A Félelem legyőzése
A Félelem Legyőzése
Van egy nagy igazság, amit gyakran emlegetek, eredeti megfogalmazásban Paksi Zoltántól származik (asztrológia oktatóm azon kevesek egyike, akik érzékelhetően tiszta forrásból merítik tudásukat). Lényege, hogy amikor eljön életünkbe az a valami, amire igazán vágytunk, akkor jön el az Igazi Nagy Feladat is. Kicsiben és nagyban is eképpen zajlik ez. (Megkapom álmaim állását és azonnal aggódni kezdek, mikor veszítem el. Várok egy nagyobb pénzösszeget, fejben már boldogan végiggondoltam, mire költöm el, és mikor megkapom, félve nyúlik hozzá, nehogy „elfogyjon”. Fehér lovon bevágtat a herceg és azonnal depresszióba esek, hogy mikor lesz vége az álomnak. Szeretnék egy szép autót, de amikor már az enyém, folyton azon aggódom, nehogy ellopják – Utóbbi példa a lent látható beszélgetésből származik, ajánlom ezt a beszélgetést, ráérős időben, valóban figyelmesen végighallgatni!).
Az Igazi Nagy Feladat valójában a Félelem elvesztése. Minden küzdelem a Félelemből kigyűrűzve zajlik. Amikor kinyílik a Fénykapu, amikor felragyog a láthatáron a legjobban várt, a hőn áhított, legigazibb, legnagyobb vágyunk megtestesülése, akkor bukkan fel a legmélyebb sötétségből a Félelem régóta megbúvó, rejtőzködő árnya és azonnal lecsap. Amikor szárnyra kap a szívünk, akkor vág oda polip-csápjaival, utánunk nyúl és kapaszkodni próbál, egyre vissza-vissza hívogat… Gyere csak, gyere.. Hadd kapaszkodjak beléd újra, hadd táplálkozzak a Félelmeidből! Etess még, gyarapíts, hadd szívjam el minden örömöd, fényed, reményed… Élnem kell, élni akarok, nem emelkedhetsz a Fénybe, még nem, nem engedlek… Mosolyoghatsz egyet és elfordíthatod a fejed. A Fény felé emelt tekintet, a sötétség árnyai iránti őszinte közömbösséged olyan tiszta teret teremtenek, hogy hiába nyúlkálnak utánad a polip-karok. El sem érhetnek.
Zentai Anna asztrozófus