2023. november 02. csütörtök

Átalakuláson megyünk most keresztül.

Átalakuláson, amely arról is szól, hogy beleállunk-e a saját életünk, sorsunk alakítójának, irányítójának szerepébe és arról is, hogyan kezeljük az erőnket és hogyan tudjuk azt mások felé működtetni, kinyilvánítani.

Nagyon sok mélyre nyomott, elfojtott fájdalom érzelem, veszteség és sérülés kíván most utat törni magának és azzal segítjük ezt a folyamatot, ha engedjük folyni, áramlani, nem sietve lépünk túl rajta, hanem utat nyitunk neki. Így tudjuk igazán megismerni önmagunkat, hogy mi is él bennünk a mélyben és így tudunk meggyógyulni is tőle.

Sokan vannak, akik kiadták az erejüket és külső erők hatására, irányítására vonatkozva nem állnak bele a sorsteremtő, életvezető minőségükbe. Tekintélyszemélyeket és tekintélyelveket generáltak maguknak és igyekeznek jókislányként, vagy jókisfiúként viselkedni, engedelmesnek lenni, akár öntudatlanul is. Megint mások túlkompenzálják lelki sérüléseiket és fájdalmaikat azzal, hogy túlságosan akaratosak, agresszívak, hatalmi harcokat vívnak, zsarnoki módon bánnak társaikkal, szeretteikkel, ám valójában mélyen belül egy vígasztalatlan, fájó szívű kisgyermek zokog bennük és igazi vágyaikat nem merik képviselni.

Ideje van látni a valót. A színigazat. Azt is, amit önmagunk elől eltakartunk.

Ideje van megerősödni. Feldolgozni a múltat, elfogadni önmagunkat teljes valójában, békét kötni önmagunkkal és átölelni az árnyékrészeinket.

Az árnyékrészeinket.

Mert oda rejtettük el a legnagyobb erőnket!

Amikor szembenézünk azzal a részünkkel, amelytől a leginkább menekültünk, amit a leginkább tagadtunk önmagunkban, akkor jön el az igazi gyógyulás. A Nap egyre mélyebbre merül most az alvilágban… ez zajlik bennünk is. Saját rálátásunk egyre mélyebbre ér önmagunkban… Ideje, hogy felfényesítsük a legmélyebb, legbensőbb részeinket! Hogy megszeressük magunkat annak, aki igazán vagyunk. Úgy, ahogy vagyunk.

Rá kell ébrednünk, hogy az erőnk azért van, hogy használjuk, hogy éljünk vele! Hogy ha nem tesszük, magunknak ártunk. Az erővel nincsen semmi baj! ..az a nem mindegy, hogy HOGYAN működtetjük. Lehet azt szelíden, de határozottan.

Rá kell ébrednünk, hogy nem elég másokkal együttérezni, nem elég másokat szeretni, másoknak megfelelni. Hol vagyunk mi magunk???

Önmagunkkal kell leginkább együttérzőnek, megértőnek, elfogadónak lenni. Önmagunkat kell újra megtanulnunk szeretni és nem adni fel azt, ami bennünk él, semmiért sem…

Önmagunkban kell újra megbíznunk. Magunkhoz hűségesnek lenni.

Zentai Anna

Kép: Pinterest