Ami segít most…
Ami segít most…
Felállt már az égen és napról napra alakul egy erőteljes fényszögkapcsolat, amely több nagy lehetőséget és érdemi eredményt tartogat – feltéve, ha nem bújunk ki, nem hárítunk és nyitva tartjuk magunkat a változás szele előtt, tudva, hogy most valami nagyobb dolog születhet, kerekedhet ki belőle. Most is, mint mindig, az önmunka hatalmas segítség, hogy megértsük, hogy mi miért történik és a megértés rengeteget számít, egyben megnyugtató.
Most nagyon fontos, hogy gyengédek legyünk! Mind önmagunkkal, mind másokkal! Hiszen az önmagunkkal való gyengédségben, együttérzésben juthatunk el oda, hogy egyáltalán tudomást veszünk a saját valódi érzéseinkről! Ez pedig kulcsfontosságú a személyiségfejlődésben és az oldódási folyamatokban. Ugyanilyen fontos az is, hogy egymással gyengédebbek legyünk, hiszen most több, a komfortzónából kibillentő és mélyen érintő impulzus érhet bennünket, amelyek által beaktiválódhatnak régi sérülések, múltból (vagy ősöktől, szülőktől, stb.) hozott mintázatok, amit senkinek nem könnyű megélni. Ám mindenki ember és mindenki érző lény. Gondoljunk erre a mindennapi kapcsolódásaink során és legyünk együttérzőek, hiszen most kiemelt sorsfeladat ez! A Szaturnusz-Neptunusz együttállás hozza ezt is, hiszen előbbi a sorsfeladatot, utóbbi az együttérzést, empátiát, gyengédséget is megjeleníti. Ugyanakkor a Szaturnusz a sérült énrészeink számára a megfelelési kényszer, a megalázkodás, a szégyenhez és önértékeléshez kapcsolódó megélések rezgése is; a Neptun pedig a mély azonosulásoké, amelyeket még magzati, gyermeki létünkből hozunk. Attól függően, hogy kinek mivel, melyikkel van dolga, megmutatkozhat, mi tart még távol a Szeretettől…
Ma egy nagyon érdekes kérdést kaptam egy kedves segítőmtől, Ágitól, akivel egy LélekHang terápia alatt beszélgettem és egyszer csak azt kérdezte: “Milyen illúzióid vannak az önértékelésről?” ..és bizony azonnal mutatkozott, hogy nem értékelem magam ott, ahol valójában vagyok, hogy kisebbrendűnek és kevésbé értékesnek tartom magam másoknál, ami egy magzati korból hozott érzelmi mintázat, anyukám élte meg, én pedig egyszerűen csak átvettem, hiszen egyként léteztem akkor vele. Ennek is köszönhető, hogy bárkivel beszélek, mindig felnézek rá – de hol vagyok én?
Ezek a mintázatok olyan mélyen ivódnak be a tudatalattiba, a sejtjeinkbe, az idegrendszerbe – pláne egy fejlődő szervezet esetén -, amire nem is gondolnánk és felnőttként nem vesszük észre, hogy ezeket működtetjük… Hacsak nem jön valaki és tart tükröt, amibe belenézve megláthatjuk 🙂 Mindezt azért is írom le, mert nagyon hangsúlyos élmény most sokaknak. (Szaturnusz = önértékelés, Neptunusz = illúzió – ha kitisztult, akkor pedig már mély harmónia!) Mindannyian hordozunk sérüléseket az önértékelésünket és önbecsülésünket tekintve (pl. “nem vagyok elég jó/fontos” című programok), megfelelési kényszereket másokkal szemben, és ezeket ma már megannyi módszer segít kioldani, átírni. Még az is, aki látszólag erős önbizalommal rendelkezhet, szenvedhetett olyan törést, ami miatt nem ismeri el a valódi (!) értékeit, a puszta létezésének értékét.
A Mars most az Oroszlán csillagkép feje alatt jár, egészen a hónap közepéig él még hangsúlyosan az, hogy képesek vagyunk mélyen magunkba tekinteni és tanulni a múltból. (Nem feltétlenül a ‘hibákból’, egészen más megélések is lehetnek.) A Jupiter és a Merkúr közeledő együttállása vasárnap tetőzik és a már fennálló Szaturnusz-Neptunnal folyamatosan kvadrát fényszöget alkot, így komoly erőpróbák zajlanak már.
A tükrökre most különösen érdemes odafigyelni (a felszínen, a kapcsolatainkban ezt továbbra is feltétlen szeretettel érdemes kezelni – Oroszlán csk. – ha pedig szükséges, akár határhúzással – Szaturnusz – önmagunkért való kiállással – Mars -, de mindenképpen érdemes elvonatkoztatni a látható felszínen zajló történésektől és elindulni befelé, mélyebbre, önmagunkba! – Rigel csillag. Csakis ezen az úton fedezhetjük fel azt, hogy mit tükröz éppen a világ, honnan ered ez bennünk és így írhatjuk át a szívünk szerintire.
(Erről és a tükörről már itt is írtam, érdemes visszaidézni:
Mindeközben fontos lehet az is, hogy ne erőszakosak legyünk, ne leuralni akarjuk a másikat – ha megérzi az energiánkon, akkor pláne menekülni fog és mi is, ha ezzel találkozunk. Az erő nem erőszak, nem erőltetés, nem elnyomás – hanem HATékonyság! Éppen elég egy halk szó, vagy mondat. Egy pillantás. Elég, ha a másik megérzi az energiánkon, hogy nincsen más opció, csak az, amihez tartjuk magunkat.
Továbbra is a Szeretetre megy ki az egész… Ezért van minden tapasztalás, minden tanulás, minden felszíni játszma, minden látszólagos különbözőség.. hogy végül rájöjjünk: egyek vagyunk és minden EGY.
Ami tehát segít most – és mindig, mindenkor – az továbbra is az önmunka. A tudatalatti megdolgozása, a hozott minták és programok átírása. Tudjátok, sokszor írom, hogy annak vagyok a híve, hogy minél több módszert próbáljunk ki saját bőrön, ne mások mondják meg, hova menjünk… Azért is, mert a különböző életkorokban történt, különböző traumákat, konfliktusokat és becsípődéseket különböző módszerekkel oldhatjuk fel. Szóval merjünk segítséget kéri, mert nagyon nagyokat lehet haladni most!
Zentai Anna