Kapcsolatok minőségi mutatója
A napokban volt egy igen mély és erős felismerésem: gyakorlatilag az eddigi összes emberi kapcsolatom – legyen az párkapcsolat, barátság, családi, munkahelyi vagy bármilyen ismeretségi viszony – mindig azon mérettetett meg és mindig azon állt, vagy bukott, hogy mennyire működik a nyílt, tiszta, egyenes, őszinte és szeretetteljes kommunikáció. Mindig ott vizsgázott le egy kapcsolat, hogy tudtunk-e, bármilyen helyzetben, őszintén és nyíltan, egymást tiszteletben tartva beszélgetni? Nyitottak voltunk-e arra, amit a másik gondol és érez és el tudtuk-e mondani azt, ami bennünk zajlott? Ha igen, akkor a kapcsolat szintet lépett. Ha nem, akkor lezárult.
Mivel minden egyes emberi kapcsolat tükör is egyben, így óhatatlan, hogy kívülről könnyebben látunk rá azokra a sorskörökre, amelyeket a társunk jár. Minden egyes emberi lélek küldetésekkel, feladatokkal és kihívásokkal érkezett ide. Csak akkor jöhetünk, ha feladatunk van, ez alól senki nem kivétel. Kapcsolódásaink pedig napról napra mutatnak tükröket – ám az igazi vizsga abban rejlik, hogy hogyan tudjuk ezeket kezelni és milyen minőségben tesszük ezt!
A világunk ugyan duális, de minden az egyből ered és oda is tér vissza. Kapcsolódásaink igazi vizsgája a szeretet-egység jegyében zajlik! Valójában nincs különválasztottság. Amikor valóban szeretünk és tisztelünk másokat, akkor ennek megfelelő minőségben kezeljük a vele való kapcsolatunkat. Akkor is, amikor valamiben igazunk van, amikor valamit mi tudunk jobban, amikor mi látjuk az igazságot. Nem helyezzük magunkat fölénybe, amikor tudjuk, hogy egység van és a szerepek úgyis folyton változnak – holnap ő fogja jobban tudni, ő fogja tisztábban látni a dolgokat, aztán megint mi. Szintén jelentős – hanem az egyik legjelentősebb – vizsgája a kapcsolódásoknak, hogy hogyan beszél rólunk a társunk mások előtt. Akármilyen helyzetben is vagyunk, sokat árul el valakiről, hogy a társát, vagy társait milyen minőségben említi társaságban, közösségben, vagy privát beszélgetésekben; hogy tiszteletteljesen és szeretetteljesen nyilatkozik-e. Aki mások lebecsmérlésével igyekszik saját magát erősíteni, annak még nagyon nincsen rendben a belső világa – ez a sérült részünk, önbecsülésünk sérültségét mutatja és nem az erősségünket, egész-ségünket. A mai világban nem csak a társasági események, de a közösségi háló is kitűnő táptalaja annak, hogy élő konfliktus nélkül hangoztassuk vélt igazunkat és másokat kritizáljunk, önmagunkat fölénybe helyezve, ám valójában ez éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Aki már elég érett, az a kritikát személyesen, a társát mások előtt nem megszégyenítve fogalmazza meg. Rengeteg párkapcsolat tiszta mutatója tud lenni ez a működés, mert sokszor egészen apró dolgokon múlik, hogy valójában kiderüljön, mennyire szeretjük, tiszteljük, látjuk egyáltalán a társunkat. Társaságban ezek a helyzetek kiéleződhetnek. Elég egy apró megjegyzés mások előtt – és tisztán megmutatkozik, hogy mennyire becsüljük a társunkat.
A kapcsolatokat figyelve tehát két fő mérce állapítható meg: az egyik, hogy én magam mennyire vagyok őszinte, egyenes és szeretetteljes a társammal. Ha merem elmondani minden helyzetben azt, amit valójában érzek és amit gondolok, de – nagyon fontos! – ezt nem önmagamat a másik fölé helyezve teszem, hanem végtelen tisztelettel és szeretettel, akkor képes vagyok éretten kapcsolódni. Ha a másik fél képes elmondani nekem, hogy valójában mit érez és mit gondol, de mindezt szeretettel, tisztelettel, valódi nyitottsággal teszi, akkor képes kapcsolódni.
Most, amikor a Vénusz és a Merkúr találkoznak a Skorpió jegyében, a Szűz csillagkép Angyali fátyla alatt, összeállhat a kép a kapcsolataink mély dinamikáiról és összefüggéseiről. Olyan felfedezésekre juthatunk, amelyek megváltoztathatnak, gyógyíthatnak és másképp kezdjük el látni és kezelni kapcsolódásainkat.
Zentai Anna
Kép: Pinterest
