Ne hagyd szótlanul, ha fáj!

SOHA NE HAGYD SZÓTLANUL, HA VALAMI FÁJ!!!

Gyermekként megtanultuk, hogy a “nagyobbaknak” engedelmeskedni kell, szót kell fogadni, alá kell vetni az akaratunkat.
Ezek a mintázatok olyan mélyen ivódnak a tudatunkba, hogy nagyon sok felnőtt ember még mindig eszerint él. Folyamatosan újrateremti életében azokat a helyzeteket, amelyekben egy, vagy több tekintélyszemély (főnök, házastárs, szülő, stb.) úgy van jelen, hogy kiadja neki az erejét, visszafojtja akaratát, hatni engedi a döntéseire, választásaira, megalázkodik neki, beleszólást enged számára az élete alakulásában. Azért váltunk ilyen könnyen irányíthatóvá és manipulálhatóvá, mert már gyermekként is ezt gyakoroltuk és ezek a mintázatok láthatatlanul bennünk élnek tovább.
Sokszor csak azt vesszük észre, hogy valami nem stimmel, nincs rendben, nem érezzük jól magunkat, össze vagyunk zavarodva. Nem tudjuk, hogy mitől – pedig valójában nagyon is tudjuk, hiszen mi magunk működünk így, csak egyszerűen megszoktuk ezt a fajta gondolkodást, viselkedést, reagálást és elhittük valamikor, valakinek, hogy ez a jó – pedig ez nagyon nem jó és ezt az életünkben egyre nagyobbra növekvő káosz, összeomlás vagy űr pontosan mutatja. Megszoktuk azt, hogy ha a másik nagyobb energiával jön, akkor elhallgatunk, csendben maradunk, meghunyászkodunk, nem szólalunk fel a saját érdekünkért. Ez a folyamat pedig oda vezet, hogy szépen lassan tönkremegyünk, életünk minden területe elakad, nem fejlődik úgy, ahogyan szeretnénk, a problémák csak halmozódnak, az állapotunk pedig csak romlik, testileg és lelkileg is.
Egy önmagára tudatos, emberként méltó életet élő, szellemileg és lelkileg egészséges ember nem hagyja szó nélkül azt, hogy egy másik meghatározza, hogy mit tegyen és mikor, hova menjen és mit csináljon, vagy mit ne tegyen, hogyan éljen és hogyan döntsön az életéről, vagy akár a hétköznapi dolgairól. Éppen ellenkezőleg. A “meghatározás” itt jó szó – ha az ember határozott, akkor ez annyit jelent, hogy képes határokat húzni a saját érdekében, testi-, lelki- és szellemi épsége érdekében. Ha pedig kapcsolódik, akkor kizárólag (…ez is jó szó…) olyan társakkal veszi körül magát, akik eleve abban támogatják, hogy önmaga legyen, nem manipulálják, nem uralják, nem birtokolják, nem irányítják – hanem együttműködnek vele, kikérik a véleményét, figyelembe veszik a lelki szükségleteit és igényeit is, tisztelik, becsülik és szeretik, érdek nélkül, önmagáért.
Most, a jelenlegi kozmikus helyzetben a múlt feldolgozatlan, elsimítatlan élményei köszönnek vissza. Ideje van, hogy felszabaduljunk azon öntudatlan mechanizmusok alól, amelyek miatt kiadtuk az erőnket másnak, hagytuk, hogy mások uralkodjanak felettünk, amelyek miatt nem mertünk igazán önmagunkként élni, megnyilvánulni, választani, örülni…
Az erős neptuni helyzet és több más érintettség okán is, erősen ajánlom a meditáció gyakorlását, a mélyebb tudati programok kidolgozására! Belső világunkat megtisztítani, az önsorsrontó mechanizmusokat feloldani, a múlt élményeit feldolgozni is segít ez a bárki számára elérhető, gyógyító csoda! (Vasárnap, a MagNet Házban zajló Meditációs Napon erről is fogunk beszélni.) Tartsuk szem előtt azt is, hogy az ember egyszerre van jelen mindkét világban (ahogyan testben, úgy lélekben is, ahogyan kint, úgy bent is) és a belső munka mellé a külső, fizikai cselekvésnek is társulnia kell, hogy a változások megtörténjenek!

Zentai Anna