Amint kint, úgy bent – amikor a Mérleg tanít

Amint kint, úgy bent – Amikor a Mérleg tanít

A tükröződések erejével, a triggerek és ránkvetülések felhívásával tanít most bennünket a mérleg Nap és a Mérleg jegyében járó Vénusz, de még inkább a Mars, aki megérkezett a Mérleg csillagkép dupla alfa csillagához – a múlt igazságainak megmérettetéséhez! Hamarosan a Merkúr is ideér (pénteken), tehát e héttől már a Mérleg csillagkép üzenete erős: vedd észre, mi van valójában a szívedben, készülj fel a hamarosan eljövő szintlépésre, lásd meg az isteni igazságot, ami túlmutat a földi, látható, emberi szinteken! A múltat érintő, nagy igazságok kerülnek most mérlegre!

Ütős, marsikus élményként, vagy motiváló, lelkesítő, belső tűzként, akaratként és erő érzéseként is jelentkezhet most a Mars elhaladása a Mérleg első serpenyője alatt. Ebbe a serpenyőbe kerül be a szívünk, vagyis belső érzésként, megélésként mutatkozik most az igazság, a valóság, a magasabb törvények szerinti, ítélkezésmentes, tiszta jelenvaló.

A serpenyők kettőssége mindig utal az emberi viszonyokra, kapcsolatokra – társaink tükréből tanulhatunk most is, mélyen lent pedig a Hydra elindulása üzeni a mély, belső ösztönök kiszabadulását. Az tehát, amit a másik emberben meglátunk, nem neki üzen. Az ő reakciója ugyan róla szól és ezzel nekünk nincs dolgunk. De az, ami bennünk feltör, felszínre jön – az csak a miénk!

Kétféle iránya lehet a tükröződésnek. Az egyik az, amikor a másik pontosan azt mutatja be nekünk, amivel önmagunkban nem akarunk szembesülni. Eljátsza és emlékeztet azokra a működéseinkre, amelyeket magunkban megítélünk – ezért törhet felszínre bennünk a másik felé való ítélkezés is.

A másik fajta tükröződés az, amikor azt vizsgáljuk meg, hogy mi az, ami feljött bennünk. Hiszen semmi nem tud feljönni, ami ne lett volna már a mélyben!

Be kell látnunk, hogy társaink csupán önnön teljessgünk tükrei. A teljességbe pedig beletartozik az árnyék is. Minden, amit magunkban elfojtottunk, elnyomtunk, megtagadtunk, amivel nem kívánunk szembesülni, ami elől menekülünk, amit nem veszünk észre magunkban – azt elénk tárják! Kapcsolataink feltáró módon működnek és ezért a másikat hibáztatni nem éppen a tudatosság erénye.

Csak azzal tudunk találkozni, csak az tud megérinteni, ami a saját energetikai rendszerünkkel együtt rezeg. Csak olyan emberek és kapcsolati helyzetek tudnak beférni a mátrixunkba, amihez mi magunk osztottunk lapot. Csak az tud kívülről hozzánk kapcsolódni, amihez nekünk eleve van kapcsolódásunk, amit valamiért beengedünk, amivel rezegni tudunk.

Éppen ezért nem ismérve a spirituális embernek az, ha mások működésén meditál. Önmagáén annál inkább.

Ha pedig önmagunkban sikerül feloldani azt, amivel generáltuk az adott megéléseinket, akkor három megoldás szokott mutatkozni. Az egyik az lehet, hogy a problémát jelentő dolog úgy szűnik meg a kapcsolatunkban, hogy a másik fél egyszerűen elsétál, kis időn belül pedig – vagy szinte rögtön – érkezik helyette valaki, akinek számára az a probléma ismeretlen. A másik lehetőség, hogy annyi rádumálás, erőltetés, akarás után a másik egyszerűen magától megváltozik. Már nem kell mondani semmit. Ha velünk egy energetikában rezeg, akkor a mi változásunk benne is lezajlik. A harmadik lehetőség pedig – és ez bármelyik verzióval együtt is érvényes -, hogy az egész egyszerűen már nem zavar. Egyetlen vállvonással lepereg az, ami addig zavart keltett – mert önmagunkban megszüntettük a zavart és békére leltünk a saját lelkünkben.

Zentai Anna