Kinek van igaza? Kinek higgy? Kit kövess?

Kinek van igaza? Kinek higgy? Kit kövess?

Figyelem, hogy mennyire össze vagytok zavarodva és írtok, mondjátok, jelzitek időnként. Megannyi különböző vélemény kering a családjainkban, baráti körökben, spirituális és szellemi körökben, interneten és élőben is. Mindenki elteszi magát az egyik, vagy a másik oldalra  -… és máris működik a megosztottság.

Figyelem – de nem avatkozok be. Figyelek. Mert a működési elvek ugyanazok, mint eddig, tehát nincs mit manipulálni. Ha értem, akkor látom a megoldást is – csak most egyre élesebben láthatjuk ugyanazt. Figyelek – de nem nyúlok bele semmibe, mert sokkal nagyobb erők mozgatják, sokkal jobban tudják nálam és valójában… minden RENDben van. Figyelek, de nem kiabálok, hogy szerintem mi az igazság. Mert a bölcsesség nem hangos. Figyelek = Tanulok.

Mitől vagy összezavarodva? Ezt hasznos lehet megértened. Ha valaki zavarodott, akkor a zavarodottságot az okozza, hogy két különböző dolog közötti feszültségben van. Az egyik oldal ezt mondja, a másik meg azt. Akár őbenne is, nem csak körülötte. Egyik így, másik úgy – és máris létrejött a feszültség bennem, mert nem tudom, melyik az igaz, vagy még nem tudom, hogy melyik oldalra tegyem magam. Ha pedig elméből bármelyik oldalra teszem magam, máris megosztottság lesz az eredmény. Pedig már tudhatjuk, hogy éppen ezt lenne jó feloldani. Akkor most mi van???

Megtehetem azt is, hogy mindent elcsendesítek, kizárok és senkinek nem hiszek. Hogy megvárom, amíg megtalálom a saját tiszta hangomat. Ez is lehet egy jó út. Vagy megtehetem azt is, hogy döntök az egyik oldal mellett és ez esetben idővel úgyis kiderül, hogy az számomra igaz és építő lett, vagy nem.

Ma a legtöbben annyira önállótlanok, hogy nem tudnak kizárni és nemet mondani, kívülről várják a támogatást, ezért mindent is meghallgatnak, összeolvasnak, összekutyulnak és persze, hogy összezavarodnak. Ez pedig nem hiba. Ez egy gyermeki üzemmód a psziché részéről, ami nem csoda, hiszen erre kondicionáltak. Mindenkit. Tehát nem keveseket érint és senki nem hibás érte és pláne nem kell lenézni a másikat, ha ebben van. Felismerni viszont fontos lehet. Ahogyan az is, hogy ne bántsuk magunkat azért, ha még gyerekből működünk. Gondolj csak a gyermekedre: szereted őt? Mennyire szereted? Na, akkor lehet szeretni a másik embert is, bármiben is van? Naná, hogy lehet… Sokszor annál inkább lehet…!

Mindenki abban a valóságban van, ami az ő valósága.

Lehet jól lenni. Ez is rendben van.

Lehet rosszul lenni. Ez is rendben van.

Egy dolog nem lehet irány: az ítélkezés! Még önmagunk felé sem. Nemhogy a másik felé.

Mintha mostanában trendi lenne rosszul lenni mindenkinek, csak hogy ne érezzük kevesebbnek magunkat a másiknál. Ami engem illet, én nem tudok rosszat írni, mert jól vagyok. És nem úgy vagyok jól, hogy valójában nem vagyok jól, hanem mert tényleg jól vagyok. Nem csak sok éves önmunka oka ez. Megvizsgáltam már sokszor, hogy miért vagyok jól, mert szeretném átadni mindenkinek azt, ami megoldókulcs lehet. Azt találtam, hogy azért is vagyok jól, mert egyrészt letettem mindent az életemben, ami miatt nem voltam jól és azért is, mert azok a dolgok, módszerek, hétköznapi, életmódbeli dolgok, amiket tanultam és amik segítenek, azokat alkalmazom. Nem csak tudok róla, hanem élem. A jelenlegi változásokban, amik a fizikai és energiatest számára is kihívást jelentenek, sok praktikát lehet alkalmazni és ez működik is. Szerintem ebben a Természettel való kapcsolódás és a határozott döntések alapvetőek. Azok pedig, akik körülöttem vannak, ugyanezt mondják el: vagy azt, hogy jól vannak – vagy ha éppen nincsenek jól, akkor 1. megélik, mert ez is normális emberi dolog én nem állnak ellen 2. ha kell, mindig találunk rá megoldást! Nincs olyan, hogy valakinek nincs lehetősége segítenie magán. Egyszerű megoldások vannak, amiket csak csinálni kell és akkor tényleg jól van mindenki. Én a saját tág környezetemben ezt tapasztalom, tehát működik, nekem is, másnak is. Egymást segítjük, oda-vissza. Mert EGY vagyunk és ezt tudjuk. Senki nem különálló valójában. Akkor meg miért lennénk megosztottak?

