…az a bizonyos ‘plusz’?
“Az a bizonyos plusz” – szoktuk mondani, amikor arról van szó, hogy kivel kapcsolódnánk szívesen és a másikkal miért nem. Vagy elintézzük annyival, hogy “nem volt meg az a bizonyos plusz”, vagy megelégszünk annyival, hogy “vele megvan…”
De mi az a bizonyos, amit mi magunk sem tudunk meghatározni, megfogalmazni? Mi az, amit elsőre megérzünk a másikban, mi az, ami döntő jellegű a párválasztásban? …és miért keressük a szavakat, miért olyan megfoghatatlan?
Szerintem ez nem más, mint az intimitás. Konkrétan az intimitásra való készség és ahogyan érezzük ennek meglétét, vagy nem meglétét egy kapcsolódásban. Lényegében ez maga a lelki kapcsolódás, amely test és lélek szintjén intimitásban élhető meg. Vagyis a meghittségben, a bizalom meglétében, a nyílt őszinteségben, a biztonságos önfelvállalásban. Abban az érzésben és tudatban, hogy “levetkőztethetem előtted nem csak a testemet, de a lelkemet is és így is biztonságban érzem magam melletted”. Talán ez az az érzés, ez az a tudat, amelyet keresünk egy kapcsolatban.
Megfoghatatlan, mert ezt lélekben éljük meg, nem a láthatóban, nem a felszínen. Sokan nem értik, mert az anyagias világ más irányba tereli a figyelmet. Hívatkozhatunk arra, hogy valaki miért jó partner, ha nincs meg az intimitás, a lelki kapcsolódás, akkor a kapcsolat erőtlen. Az intimitás ereje az, ami lényegi, elemi erő és megléte szükséges ahhoz, hogy valóban kapcsolódni tudjunk.
“Az intimitás az igazságról szól. Lelki intimitás az, amikor ráébredsz, valakinek elmondhatod az igazságodat, levetheted álarcaidat, lebonthatod falaidat, megmutathatod valódi önmagad. Kinyilatkoztatja és érezteti: ‘velem biztonságban vagy’. Ez az intimitás.” – Király Eszter
Zentai Anna
Fotó: Sándor Kinga