Addig nyújtózkodj…
Addig nyújtózkodj…
Itt most kezdhetném azzal, hogy “ez a mai világ olyan, hogy egyre több a feladat és egyre jobban pörgünk”, meg, hogy “nehéz lelassulni és határokat húzni, vagy kivonni ebből magunkat”, de már amint leírnám, érzem, hogy ez egy óriási hazugság! Manipulálva vagyunk ezzel is és ha ezeket a kijelentéseket elhisszük igaznak, azzal csak magunknak teszünk keresztbe, mintegy önigazolásként. Egyre többen vannak már, akik egyszerűen fogják magukat és ki tudnak lépni a megvezetés illúziójából és én is tapasztalom, hogy ez valójában nem nehéz.
Nehéz az, amit a kondícióink szerint nem szoktunk meg. Ez gyakran elhangzik a köreimben és remélem, egyre inkább látjátok, érzitek ti is. Így is mondhatnánk: másképp dönteni, másképp viselkedni, másképp reagálni nem nehéz – egyszerűen csak szokatlan és még gyakorolni kell! Mert nem arra vagyunk kondícionálva.
Itt van ez a jelenség, hogy messze többet vállalunk, mint ami jólesik, mint amennyit elbírunk, sőt, mint amennyit megfelelően és kiégés, megbetegedés nélkül teljesíteni tudunk! Feláldozzuk az értékes, drága időnket és energiáinkat olyan dolgokra, amelyekkel valójában nem rezgünk együtt, vagy amik már túl soknak bizonyulnak és túlterhelődünk. Mégpedig úgy terhelődünk túl, hogy azt hisszük, hogy ez még nem az!
De igen. Ez már régen az.
Energetikailag, szellemileg sem vagyunk már rendben, mert annyira túlvállaljuk magunkat és ezt észre sem vesszük, mert körülöttünk mindenki ezt teszi és elfogadjuk normálisnak. Ebbe hajszol bele a rendszer is. A probléma pedig egyrészt az, hogy tönkremegyünk, sokkal hamarabb, mint kéne, másrészt az, hogy a túlvállalás és túlterhelés miatt megbízhatatlanná válunk!
Ígérgetünk, önmagunknak is, de teljesíteni nem tudjuk, mert bár szeretnénk, de már fizikailag sem megy.
Ezt ideje van már felismerni és abbahagyni.
Itt most mondhatnám, hogy az energetikai törvények szerint a változás velejárója a gyorsulás. Ez részben igaz is. Ám az is, hogy a döntés, a felelősség az életminőségünk választásáért – a mienk! Sokat írtam már arról, hogy képesek vagyunk megállítani az időt, hiszen a fizikai szinten mérhető idő – ami, ugye, valójában nem is létezik, csak mi mérjük – a 3D dimenziójához köthető. Ebből pedig egyetlen döntéssel ki is léphetünk, ha egyszerűen csak úgy döntünk, hogy most jelen vagyunk és az áramlást választjuk az elme meghatározásai helyett. (Ez most egyre fontosabb lesz, hiszen közeleg az ikrek Uránusz ideje, április végétől!)
A nemet mondás és határhúzás korszakát éljük jelenleg. Abban biztosan, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor meg kell tanulnunk határokat húzni és nemet mondani akkor, ha már azt látjuk, érezzük, hogy valami sok! Mert abból lesz a sokk… így is van már. A testünk és az energetikai rendszerünk is érzi. De le lehet jönni erről! Nem üdvös azzal foglalkozni, hogy mit szólnak ehhez mások. Azzal sokkal inkább szükséges, hogy mit szól az adott dologhoz a lelkünk? Hiszen ő a fő iránymutató, illetve azzá kell tennünk! A belső vezettetés mindig megmutatja, hogy mi a legjobb irány a számunkra. Ez időnként elengedésekkel, áldozatokkal jár. Meglehet, hogy el kell engednünk olyan dolgokat is, amiket nagyon szeretnénk – de nem tudjuk bevállalni! Ez azt is jelenti, hogy “most nem”. Lehet, hogy majd később sikerülni fog. De nem éri meg tönkremenni a túlterheltségben. Önmagunkért lépni, dönteni, annál inkább fontos! Ez lesz jó az egészségünk, a valódi hívatásunk, a testünk és lelkünk számára is, a gyermekeink példájaként is, a tevékenységeink és kapcsolódásaink minősége szempontjából is!
Most nem annak van a korszaka, hogy még többet vegyünk magunkra anyagilag, szellemileg, érzelmileg, fizikailag. Hanem annak, hogy minden pillanatban arra haladjunk, ahol a könnyedséget, a békét, az áramlást, a nyugalmat tapasztaljuk. Mindig ez a jobb döntés. Megéri meglépni!
Zentai Anna
Kép: Pinterest