Valamit fontos megértenünk: minden, ami zajlik velünk, az a nagyobb Rend része. Az emberi létezés része az is, hogy vannak beavatási időszakok, amikor nem vagyunk jól és ennek nem kell ellenállni. Ahogyan a jónak sem. Ha jól vagyok, akkor jól vagyok. Ha rosszul vagyok, akkor rosszul vagyok. Ha változásban van a világ, akkor változásban van. Ezt is megengedem.

A “titok”: a MEGENGEDÉS! A megengedésben és elfogadásban rejlik minden válasz, minden valóság.

A megengedés az, hogy nincs benned ellenállás. AZ VAN, AMI VAN.

Mert minden, ami miatt nem vagyunk jól, az az ellenállásból fakad és ez minden szinten (fizikai, energetikai, szellemi, érzelmi, stb.) érvényes. Amint megszűnik bennem a tagadás, az ellenállás, megengedésbe kerülök és kisimulnak az energiák, kisimul az út előttem. …és nem kell szenvedni. Nem kell.

A változást mindenki érzékeli, ám egy dolog van, ami nem változik: a pánikkeltés továbbra is a másik (szeretetlen) oldal eszköze. (Nehéz kigondolni ide, hogy mi a jó szó, mert a “sötét” sem rossz, tehát ide egy helyes szót megfogalmazni komoly feladat.. nem is biztos, hogy sikerült.)

A félelemkeltés, a negatív programozás, az érzelmi lehúzás, a függővé tevés, az öndicsőítés, a manipuláció továbbra sem a szeretet megnyilvánulása. Nem a világosságba, nem a megoldáshoz, nem “haza” visz. Sokan a saját sérülésük okán, feltáratlan árnyékrészeiken át ide kapcsolódó dolgokat közvetítenek öntudatlanul és mindazok, akiknek hasonló sérüléseik vannak, ezekhez az információkhoz tudnak kapcsolódni, mert ezekkel rezegnek együtt. Ez nem baj. Ez egy tapasztalási út. Ez is rendben van.

Amit igazságnak fogadok el, azt teremtem. Önmagamnak igazolom a teremtéseimmel. Nem lehet eleget ismételni, hogy észrevegyük azt, ami ott van az orrunk előtt: amit hiszel, az van!

Akkor most mindezek tudatában tehát kinek van igaza?

Mindenkinek az lehet, a maga helyzetében és szemszögéből. De nem kizárólagosan.

Kit kövess? Azt, akivel együtt rezegsz. Mert szerintem nem az a helyzet, hogy az egyiknek igaza van és a másiknak nincs. Amíg itt tartunk, ezeknél a kérdéseknél, addig két dolgot élünk meg: az egyik, hogy a megosztottságot erősítjük. A másik, hogy baromira nem vagyunk együttérzőek és elfogadóak azzal, hogy valójában Isten sokszínű és minden egyes ember más életutat jár és ahol tart, az rendben van. Nem tudunk elfogadni, mert a sajátunkat tartjuk kizárólagosnak. Nem vagyunk együttérzőek a másikkal, mert önmagunkkal sem vagyunk azok. Mert a másikban csak az tud zavarni, ami valójában bennünk van. Pedig valójában sokféle út van és sokan sokfelé tartanak. …és ez mind rendben van így.

Amellett haladj, akivel együtt rezegsz és aki mellett azt érzed, hogy nem lehúz, hanem emel és megtart, hogy biztonságban vagy, hogy önmagad lehetsz, hogy könnyű vagy és szabad! Hogy szeretve vagy – mert ez a legfontosabb. Nem azért kell dönteni valaki mellett, mert neki van igaza – ez máris elvihet az ítélkezés felé. De az biztos, hogy hasonló megélésben van, vagy azonos szinten rezeg, mint te és ezért tudsz vele haladni. A másiknak pedig nem biztos, hogy nincs igaza – csak ő egy másik szinten van és ott az van rendben, amit ő megél, itt meg az, amit te élsz meg. Néha pedig van olyan, hogy megérkezel egy olyan szintre, ahonnan meglátod, hogy amit eddig nem tudtál elfogadni, az mégis igaz, csak nem tartottál ott, hogy lásd. Aztán meg egyszer csak megérkezel oda – hogy meglátod, hogy az egész valójában EGY.

Nem kell tehát tagadni semmit. Nem kell kizárni senkit, mert az csak tükre annak, hogy önmagad egy részét utasítod el. Élhetsz elfogadásban azzal, hogy sokan, sokfélék vagyunk, különböző szinteken tartunk és ebbe te is beletartozol. Ide eljutni, a valódi elfogadásba és megengedésbe – ez is lehet egy irány.

A lényeg mindig a Szeretet.

Aki nem hiszi, járjon utána…

Zentai Anna

Fénykép: Varga Móna – fényképész, asztrozófus