Az én technikám

“Ha megnyitod magad az el nem fogadott részeid felé, az lesz az út a mesterekhez!”

Ez a gyönyörű mondat Hermann Évától származik és a Felemelkedett Mesterek workshopon mindig elhangzik. Hiszen nem lehet eleget hangsúlyozni: az árnyékaink felfedése és magunkhoz ölelése az önismereti jolly joker!
Vagyis a saját mesteri energiáidhoz is éppen azon át fogsz hozzáférni, ami nem kellemes.
Van egy technikám, amit évek óta alkalmazok és az írásokból már ismerős lehet nektek is, hiszen rengetegszer írok róla. Azért is szeretném erre felhívni a figyelmet, mert nagyon sok olyan levelet kapok, amikben megírjátok, hogy van egy adott probléma az életetekben, amire régóta keresitek a választ, a megoldást, de nem jön.
Én ilyenkor mindig afelé megyek, ami a legnehezebb, ami a legfájóbb, ami a legmélyebb és leginkább kellemetlen bennem! Ez a lényeg. Mert minden, ami még megoldatlan, az egy feltáratlan és leszakadt részünk leképződése.
Ez az, amikor azt mondom, hogy a tudatalattiban dolgozom. Mindenképpen kérek külső segítséget. Hiszen a saját elakadásainkra a saját rendszerünkön belül nem láthatunk rá. Ahhoz mindig kell valaki, aki a rendszeren kívül van. Hiszen mi is oda szeretnénk eljutni…
A jelenlegi energiákban például van egy csapdahelyzet, ami a nyár előrehaladtával fokozódni fog. Ez pedig egy olyan állapot, ami amúgy is általános az életünk során.
Ez az, hogy arra figyelünk, mit csinálnak, hogyan élnek, hogyan működnek mások.
Ez a Rák jegyhez és Rák csillagképhez kapcsolható tanulási út. Mindenképpen a Belső Otthonba vezet!!! De tudjuk, ugye, hogy ez az az út, ami sokszor nehéz?
Amikor azt mondjuk, hogy az alvilág egyik bejárata a Rákban van, akkor ennek az árnyékvilágunknak a megnyílására is gondolunk. ..és mégis ez vezet haza…
Amíg mások dolgait figyeljük, addig a bennünk élő, sérült gyermek fájdalmát éljük. Gyermekként megtanultuk azt, hogy a szeretet feltételekhez kötött, így számít a külvilág visszajelzése és hogy mit csinálnak mások.
Ám amikor ezeket a traumákat és beidegződéseket megdolgozzuk, akkor még inkább otthon lehetünk önmagunkban. Ekkor nem kifelé figyelünk, hanem ÉLJÜK AZT A CSODÁT, AMI ELEVE VAGYUNK, AMIVEL A TEREMTŐ IDEKÜLDÖTT, AMIT CSAK MI TUDUNK ADNI A VILÁGNAK!!!
Ez az, ami nem lehetséges akkor, ha másokkal foglalkozunk. Legyetek éberek! Vegyétek észre, hogy mikor estek bele abba a csapdába, hogy mások miatt feszültök! Merjetek lemerülni az alvilágotokba és elfogadni azt, ami ott van! Ez a gyógyulás első lépése, a többi jön magától! 💖

Zentai Anna – Szentgyörgyhegyi Boszorkány