Ami működik, azt nem kell megváltoztatni!

Ami működik, azt nem kell megváltoztatni!

image (7)

Vannak dolgok, amik eleve működnek. Eleve. Nem csupán megfelelően, hanem tökéletesen. A mai világban mégis arra ösztönöznek bennünket kívülről, hogy időnként változtassunk. Cseréljük le ezt, változtassuk meg azt, haladjunk a korral, tartsunk lépést a „fejlődéssel”, váltsunk korszerűbbre, még jobbra. Elismerem, hogy vannak dolgok, amikkel ez működik. Mégis, a legtöbb esetben nem vagyok híve a változásoknak. Én, aki nem vagyok ékszeres és 11 éves korom óta negyvenig ugyanazt a fülbevalót hordtam, amíg el nem veszett. Én, akinek huszonéve ugyanaz a telefonszáma. Én, aki ma is serpenyőt használok krumplisütéshez és az anyukámtól örökölt negyvenéves szakácskönyvet, bár már csak egy sárga salátához hasonlít. Én, aki felhördülök, hogy minek változott már megint a közösségi oldal és inkább váltok vissza a régire… és gyanítom, hogy te is sok esetben hasonlóan vagy ezzel.

Itt most nem csupán arról van szó, hogy az ember szereti a biztonságot és ragaszkodik a megszokott dolgaihoz. Egyszerűen vannak dolgok, amik jól működnek és nem kell lecserélni őket. Mert úgy jó, ahogyan van és kész. Eleve működik. Tárgyak esetében ez egy nagyon is szemmel látható, tudható, érthető, észrevehető működés. Az életünk más területein azonban nem ilyen szembetűnő a helyzet.

A spirituális út gyakorlatilag az önismereti és önkimunkálási út. Sokkal keményebb terület, mint a látható, kézzel fogható dolgokkal foglalkozni. Ha egy látható dolog nem működik az életünkben, az egyszerűen látható. Ha egy szemmel nem érzékelhető dolog nem működik, legyen az a jólétem, a boldogságom, a hívatásom, a munkám, a kapcsolatom, a célom megvalósítása, vagyis az, ahogyan érzem magam dolgokban – ez mindenki más számára láthatatlan állapot. Erről csak én magam tudok, ezt csak én magam érezhetem. Az önismereti út lényege éppen az, hogy kinyissam a szemem és észrevegyem azt, ami eleve ott van az orrom előtt – hogy ami van, az működik-e, vagy sem? Jó-e nekem, boldog vagyok-e benne, vagy sem? Azt az életet élem, ami a lelkem szerint való, ami eleve az enyém, vagy sem?

Ezek nagyon kemény eszmélések. Megvizsgálni azt, hogy valami VALÓJÁBAN működik-e az életemben, vagy nem működik – ez kőkemény őszinteséget kíván ÖNMAGUNKKAL SZEMBEN! Ezt követően pedig nagyon fontos, hogy azt, ami nem működik, ne erőltessük tovább, hanem változtassunk, hogy helyette működőképeset teremtsünk!

Az élet minden területére vonatkozik az, hogy ami működik, azt nem kell lecserélni. Azt viszont, ami eleve nem működik, nagyon nem jó tovább vonszolni magunkkal az úton. Legtöbb esetben mégis sokan ezt tesszük, bízva abban, hogy elég ez, ami van, jó ez így, kényelmesen elvagyunk ebben az állapotban. Sokszor még önmagunknak is azt hazudjuk, hogy „boldogok vagyunk” benne és mi élünk úgy, ahogyan „helyes” – de az élet alapvető törvényeit nem írhatjuk felül és nem is hazudhatunk sokáig önmagunknak. Az ilyen helyzetek idővel egyre rosszabb következményeket teremtenek. Ugyanúgy, mint amikor zárlatos a hálózat a lakásban és tönkremennek az elektromos készülékek – ugyanúgy mennek tönkre életek attól, hogy nem rendezzük, nem javítjuk meg önmagunkat, a kapcsolatainkat, az életünk adott területeit. A láthatatlan helyzetekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Félünk is tőle, nem merünk beleállni a konfliktusokba, pedig ez megoldást hozna. Ugyanakkor rengeteg olyan téves elképzelésünk van arról, hogy amiben vagyunk, az jó – valójában meg mélyen belül tudjuk, hogy nagyon nem az.

Az igazi nagy lépés az önismereti úton, amikor őszintén szembenézve a valósággal, abbahagyjuk az önhazugságokat és kimondjuk, legalább önmagunknak azt, amit már úgyis tudunk! …ezt követően pedig jöhet az a szakasz, amikor rendberakjuk a dolgainkat. Kint is és bent is. Egyik sincs meg a másik nélkül!

