Nap és Szaturnusz egyesülése

Egy szaturnuszi fényszöget annyira nehéz megélni, amennyire az emberben megfelelési kényszer van.

Ha már letettük a kényszeres megfelelni akarást, akkor tudunk megengedésben lenni, csak jelen lenni, áramolni, létezni, megélni a szent pillanatokat, választani önmagunkat, békében nyugodni. Beengedni, amit és ahogyan szeretnénk. Hálával eltelni. Könnyedén.

Ha még mindig meg akarunk felelni, szorongunk, félünk, tartunk dolgoktól, emberektől, véleménytől, helyzetektől, akkor saját magunk útját nehezítjük. Kívülről valójában semmilyen kényszer nincs. Amiért azt hisszük, hogy van, az maga a megfelelési kényszer.

Ezek nem feltétlenül tudatos viselkedések és döntések, sőt, legtöbbször öntudatlan működések. Hiába mondom azt magamnak: én mostantól ezt így csinálom! …ha aztán mégsem megy, mert megremeg a lábam és visszasüllyedek a régibe… vagy esetleg változtatok és mégis, továbbra is zavarnak a régi dolgok… vagy hiába tudom, hogy mit hogyan kellene és mégsem merem meglépni… Mert valójában már rég tehetném, de olyan megfelelési kényszerek fogja vagyok, amelyeket észre sem veszek, vagy nem tudatos, hogy ezek csupán berögzült kényszerek…

Vannak helyzetek, amikor megy egyedül és egyszerűen kilépünk a megszokottból, lépünk önmagunkért, magunk mögött hagyva a megfelelést, választva határozottan önmagunkat. És van, hogy segítséget kell kérni, mert egy segítő kéz rendkívül sokat jelent.

Így is, úgy is – megéri.

Zentai Anna

Kép: Kahren Ehlen