2023. november 01. szerda

Bár e napok az elmúlásról szólnak, a szellem most mégis valami újnak ad teret. Kapcsolatainkról felszabadító felismerések érkezhetnek. Készen állunk bármely értelemben új nézőpontokat, új és tágabb látásmódot elfogadni.

A múltunk történéseiről már elkezd bontakozni a fátyol és kiderülnek az igazságok. Ez még csak a kezdet… Hamarosan egyre tisztábban láthatunk mindent, minél mélyebbre merül a Nap az alsó világokba… és minél jobban megismerjük önmagunkat, annál inkább átíródhatnak a régi hiedelmek és az új, igazabb nézőpontok megtalálása bizalmat, biztonságot, stabilitást, nyugalmat, békét és bőséget hoz számunkra.

A Hold ma a Tejútra lép. Érzékelésünk, intuíciónk és lelki erőnk fokozódik. Beavató élmény lehet most megélni egy erős érzelmet, vagy megtanulni úgy reagálni – a megszokott helyett -, ahogyan az lelkünk igazsága szerint való. Nimród csillagai alatt jár a Hold – az önmagunkra, lelkünkre való rálátás, a régi, már megfakult érzelmek ébresztése és újjászületése, az álmok erősödése, az érzelmek felvállalása mind időszerű.

Zentai Anna

„Október végén, s november java napjaiban halálba fordul a földi mindenek. A fák, bokrok ezer-színe az ilyenkor érkező fagytól, hóharmattól, s a szőlő levele-kedve is a sáré lesz. A gyilkolódás időszakát október 21-én Orsolya névünnepe jelzi, kezdi; Orsolyáé, aki tizennégyezer szűz társával együtt Atilla nyila martaléka lett. S Atilla is az, aki zárja is e törvény szerint való harcos időszakot. Ányos, azaz Arianus, Orléans püspöke (akinek ünnepét november 17-e hozza) imádságára szabadul meg Orléans a hun király hadainak ostromától. A harc végét Erzsébet királynőnek egyik legendája is közvetíti, mikor is a gyilkolásra fölindult férje, Lajos kezéből kihull a kard. Már nincs mit ölnie a télelőnek, már mindenki aki növény, áldozatul adta magát, hogy majd a tavaszi mező a Teremtő akarata okán újulást hozhasson ismét. Október 31-én Wolfgang, magyar nevén Farkas elaltatja a fákat. A régiségben ezen a napon vénfát döntött ki a falu népe, amelynek ága, rőzséje az ember lelkében reccsent. Ki-ki elébe ment ilyenkor a halottaknak; a közelgő halottak napján „félúton találkozott az élő az eltávozottal. A halottak napi terített asztalnál étel, ital, gyertyafény, s imádság hívta, várta a nemrég elhunytakat. E misztikus napon együtt ült az asztal körül, aki még él, s akinek a másik világról kellett visszajönnie; és a gyilkolódás, a halál ködös, lucskos napjaiban sem gondolta senki, hogy a halál elpusztulás. Farkas napon a vén fa kidöntése után is ezért ültetett csemetefát a hajdan volt ember.
A régiek hitében az utolsó átváltozást, a halált csak a tisztult lelkű ember kapta: teste itt maradt, lelke el-, ki-, föltávozott. Mindezt a minden testet csupaszító Skorpiót idézi, az esztendőkörös változásrend leglátványosabb, fullánkos halál idejét.”

Molnár V. József – Kalendárium

Fénykép: Alan Orr