Találgatás helyett

Találgatás helyett.

Mondom, hogy szerintem mi van.

Mindenkit érdekel, hogy milyen jövő vár ránk. De még mindig rosszul közelítünk.

Igen, rajtunk múlik, hogy mi lesz. De nem fizikai, hanem szellemi síkon.

Ahogyan az egyéni életünkben zajlik, úgy zajlik nagyban is. Ezt sulykolom jó ideje, majd egyszer csak megértjük. Hiába váltál el az exedtől, ha nem tisztítottad meg a szellemedet és az energetikai mintázataidat, ha nem írtad át az idegrendszeredbe való beidegződéseket, a tudatalatti programjaidat, akkor ugyanazokat a kapcsolati mintákat viszed tovább az új kapcsolataidba és a következő, még nagyobb szerelem lángja is elég és azután ugyanaz lesz, sőt, még rosszabb. Mert a Teremtés jót akar neked. Ahogyan te is a gyerekednek, amikor reggel ébresztgeted. Úgy teszi ő is. Egyre hangosabban ébreszt és terel. Csak figyelned kell.

Nem a fizikai szereplőkön múlik. A fizikai sík továbbra is azt képezi le, ami a láthatatlanban van. A kollektív pedig az egyénit képezi le. Tehát (amellett, hogy tesszük a dolgunkat a fizikai síkon) szellemileg, lelkileg kell növekednünk. Ez a lényeg.

Aki ezt érti, nem találgat, nem vár el más embertől többet, mint ami az ő szerepe.

Nem kísérti meg sem az anyagi világ ismeretére, sem a spirituális működések ismeretére irányuló készségek és ismeretek zsenialitása, mert már tudja, hogy hiába értelmez valaki zseniálisan valamit, ha éppen a lényeg hiányzik. Erre szoktuk azt mondani: nem tiszta. Ez nagy húzóerő amúgy: ha valakinek átlagon felüli képességei vannak. Mégis, lehet, hogy akármilyen tanult, tudós, bölcs, vagy látó ember valaki, akkor is lehet, hogy nem elég tiszta.

De mi az, hogy “tiszta”? Ha jól megnézzük, akkor talán az, aki vállalja a felelősséget a teremtéseiért, nem keni külső erőkre, aki a szívéből él és erre inspirál másokat is. Aki az örömre, a hálára, a békére, a szeretetre, az önálló kreatív alkotásra és a szabadságra inspirál. Amikor a spirituális tanok azt mondják, hogy a felelősségvállalás az előszobája annak a világnak, annak az életnek, amire valójában vágyunk, akkor arra gondolunk, hogy vállaljuk a felelősséget saját teremtéseinkért, a fizikai szemnek láthatatlan működésekért és nem kenjük rá külső erőkre, kormányra, bolygókra, körülményekre és konkrét emberekre.

Ezt is állandóan mondom: te teremtesz. De sokan félreértik és azt hiszik, hogy az egóra gondolok. Nem. (Nézd meg azt a videót, amit pár napja megosztottam! Na, arra gondolok.)

Könnyű egy kormánytól elvárni a szebb és jobb világot. Nehezebb magunkon változtatni és szembenézi azzal, hogy mekkora a felelősségünk.

Ez nem hiba. Ezt kondicionáltságnak hívják. Mindannyian úgy lettünk nevelve, vagyis manipulálva, hogy a matériát figyeljük és ne a láthatatlant. …és hiába mondjuk, hogy “minden a láthatatlanból ered”, ha még mindig nem értjük igazán.

Mindezen okból asztrológiai, vagy asztrozófiai vonatkozásban egy képletből nem következtetünk fizikai síkon történő, gyakorlati eseményekre, konkrét jövőképre, mert tudjuk, hogy a képlet is igen kicsi összetevője az egésznek és olyan erők állnak mögötte, ami nagyobb annál. (Pl. emberi lélek már fogantatása előtt teljesen kész csomagot vállalt magának, magzati korban 6 hónapos korig megérkeznek a generációs és ősöktől hozott kódok, a születés pillanatában az égtől hozottak, az a kozmikus térkép pedig, ott és akkor, azon teremtő erőket mutatja meg, ami a hozott csomaghoz igazodik. Tehát: igazodik! De nem a legelső. No és ott van mögötte egy lélek, aki eleve valaki és valamilyen. De az sincs benne a képletben!) Ettől persze még izgalmas a mundán képleteket is fejtegetni, csak nem mindegy, milyen tudatossággal tesszük ezt.

Hogy mi látszik abból a bizonyos május 9-i képletből? Látszik az, hogy megvan a lehetőség a valóban jóra, ha az irány a szakralitás, a szellemi és lelki fejlődés mindenki részéről, illetve ennek megtanítása az embereknek.

Nem véletlenül sulykolom mindig, hogy csak magadon dolgozz! Ezt az egy mondatot talán, egyszer majd, megérti az emberiség… Mert ezen múlik minden és nem azokon, akiket kívül látunk.

Szóval a RENDszer, amiben élünk, jóval nagyobb annál, mint látjuk. Azt hiszed, hogy ez nem igazságos? Hogy nem jó? Eltörölnéd a sötétet, az árnyékot?

Csak lásd tágabban és érezz bele… Leültél játszani a sakktáblához. Innentől felesleges a reklamáció.

Csipoghatsz, de minek? Minden játékos szükséges a játékhoz. Itt mindenkinek szerepe van, így mindenkit megillet a sporttársi tisztelet.

Nem ellenfél. Hanem az, aki ébreszt. Próbára tesz. Összehasonlítási alapot ad. Ritmusban tartja az életet. Fenntartja az áramlást.

Tejút-galaxis közepe és az Extra Galaxis csillaghalmaz. Ez a két kozmikus erőtér az égen, akik mindezt tükrözve, folyamatos áramlást tartanak fenn. A népmeséink is tudják.

A földi életed lényege, hogy megéled. Az összes érzelmeddel együtt. Odamész, átéled, örülsz, táncolsz, hangoskodsz, ünnepelsz… De nem kell, hogy ettől még eltávolodj a tiszta tudatosságtól és bevonódj az anyagi világ és az emberi játszmák illúziójába. (Amúgy az sem baj. Minden RENDben van.)

Csak élj! Közben pedig kikristályosodik benned valami. Hogy mik is a valódi értékek. Hogy a SZERETET van mindenek előtt. Hogy mit is jelent ez egyáltalán…

De mindezt csak akkor tudod értékelni, ha van összehasonlítási alapod.

Gondolkodj végre önállóan és ne csak kövess másokat… A sötét ugyanolyan szükséges szereplő a játékban, mint a világos. Nélküle nincs tapasztalás. Ha pedig megérted, látod a saját folyamatodat, akkor látod a nagyot is. Mert egy és ugyanaz.

Már most jelzem: ha MP el fogja szúrni, akkor nem ő fogja elszúrni. Hanem csak aktiválja magát az, ami a háttérból működteti a szálakat. Mert az “rendszerfüggetlen” (jó szó ez… by MGV). Szóval lehet hárítani kifelé. De nem visz előre.

Nem neked kell megváltani a világot. Csak éld az életedet. Teljesen! Mert ezért vagy itt és csak ezen az úton tudsz eljutni oda, ahova a szíved vágyik. …és az nem valami távoli. Az itt és most van.

Csak magadon dolgozz!

Zentai Anna

Kép: Pinterest – azon túl ismeretlen, de szép.