Tanuljunk energetikát!

Tanuljunk energetikát!

Az egész Világunkat energiák mozgatják, akár látjuk őket, akár nem. Minden egyes emberi kapcsolatunk az energetika rendszerében működik, mondhatjuk úgy is: energiacsere, adás és vétel történik, minden emberi interakciónál. Akár személyes találkozás történik, akár nem, az energiák az emberek között működnek, áramlanak. Minden idők egyik legsikeresebb ezoterikus könyvében, a Mennyei Próféciában az erről szóló fejezetet úgy hívják: „Harc az energiáért”. S valóban, a legtöbb emberi kapcsolatban teljesen észrevétlenül ezt éljük, ezt tesszük: harcolunk azért, hogy energiát nyerjünk a másik embertől, hogy erőt vonjunk el, amely által jobban érezzük magunkat.
Kevés kivétel van ez alól, de innen lehet észrevenni, hogy valaki már a tudatosság útjára lépett és azt is, hogy milyen szinten jár-kel benne. Ha az ember már eljut oda, hogy nem folyik bele az energiáért való küzdelembe (lásd: veszekedés, egymásra mutogatás, versenyzés), akkor ez már jó jel. Ilyen kivétel az is, amikor gyermeket szülünk-nevelünk. Paksi Zoltán legutóbb a Párkapcsolat Mesterkurzuson mondta el részletesen, mi is zajlik ilyenkor: a figyelmünk teljes egészében az újszülöttre irányul, babaként mindenért dicsérjük, a lehető legtöbbet foglalkozunk vele, csak a pozitív megnyilvánulásokat igyekszünk áramoltatni felé és láss csodát: a gyermek fantasztikus ütemben fejlődik! Később aztán ez egyre ritkul, a nevelés magával hozza a fegyelem, a szigor, a következetesség minőségeit is. Agykontrollos körökben a babszemes példával szemléltetik ugyanezt: ha veszünk négy babszemet, vizes vattába tesszük őket és kettőt félreteszünk, nem foglalkozunk velük, a másik kettőhöz pedig naponta odamegyünk, csak figyeljük és nem is szólunk hozzá – a különbség látható lesz. Az a két babszem, amelynek figyelmet szenteltünk, sokkal jobban fog növekedni és fejlődni.
Más esetekben, amikor a gyermek nem kapja meg a kellő figyelmet, törődést, a fejlődése visszaesik, sokkal lassabban fejlődik bármely szinten (szellemileg, érzelmileg, fizikailag is), mint az a gyermek, akivel többet foglalkoznak.
Vagy vegyük például a párkapcsolatot – ha folyamatosan gondoskodunk arról, hogy társunkkal napi szinten minőségi időt töltsünk el, hogy valóban rá figyeljünk, jelen legyünk neki, akkor gazdagodik és épül a kapcsolat, ha pedig egyre inkább csak elmegyünk egymás mellett, akkor ennek ellenkezője történik meg, a kapcsolat leépül.
Kisgyermekként már találkozunk a testvérekkel, akikkel konkrétan meg kell küzdeni az energiáért, főleg anya figyelméért, majd a szülők csatározásait mintaként látva, mi magunk is belemegyünk abba, hogy felül akarunk kerekedni társunkon, aki aztán már nem tud társ lenni, hiszen nem tanultuk meg, hogy milyen egységben működni vele. A versengést tanuljuk az iskolában, még a pedagógus is versenyezni hívja diákjait.
Miben nyilvánul meg tehát az energia adása és vétele?
Igen, elsősorban a figyelemben! A jelenlétben. Abban, hogy nem csak nézünk a másikra, nem csak hallgatjuk őt és közben kalandozunk, hanem valóban jelen is vagyunk, látjuk is őt, érzékeljük és figyeljük. Maga a figyelem az, amiből erőt, energiát meríthetünk – nem véletlen, hogy a mai fiatalok nagy része híres, ismert szeretne lenni, hiszen a szülőktől, a gyermekkorban másoktól meg nem kapott szeretet-energiát így gondolja elnyerni.
Igen, mindennek lényege a szeretet. A szeretet az éltető erő, amellyel mindannyian működünk.
Ez az energia, a szeretet megléte vagy hiánya, konkrét fizikai elváltozásokat képes okozni nem csak a lélekben és a tudatban, de a testben is. Ezért nem megy sokra a mai orvostudomány sem, amely csak a testi tüneteket kezeli és így elmondhatja, hogy bizony, vannak számára „gyógyíthatatlan”, sőt „súlyos” betegségek. Amik valójában, ha tágabb látókörrel rendelkezünk – nem léteznek.
Évek óta vagyok tanúja annak a szívmelengető „munkának”, amelyet egy gyógyító barátom végez. Az átlag ember „csodának” nevezi, ami az ő életében mindennapos. Felnőttekkel és gyermekekkel egyaránt foglalkozik, bármilyen egészségügyi, vagy lelki problémával keresik meg őt. Láttam már mellette úgy átfordulni meglett férfiakat, mint kicsi gyermekeket. Amikor a három éves autista kislány, aki addig beszélni sem tudott, énekelni kezd. Amikor az orvos jön el és hozza el aztán a saját családjának tagjait is, mert tudja: ő az egyetlen, aki segíthet. Sorolhatnám a történeteket…
Lényegében ez az ember (aki még csak gyógyítónak sem nevezi magát, a különféle minősítéseket is a külvilágból aggatják rá) semmi mást nem csinál, csak áramoltatja a Szeretetet. Tapasztalat: elmész hozzá, kapsz egy óriási szeretet-löketet és meggyógyultál. Így megy ez.
De térjünk vissza az energetikára. Nagyon, nagyon egyszerű dologról van szó, ami az emberi lelkek fejlődési útjának egyik lényege. Erőszakkal és egymás fölé kerekedve raboljuk az energiát, vagy engedjük az áramlást, adunk és fogadunk? Ennyi talán a lényegi kérdés mindebben.
Ide kívánkozik még egy botlási lehetőség: minél többen figyelnek valakire, annál több energiát kap. Ha ilyen esetekben az energiahiányos (önnön belső forrásából meríteni kellőképp nem tudó) társa erővel akar ebből elvenni, akkor mások előtt, vagyis nyilvánosan támadja, vagy becsmérli őt. Sajnos manapság ez is gyakori helyzet, amikor nyilvánosan húzzuk le saját társunkat, ezzel is energiát rablunk. Ha tehát azt vesszük észre, hogy társunk (kedvesünk, barátunk, gyermekünk, ismerős-ismeretlen, stb.) valamiben hibázik, akkor egy dolgot érdemes tenni: nem mások előtt, hanem diszkrét módon figyelmeztetni őt, hogy rossz irányba halad. Így tudunk igazán építő módon a társává válni és segíteni őt.
Az energetika lényegi titka tehát az egymásra való figyelemben és az egymással való kapcsolódás minőségében nyilvánul meg. Mindannyian össze vagyunk kötve, egy láthatatlan hálón kapcsolódunk – bármelyikünk erősödik és emelkedik, azzal együtt a másik is ezt élvezi. Ennek tudatában érdemes jelen lenni, szeretettel viseltetni mások és önnön magunk iránt is.
ZenTaiAnna

Kép: inspiredbythis.com