A kritikát fogadd – a bántalmazást ne tűrd!
A kritikát fogadd – a bántalmazást ne tűrd!
Amikor valaki gyermekként bántalmazásnak volt kitéve, akkor könnyen válhat ez komfortzónává. Megszokja a felé irányuló energiákat, a bántást, a leuralást, azt, hogy meg lehet vele tenni méltatlan dolgokat, hogy meg lehet alázni, hogy lehet figyelmen kívül hagyni az igényeit, a méltóságát. A bántalmazott később is nehezen tesz különbséget a szeretet és a szeretet imitálása között. Ráadásul a jelen korban nincs kultúrája a vitának, a kritikának. A legtöbb ember sérült és amint meglát valamilyen gyengeséget, hibát a másikban, máris fölénybe akar kerekedni, hogy saját erényeit ez által erősítse – hiszen önmagában nem hisz -, így azonban újra és újra belekeveredünk egy bántalmazó-bántalmazott játszmába.
Csak a sérült lélek bánt. Mivel befelé, önmagában még nem számolt le az önszabotáló minőségekkel, így ezt az erőt kifelé működteti. Az egészséges lelkülető, önmagával rendben lévő lélek úgy tud kritikát mondani, hogy figyelembe veszi és megőrzi a másik fél méltóságát is. A szavai, gesztusai, a kritika módja tisztelettel, szeretetteljességgel, higgadtsággal, ám őszinte egyenességgel párosulnak. A tiszteletet így önmaga felé is megőrzi. Nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni e kettő között: ha valaki szeret és elismer bennünket és így mond kritikát – vagy ha valaki saját erőfölényét fitogtatva, a helyzetünket nem tisztelve nyilvánul meg. Ezek a játszmák természetesen mindenkiben ott lehetnek és hol az egyik, hol a másik oldal nyilvánulhat meg. Mindig érdemes odafigyelnünk arra is, hogy mi magunk milyen energiákkal mondunk véleményt a másikról és arra is, hogy másoktól mit fogadunk el és mit nem.
A kritikát fogadd – a bántalmazást ne tűrd!
ZA.
Kép: Pinterest