Van az emberben…

Van az emberben egy eleve jelen lévő igény a fejlődésre, a jobbá válásra, a haladásra, a magasabb szintre jutásra – bármit is jelentsen ez. Ám a jelenlegi idők éppen arra tanítanak, hogy ha valódi változást akarunk, akkor nem akarni kell… Nem erővel kell menni érte, nem kell “mindent is megtennni”, még többet tanulni, még többet olvasni, még keményebben küzdeni! Éppen ellenkezőleg… Minél inkább magunk mögött hagyjuk a küzdelmet, az akarást, a keménységet; minél inkább kiszállunk abból az őrületből, ami most sok helyen érezhető-látható, annál inkább átélhetjük azt, hogy megérkeztünk.

Valójában már ott vagyunk. Pontosan ott, ahol lenni akartunk és ahol lennünk kell.

Ez egy tudatállapot-váltás. Semmilyen külső körülménytől nem függ, mi pedig folyton keressük, akarjuk, űzzük. Keressük a bolygókban, az égen, a fényszögekben, a csillagok járásában is, hogy mikor jön el végre az az állapot, amit annyira várunk… Keressük… Feleslegesen.

Amikor eljut oda az asztrológia, az asztrozófia, hogy az ember megérti, hogy energiákról van szó és nem történésekről, nem a fizikai sík vizsgálata visz előre; hogy a rezgésünk, a személyes frekvenciánk állapota a meghatározó a teremtésben, akkor merőben másképp fogunk már hozzáállni az egészhez. Sok év tüze csillapodhat le. Sok téves irányba fordító szemüveg hullhat le. Világosság gyúlhat a tudatban.

Mert továbbra is él: a valódi változás, az életminőségünk változása, a bennünk megnyíló új világ nem függ semmilyen bolygó- és csillagállástól. Mi pedig folyton várjuk, olvassuk, panaszkodunk, megint várjuk, akarjuk, megint jön valami, az sem az lesz, az sem hozza, de még várni kell, mert ez még nem az, majd az már az lesz, megint jön, még mindig semmi, egyre rosszabb, nem változik, pedig ígérték, még mindig nem fog, de akkor mikor…??? Ismerős?

Aki megtapasztalja, aki átéli, az már tudja: semmilyen külső körülmény nem változott. Belül, önmagában nyílt meg valami más. A csillagok ugyanúgy haladnak. Ugyanúgy jönnek és távolodnak a fényszögek. A világ ugyanúgy halad. Az emberek ugyanúgy játszmáznak, küzdenek. De már nem mindenki…

Ahogyan a tudat nyílik, tágul, úgy a rezgésszint változik. Ahogyan az egyén változik, úgy a tér is változik körülötte és az emberek is, a közössége is más lesz.  Merőben más. Ha egy pillanatra visszaesik – azonnal jelez a tér, vagy a test. Azonnal, abban a pillanatban. Aztán már nem. Aztán már annyira elmélyül az új állapot, hogy már tudja tartani magát.

Ilyenkor rácsodálkozik az ember arra is, hogy azok a bolygóállások, csillagjelek, amiket eddig valahogyan megtanult értelmezni, most egészen mást hoznak az anyag és a lélek síkján is. Már nem érvényesek az eddig tanultak. Már nem az történik, ami le van írva a könyvekben. Már nem vonatkozik rá egyetlen előrejelzés, útmutatás sem, vagy csak nagyon kevés tud igaz lenni. Esetleg igaz, de teljesen másként az. Egy merőben más, új világ nyílik meg, teljesen új tapasztalások, teljesen új leképeződések az anyag síkján is. Már nem érvényesek azok a sztereotípiák, amelyek az elmúlt évszázadokban, évtizedekben, vagy években érvényesek voltak. Új rendszerek épülnek, új értelmezések kell, hogy szülessenek, az új tapasztalások nyomán…

Zentai Anna