Aki azt mondja, hogy nem hisz…

Aki azt mondja, hogy nem hisz a láthatatlanban, a lélekben, az energiában, az semmibe veszi a saját lelkét és a saját valódi érzéseit.
Olyannyira megtanulta elterelni a figyelmét, hogy a valódi érzeteit és intuícióját teljesen elnyomja, vagy kételkedik benne. Saját belső vezettetésénél fontosabbnak tart külső vezetőket, vagy az egó akaratát. Holott a lélek, a szív hangja, az intuíció az, ami a legtisztábban szól és ami egyértelműen tudja és mutatja az utat!
Aki nem hisz a láthatatlanban, önmagát becsüli le, önmagát nem szereti. Betanult hitrendszereket követve megfelelési kényszerekben él, de nem is tudatos erre.
A lélek ilyenkor nagyon szenved. Mivel el van nyomva, álarcok mögött éli az életét, ami rengeteg energiát emészt fel és iszonyú erős sérüléseket rejt magában. Aki ezt látja és felismerte, annak is fontos együttérzőnek lenni, de adott helyzetben akár távolságot is tartani.
A fizikai síkon mindig az egó dönt! De hogy az egót a szív által hagyjuk vezérelni, vagy a sérült, öntudatlanul működtetett, kondicionált elme által, az a mi döntésünk.
A szív mindig igazat mond és annál jobban, minél jobban megszabadult a sérüléseitől!
A belső hangnál nincs igazabb.

ZA.