen mindent másképp látsz és meglátod, hogy MINDEN, ami addig az életedhez tartozott, csak az egó játéka a földi világban és valójában semminek nincs olyan hangsúlya, mint azt addig hitted.
Folyamatosan figyeltem magam és a változást, ami zajlott. Azt, ahogyan az addig fontosnak hitt dolgok fontatlanná válnak (ahogy egy kedves barátom szokta volt mondani). Semlegessé. Nulla motiváció volt bennem olyan dolgok iránt is, amiket addig az életem lényegének éreztem… és már semmi mást nem akartam, csak azt, hogy legyen bennem motiváció! Mindegy is, mi iránt. De vágyak nélkül, lelkesedés nélkül élni, az tényleg értelmetlen. Volt időm átgondolni így, hogy mit kezdjek az életemmel. Volt lehetőségem határozott döntést hozni arról, mit illik most lezárni, ha olyan életet akarok, amibe sem a testem, sem a lelkem nem hal bele.
Aztán megérkezett. Először csak nagyon csendesen, apránként kezdett el befolyni az új.
Ma már úgy érzem, újra kitölti az életem.
Olyannak érzem magam, mint aki teljesen lemerült, felraktak töltőre és újraindítottak és napról napra töltve, most újra magas százalékon működök.
És rájöttem: mindegy, mit csinálok. Az élet értelme nem a “mit”. Hanem a HOGYAN!
Hogy bármit is csinálok éppen, azt teljes Lélekkel csináljam. Hogy a Lelkem valóban ITT LEGYEN, JELEN LEGYEN – és ne máshol. Hogy az, amit megélek, méltó legyen hozzám, lelkesítsen, feltöltsön és ne lehúzzon. Hogy VIGYÁZZAK JOBBAN MAGAMRA ÉS VIGYÁZZAK MÁSOKRA IS. Hogy önmagamra mondjak igent és közben adjak valamit a világnak, mert Egy vagyunk. Hogy úgy éljek, hogy ezt a kis időt, amíg itt vagyok, jól és értelmesen töltsem el, magamhoz hűen és másokkal is szeretetben.
Mert mi van, ha az életnek egyszerűen maga az élet az értelme? … A többihez pedig elég az alázat.

Zentai Anna

A fényképen: Szent Balázs templomrom, Balatoncsicsó