Rengeteg nagyon szép és jó példát látok erre. Azt látom, hogy azok, akik még benne vannak az önhazugságaikban és a rendezetlen életükkel bajlódnak, egy darabig kifelé mutogatnak ugyan (pl. „miatta ment tönkre”, „miatta alakult így”, „ő akarta ezt”, „én jó voltam, ő meg ezt tette velem”, „belerondított az életembe/életünkbe”, „ő az oka”, stb…), de mind a történések, mind az egyre letisztuló látásmód, mind a megértés megérkezése (ami előbb-utóbb bizony, megérkezik!) elhozza azt az állapotot, hogy képessé válnak szembenézni önmagukkal és azzal, hogy VALÓJÁBAN mitől alakult ki egy adott helyzet az életükben. Egy ponton rájövünk, hogy senki nem tehet velünk semmit, amire mi magunk nem adtunk engedélyt. Tipikus eseteket látok, amikor negyven- ötvenévesen térnek meg felnőtt emberek és váltanak hívatást azért, mert addig azt az utat járták, amit a szüleik erőltettek rájuk kamaszkorban, de most felébredve a saját igazi útjukra lépnek. Látom, hogy felnőtt emberek, akik sokáig nem mertek beleállni egy konfliktusba, most vállalják és ez a szembenézés sosem hitt erőt és önbecsülést ad nekik, ráadásul a helyzet is jobban megoldódik ezzel, mint ahogyan gondolták. Látom, hogy felnőtt emberek szenvednek rossz, megbetegítő kapcsolatokban és a gyerekeikre fogják, hogy miattuk tartják még ezt a képmutató állapotot, majd rájönnek, hogy ez csak menekülés és megúszásra játszás, hogy épp a gyerek érdeke lenne egy jó kapcsolati minta és egy ponton elkezdenek otthon őszintén beszélgetni és úgy változtatnak az életükön, úgy válnak el, hogy senki nem sérül, mert elkezdik megérteni azt, mi zajlik VALÓJÁBAN a másikban és ettől a szülő és a gyermek is érettebbé válik. Látom, hogy felnőtt emberek húzzák meg a saját határaikat és nyerik vissza az életerejüket, akkor is, ha a saját szüleiknek kell ellentmondaniuk és beleállnak abba, ami a valódi vágyuk és ami már valódi kiteljesedést hoz és ezt a jó példát látva erősítenek, segítenek másokat is. Látom, hogyan tűnnek el betegségek azért, mert a lelkileg megbetegítő helyzetekből kilépve minden rendeződik.

Látom, hogy a sok régi hitrendszer, amit igaznak hittünk, annak a terméke volt, hogy egy nagyon mély szenvedéstudat, egy negatív, pesszimista hozzáállás volt bennünk és azt hittük, le kell mondani a boldogságról. Látom, ahogyan egyre több ember jön rá, hogy nem kell!!! Ha van téves hitrendszer, akkor az az, hogy valami sosem működhet igazán jól és sosem fog igazi, tartós teljességet hozni. EZT a hazugságot kell felülírni!

…és ami működik, abba beleállni és megtartani.

„A hazugság létrehoz egy alternatív valóságot. Ezt az új „valóságot” nagyon nehéz fenntartani, mert előbb-utóbb szükség lesz arra, hogy a tényleges valóságot hozzátorzítsuk – különben azonnal kiderül a hazugságról, hogy hazugság.

Ugyanakkor a hazugság fenntartására tett minden erőfeszítésnél egy lépéssel távolabb kerülünk a valóságtól, egyre jobban el kell torzítanunk a létező tényeket, és egyre nagyobb lesz a két világ közti feszültség.

Egy idő után az egyik már nem fér meg a másikkal, és akkor jön a döntéskényszer – ezt, vagy azt kell megtartanunk. A hazugság megtartása a teljes talajvesztés, a deformitás. Az igazsághoz visszatérni pedig nehéz utazás, mert szembe kell nézni önmagunkkal.

Fölnőtt fejjel tudom, hogy nem érdemes elfogadni a kínálkozó előnyt az igazság rovására, mert nagyon nehéz munka állandóan torzított tények között élni.

Úgy érzem, mára elég sok a torzított alternatív valóság körülöttünk.

A lelket nem lehet átverni.
A tudatot igen, de a lelket nem.
Mert ott a torzítás során meghasad valami.

Meghasadt lélekkel uralkodni még lehet. Előnyökre szert tenni lehet. Érdekszövetségben lenni lehet.

Szeretni és szeretve lenni nem.
És ez előbb-utóbb szilánkokra töri az embert.” – Fölnőttségek Facebook oldal

 

Zentai Anna

Fotó: Papp Attila