“Ki vagyok én?” helyett: “Mi fakad belőlem?”

“Ki vagyok én?” helyett: “Mi fakad belőlem?”

Életem talán legfontosabb, leginkább gyógyító útmutatója ez. …és tudom, nem csak nekem.

Ennek az instrukciónak a lényege az, ami, úgy tapasztalom, hogy az egyik legjelentősebb követendő út, gyógyulási és megoldási lehetőség. Ez az, ami igazán számít a mai világban, a mostani változásokban! Ez az, amitől valóban könnyebb lesz!

Írtam már hasonlóról. Kedves táltos barátomtól, Gábortól, aki maga is átment ezen a folyamaton, sokat tanultam erről a beavatásról. Bennem is lezajlott már ez a folyamat, amikor minden megkérdőjeleződött és mindent el kellett engednem, amit magamról tudok, akit magamnak gondolok. Amikor pedig értjük, hogy mi zajlik, akkor nem csak, hogy nem szenvedést hoz, hanem leírhatatlan megkönnyebbülést, kegyelmet, újjászületést, gyógyulást, igazi előrelépéseket és megoldásokat minden téren és még sorolhatnám! Valójában vágyjuk ezt – én nagyon vágytam rá – és üdvözölhetjük, örömmel, amikor megérkezik.

Ki vagy te?

Minden, amit most magadról gondolsz, amit mondanál, ahogyan azonosítod magad az emberek között, amiben sikeres vagy, amit igazán az utadnak, vagy a magadénak gondolsz… Mindazt, vajon, hajlandó lennél-e teljesen elengedni?

Mi van, ha nem az vagy valójában, akinek hiszed, gondolod magad?

Ez elsőre rendkívül félelmetesnek tűnő gondolat lehet. Az egó-kontrollba szorult ember megijed, hogy akkor most mi lesz, mi lesz az életével, hogyan fog megélni, mit fognak gondolni mások, mi által lesz szerethető, elismert, mekkora veszteségek érik, akkor most mit fog csinálni, ésatöbbi, ésatöbbi… Ám valójában ez mind csak az egó illúziója. Az egó, a felépített önkép, amivel azonosultunk, kezd megsemmisülni és ez elengedhetetlen az önazonossághoz.

Az önazonosság sokkal több annál, mint gondoljuk… Azt hisszük, hogy ha nem “ez” vagyunk, akkor “az” vagyunk. Ám éppen az a lényeg, hogy a valódi önvaló akkor mutatkozik meg, amikor SEMMI nem marad abból, aminek önmagunkat gondoljuk!!!

Amíg azonosítjuk magunkat valamivel, addig az egó bűvkörében élünk. Amikor minden, amivel azonosítottuk magunkat, leomlik rólunk – akkor születik meg az önvaló! Az, ami igazán vagyunk. Ez nagyon mély folyamat. Igazi egótörés. Ám, aki tudja, hogy mi zajlik, az ünnepli ezt a folyamatot és örül neki.

Kell, hogy tudd és értsd ennek a lényegét.

Mindenki, aki erre a világra született, magában hordoz valamit a fényből, magában hordoz valamit, amit csak ő tud – és ez ugyanaz, amit a világnak adni tud. A legfurcsább és legrémisztőbb az egó számára az, hogy EHHEZ NEM KELL SEMMI SEM! Nem kell hozzá még megszólalnod sem, csinálni sem kell semmit! Nem kell, hogy “valaki” légy! Éppen azzal veszíted el a valódi önmagad…

A mai világban a legtöbb ember “valaki” akar lenni. Éppen ez a legnagyobb csapdahelyzet. “Valakivé” válni az anyag síkján egyenlő a biztos bukással – hiszen idővel minden leomlik, ami nem igaz.

Az igaz önvaló akkor tud megnyilvánulni, amikor mindent, ami vagy, aminek hitted magad, képessé válsz elengedni és magad mögött hagyni. Igen, azt is, amiért az egész életeden át küzdöttél! Azt is. Mindent is. …de akkor mi marad?

Te. Tisztán.

Amikor minden külsőség, minden minősítés, minden pozíció, eredmény, név, cím, titulus, vágyott és valós dolog megszűnik – akkor jelensz meg TE igazán!

Az, amivel eleve ide születtél. Amit akkor is magadban hordozol, amikor nem szólsz egyetlen szót sem. Ami ott rezeg az aurádban, a lényedben. A kapu, amely belőled nyílik… és az emberek elkezdik ezt megérezni.

Amikor elengeded mindazt, amivel önmagadat azonosítottad, akkor jelenik meg az, ami valójában vagy. Az életed pedig ezerszer szebb, jobb, élhetőbb, egészségesebb, sikeresebb és boldogabb lesz annál, mint ahogyan azt az egód addig elképzelte! A legnagyobb ajándék ez neked és a világnak is. Éppen annyira fáj, amennyire az egó ragaszkodik. Ha kevésbé, akkor kevésbé. Ha nagyon, akkor nagyon.

A mai világ egyik legnagyobb csapdája a kivagyiság. Emiatt járnak-kelnek a világban csodálatos fénylények, akik elképesztően messze vannak a valódi önmaguktól és fogalmuk sincs arról, hogy mekkora ajándék és gyógyulás tudnának lenni a világnak, ha azt élnék, ami eleve belőlük ered. Amíg ragaszkodunk egy énképhez, addig van káosz, zűrzavar és feszültség. Amikor mindent elengedünk.. akkor megjelenik a szelídség. A jelenlét. A harmónia. Az egyensúly. A feltétlen szeretet.

Nem kell látni a jövőt. Elég, ha önmagadat elkezded tisztán meglátni.

A hétvégi elvonulásunk egyik nagy ajándéka lett nekem, sok más mellett, hogy mindezt mélyen felismertem. Régóta vágytam már egy teljesen más minőségű életre, mint amit addig éltem. Már itt van. Most. Itt. Élem. …és sehova nem kellett elmennem hozzá. Bennem született meg.

“Ki vagyok én?” helyett: “Mi fakad belőlem?” – Hermann Éva – Myrrhophorium

Zentai Anna