Te félsz a változástól? – Interjú Kiss Henivel

Te félsz a változástól?

Anna: Henivel a változásról beszélgetünk, arról, hogy be merjük-e vállalni azt, a gyakorlatban hogyan működik, és hogyan segíthet minket ebben a ThetaHealing® technika?

Heni: Vannak helyzetek, melyekben azért maradunk benne, mert a változás nagyon félelmetes. Van is erre egy példám.
Két évvel ezelőtt eljött hozzám egy kliens, akinek sajnos több diagnosztizált betegsége is volt. Ő nagyon percizen, mindegyik betegségével kapcsolatos leletét magával hozta. Elsőként felépítettük a koncepciót, mégpedig a legfőbb tünet köré, ami az ő esetében epilepsziás rohamokat jelentette.
Nagy örömünkre a rohamok már az első Theta Healing konzultáció után abbamaradtak. Ez jelentős eredmény volt, hiszen ezek a tünetek már a munkájában is gátolták, teljesen bizonytalanná, kiszolgáltatottá tette őt. Ahogy ez megszűnt, dolgoztunk a többi betegségen, és felszínre került az a minta, ami aktiválta a kliens félelmét a változástól.
Maga a gyógyulás, a gyógyultság állapota ugyanis olyan lehetőségeket kínált az életében, hogy hirtelen nem tudta, mit kezdjen vele, így bekapcsolt a kisebbrendűségi érzet és az önbizalomhiány. Ennek pedig egyenes következménye lett, hogy a „Félek a változástól” program bekapcsoljon.

Fölbukkant számos olyan tényező, amelyek miatt ott állt, hogy most akkor innen merre tovább?

Anna: Mit lehet ilyenkor tenni?

Heni: Akkor ezekre a félelmekre nézünk rá. Ezt dolgozzuk ki, hogy hol van neki ezen traumája.

Anna: Mindig, ami feljön, azon dolgoztok?

Heni: Így van! A tudatalatti minták rétegelve vannak bennünk. Amikor a tudatos tudatunkkal rálátunk ezekre a mintákra, akkor a tudattalanból energetikailag képesek vagyunk meggyógyítani a sérüléseket, traumákat melyeket az a lenyomat tartalmaz, ahol az okokat kiváltó hiedelem rögzül. Ha van valami, még ami gyökérokként ott van bennünk, az szintén meg tud mutatkozni, és azt is ki tudjuk dolgozni. Hogy ez mennyire mély és mennyi rétege van, az egyénenként változik.
Szerencsére mindenki egyedi, csodálatos és különleges, ezért ez mindig nagy feladat és kihívás is egyben a számomra.

Én mindig azzal szoktam kezdeni, ha valaki megkeres, hogy őszintén megköszönöm a bizalmát, és megtisztelő számomra, hogy engem választott. Ha belegondolunk, olyan mintákon dolgozunk egy ilyen konzultáció során, amit még a kliens sem tud előre, így a BIZALOM elsődleges tényező, így azzal, hogy a kliens eljön hozzám, egyértelműen jelzi felém, hogy megtisztel a bizalmával .

Anna: Ez tényleg egy nagyon mély folyamat. A te számodra is nagyon nagy dolog, hogy ennyi ember sorsára, működésére rálátsz.

Heni: Igen, ez rendkívül inspiráló számomra, nagyon tisztán érzem magamban az alázat képességét, mely egyre dominánsabb az életemben. 20 évesen Krisna tudatban éltem egy évig Ashramban, és ott már jelen volt bennem az alázat, mint erény és már akkor is nagyon jól jött. Nyilvánvalóan ezeket én is hordoztam magamban, és nagy segítség volt az életem során több alkalommal is. Volt, amikor átment megalázkodásba, meghunyászkodásba, de ahogy dolgoztam magamon és tisztítottam a genetikai mintákat, nagy ajándék az életemben. Főként akkor érzékelem, amikor együtt dolgozom valakivel, hogy az alázat, mint erény milyen csodákra képes. Az emberek érzik ezt az energiát, által meg tudnak nyílni, és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok!

Anna: Ez az alázat kell ahhoz is, említettél egy olyan kifejezést hogy önelfogadás, ez egy remekül megfogalmazott ütős szó, amiben benne van minden. Visszakanyarodva arra, hogy amikor eljönnek hozzád és úgy indítjátok ezt a folyamatot, hogy meglegyen az a tiszta szándék, hogy én változtatni szeretnék. Ehhez kell az önelfogadás, hogy elfogadom azokat az aspektusaimat, amelyek nem feltétlenül pozitívak, de tudom, hogy dolgozom rajta.

