… Te kivel töltöd?

…Te kivel töltöd?

Karácsonyhoz közeledve, időnként olyan meglepő helyzetekkel szembesülök, amiket meglepve hallok, így ezekről is ideje pár szót ejteni. Gondolok itt konkrétan arra, amikor egyik családtag megmondja a másiknak, hogy itt és itt, ezzel és ezzel a családdal/rokonnal töltjük az ünnepeket és pont. Másik fél pedig nyakát behúzva süllyed bele a kompromisszumok hálójába, ami évről évre egyre szorosabban fojtogatja őt, de szólni nem mer, mert akkor sértődés a vége. Vagy a másik eset, hogy nem hagyja szó nélkül, ellenben egyik fél túlerőlteti azt, így egyik és másik fél között nem a szeretet lesz mélyebb, hanem a lelki szakadék. Egyik eset sem természetes és egyáltalán nem normális.

Emberek, ébresztő! Tényleg erről szólna a Karácsony? Hogy kötelező együtt tölteni valakivel, akivel nem biztos, hogy akarjuk?

Számomra a Karácsony szent. És ez a szentség nem külső körülmények kérdése, hanem a lelkem megéléséé. A lelkem pedig nem függ attól, hogy éppen kivel vagyok, vagy nem vagyok. Persze van olyan, akivel a legjobb.

De mitől is lesz valakivel “a legjobb”? Talán attól, hogy nem húz le energetikailag. Nem erőltet, nem játszmázik, nem zsarol, nincsenek elvárásai, nem manipulál. Csak szeret. Így egyszerűen. És nem azt nézi, hogy neki hogyan jó, hanem azt, hogy én hogyan szeretném.

Én azt mondom, senkinek nem vagyunk kötelezettek engedelmeskedni, csak a lelkünknek egyedül. Ha a lelkem valamit jónak érez, bátran megélhetem. Ha máshoz van kedve, mint amit rá akarnak kényszeríteni – hát engedjem azt, hadd legyen! Karácsonyból tényleg egy van, egyszer egy évben, úgyhogy hadd döntsem el, hol, hogyan, kivel vagy kikkel, miképpen szeretném átélni ezt a csodát.

Ejtsünk szót kicsit a csillagüzenetekről is, ha már asztrozófus lennék, vagy mi. Van nekünk egy fényesen ragyogó, család-energetikát szimbolizáló Rák csillagképünk, a Teremtő által az égboltra biggyesztve. Van neki három ága, meg egy halvány fénykör körülötte. Ezt látjuk, ha ránézünk. A három ágról sok szót ejtettünk már, de erről a fénykörről talán kevesebbet. Mi is ez a kör? A védelem szimbóluma. Mikor jön létre ez a védelem, ez a védő energia? Akkor, ha 1. létrejön egy család, ami alapvetően három minőségből áll, anyából, apából és gyermekből avagy gyermekekből; 2. ha ezen belül működtetjük a szent háromságnak is nevezett “szűrőrendszerünket”, avagy tudunk válogatni. Válogatni azon dolgok között, hogy mit fogadunk el és engedünk meg másoknak, avagy mit nem, hogy mit éltetünk és mit engedünk el, ha szükséges. Vagyis lefordítva egyszerűbbre: minden család eleve energetikai védelem alatt álló, önálló, működő rendszer és ha valóban az, akkor működik a védelem is. Jó esetben.

Mert van az a másik verzió, amikor hiába jött létre egy család, az nem tud családként működni. Ennek sokféle okai közül, amit talán legtöbbször látni lehet: szülő annyira rátapad gyerekre, hogy gyerek hiába hoz létre saját családot, az nem tud működőképes lenni, mert szülő nem vált le róla. Másik lehetőség: gyerek annyira rátapad szülőre, hogy család nem tud működőképes lenni, mert nem vált le róla. Harmadik lehetőség: gyereknek valójában a párkapcsolata nem boldog, ezért menekül folyton haza szülőhöz, de változtatni nem mer. (Főleg nem Karácsonykor. Mert hát mit szólnak a szomszédok? *) Hát egyik sem produkál erős, tiszta családenergetikát, meg jó következményeket.

(*megjegyzés: tényleg volt egy ilyen ismerősöm, aki azért nem mert elválni a párjától, mert “hát mit szólnak a szomszédok?” Nem vicc.)

(Szintén itt jegyzem meg, hogy van az a lelkeket gazdagító csoda, amikor több generáció úgy él együtt, hogy őszinte szeretetben és megosztásban egymás iránt, nagyszülőkkel és/vagy dédszülőkkel és nem kérdés az együttlét, vagy olyan idős szülő van, aki mellett szintén nem kérdés a jelenlét és a felügyelet. De itt most nem erről a verzióról van szó.)

Mielőtt tehát eldöntenénk, kivel és hogyan töltjük el az ünnepeket – ami ettől is függ, hogy ünnep lesz-e – először érdemes elgondolkodnunk azon, hogy azért töltjük vele, mert “úgy illik”, vagy azért, mert “úgy szeretném, szívből”. Nagyon nem mindegy. No és azon is gondolkodjunk el, hogy ha döntünk, akkor miért úgy? De őszintén.

Mi van akkor, ha Te, kedves Olvasó, a sértett felek közé tartozol? Vizsgálódjunk most kicsit ebből a szempontból is. Mi van akkor, ha valaki – akár egy szeretted – azt mondta neked, hogy idén nem szeretné veled tölteni a Karácsonyt és Te ezért rosszul érzed magad? Ha felmerül benned a sértettség, a düh, a szomorúság, vagy bármely ehhez hasonló érzés, akkor van egy rossz hírem: a hiba benned van. Nem a másikban. A hiba oka pedig az, hogy függő vagy.

Őszintén. Komolyan. Függő vagy. Ám ezen lehet segíteni, mégpedig azzal, hogy őszintén megválaszolod magadnak azt, hogy miért akartad, hogy a másik veled legyen? Miért teszed függővé tőle a jókedved, a lelki békéd? Mert azt hiszed, így leszel nélkülözhetetlen? Mert nem boldog a kapcsolatod? Mert nem tudsz főzni és így kényelmesebb? Mert nem szeretsz mosogatni/takarítani és akkor majd más megcsinálja helyetted? …stb. (Hadd tegyem hozzá: az is mértékmérő, hogy egy nő hogyan és mennyire látja el élete párját. Mert ha igazán szereti, nem teher számára sem a főzés, sem a házimunka. Ha valamit nem tud, megtanulja. Ha valamit nem szeret, azt is megcsinálja. Mert szívéből teszi. Ha nem, akkor már baj van.)

Ha ezen komolyan elgondolkodsz, meg fogod látni, hogy valójában nincs szükséged arra az elvárásra, amit addig tápláltál, sőt, enélkül fogod igazán jól érezni magad.

Mert ha ünnep van a szívedben, akkor semmilyen körülmény nem számít.

Aztán van az a lehetőség, hogy Te vagy az, aki egyedül marad az ünnepekre. Na és? Vedd úgy, hogy ez egy esély. Esély arra, hogy a lelkedben éld meg a Karácsony misztériumát, anélkül, hogy külső körülmények, hatások zavarnának benne. Csodákat fogsz megélni. Elcsendesedést, békét, szeretetet.

De akár így, akár úgy töltöd ezeket a napokat… leginkább magaddal légy jóban. Mert ennél semmi nem fontosabb.