Én azt látom sokszor, hogy kell ez az alázat ahhoz, hogy ha valahova elér egy ember egy bizonyos szintre, van egy fajta tudása, képességei, még nagyon sokat tudna fejlődni, de azért akad meg, mert azt hiszi, hogy ő már van valahol, van egy szinten. Ezt nem könnyű megfogalmaznom… kell tudnunk feladni a meggyőződéseinket, a hitrendszereinket. Látom azt, hogy nekem ez jó, de mégis sokszor azért rekedünk meg egy helyzetben, mert csak ezt a jót látjuk, és nem vagyunk képesek a hibáinkkal szembenézni. Lelkileg ehhez kell egyfajta nyitottság.

Heni: Nagyon örülök ennek a gondolatmenetednek, mert egy nagyon fontos dologra világít rá, amiről szeretnék most itt beszélni az ÖNELFOGADÁS kapcsán. Nagyon fontos tényező, és Vianna Stibal (A ThetaHealing® megalkotója) két új képzése is kapcsolódik hozzá, ami most januárban volt Mexikóban. Itt éppen erre világított rá, így egy teljesen új nézőpontját tanulhattuk meg a ThetaHealingnek®, mint módszernek. Ez abból áll, hogy egy tisztább rálátást kapunk arról, hogy milyen részeink vannak. Az egyik ilyen részünk, ami így válaszolhat, az az elménk, az egónk, a spirituális egó, ugyanis egy ilyen részünk is létezik bennünk.
Van nagyon sok olyan csoporttudatosság a köztudatban, ami azt erősíti, hogy nekem ez ellen küzdenem kell. Ezt le kell küzdeni, le kell győzni, a háttérbe, kell szorítani. Biztosan érzékeled ezt a ”kell” energiát. Ez megint arról szól, hogy ellene vagyok egy részemnek. Nem akarok tudomást venni róla, le akarom küzdeni.

Anna: Nekem erre az jön, hogy egy nagyon finom energiában látom már ezt. Én azt érzékelem, hogy ilyenkor az ember a fejlődési folyamatban nemcsak fizikai szinten és a korban haladva, mint gyerek, kamasz, felnőtt, érett ember, hanem tudatosságban is lélekben, szellemben is. Ilyenkor, amikor már korban felnőttebbek vagyunk, és azt vesszük észre, hogy a tudatosságunkban, a szellemiségünkben gyermekként viselkedünk, valahol akkor szembesülünk ezekkel a hibákkal, amelyekről szó volt, amit ugye javítani, gyógyítani kell az emberben, és amikor ott van az ego, ami félelemtől vezérelt én, akkor szembesülünk a gyermeki énünkkel. Én ezt úgy érzékelem, mintha gyermekként, amikor valamit megéltünk és valami rosszul esett, kialakult belőle egy védekezési rendszer.
Itt szembesülünk azzal a résszel, ami nem elég érett bennünk. Ezt akarjuk lefojtani sokszor, és itt jön be az önelfogadás, hogy szerintem szeretnünk kell ezt a részünket is. Mint egy gyermeket a szívünkhöz szorítani és dédelgetni, meggyógyítani ilyen formában. Teljességgel szeretni önmagadat. Az érett és az éretlen részeidet is.

Heni: Ez így van, és igazából azért is jó, ha tisztában vagyunk azzal, vagy hogyha tudatosítani tudjuk magunkban azt, hogy igen, az EGÉSZ részekre bontható. Így könnyebben megismerhetjük magunkat. Illúzórikus világban élünk, mint a mátrixban, hogy tulajdonképpen a lényeg, hogy nincs is kanál. Arról beszélünk, ami nincs, de mégis az által tud létezni, hogy elhisszük hogy ez a valóságunk része, elfogadjuk annak..
A gondolatainkkal teremtünk.
A hitrendszerink mutatják meg magukat a mindennapjainkban, tulajdonképpen önmaguk bizonyítékai azáltal, hogy megnyilvánulnak az életünkben. Azt gondolom, ez is nagyon szépen rávilágít arra, hogy akkor, amikor valamelyik részünkkel lázadunk, például amit te mondtál, hogy mint egy kisgyerek dacos vagy, hogy az nem jó, nem rossz. Fontos ilyenkor, hogy ne címkézzük, ne minősítsük, ne ítélkezzünk mások – tulajdonképpen önmagunk – felett! Inkább próbáljunk meg ítélkezésmentesen rálátni tisztán az adott helyzetre. Ez is az önismeret része, minden, amiről beszélgetünk egy önismereti folyamat része!
Fontos, hogy a változás – ahogy ebben a kontextusban nézzük – meg tudjon érkezni a félelem tere helyett a bőség teréből.

Anna: Ez remek tanács Heni, kezdjünk el a bőség teréből tekinteni a változásra a félelem helyett, hiszen sok jót hozhat nekünk, ha ezt választjuk!
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Aki többet szeretne tudni a témában, a thetaforras.hu oldalon érdemes olvasgatni.