Mire jó a pusztítás? – avagy miért szeretjük a metált?

A tündérek is hallgathatnak rockzenét? …Naná, hogy!

“Semmi sem véletlen” – állítja a régi mondás. Más szemszögből ezt úgy is értelmezhetjük, hogy minden, ami létezik, annak van valamilyen oka, miértje, célja. Tehát minden, ami ebben a rendszerben megnyilvánul, az okkal van itt és helye van a rendszerben. Tehát akkor, amikor valamit ‘rendszeren kívülinek’, vagy ‘oda nem illőnek’, más szóval ‘illetlennek’ vagy “rossznak” vélünk, akkor nem lehetséges-e, hogy csupán arról van szó, hogy még nem értjük, hogy mire való és nem találtuk meg a helyét a rendszerben?

Történt egy napon, hogy komolyan elkezdtem filózni azon a kérdéskörön, hogy én, mint finom nő, mint cuki édes aranyos tündérke, mint spirituális nő (mert ilyesfajta jelzőket szoktam kapni), miért hallgatok adott hangulatban rockzenét? Sőt, a fiam, aki szintén egy rendkívül tiszta, bölcs, spirituális lélek, hogy a csodába kerül egy rock metál bandába?

A kérdés, hogy miért szeretjük a kemény zenét, az alábbi gondolatmenetet produkálta bennem. Ha abból indulunk ki, hogy Isten szabad ege alatt mindenen eleve áldás van, mert ő a LegMagasabbRendű komponista, akkor minden, ami van, az ő áldásával van jelen, tehát igenis van oka, célja és haszna. Na, de mire? A kérdés inkább ez! Mi a célja, mire való, hol a helye a gépezetben? Ami engem illet, megtapasztaltam már elégszer, hogy ha valami furi, akkor ahelyett, hogy ítélkeznék, inkább keressem meg a mögöttesben rejlő okát és célját. Egyből megszűnik minden ítélkezésem!

Valójában mindennel így van ez. Megtanultuk anno asztro és sok más tanfolyamon is, hogy nincs olyan, hogy rossz, csak nem megfelelően használt energia van, amit nem RENDeltetésszerűen működtetünk. Nagyon tetszik nekem ez a gondolat és figyelem is az energetikai működéseket eszerint. Más módszerekben (például az egészségünk értelmezésében, vagy adott életesemény értelmezésében is) az alábbi kérdést tanácsolják feltenni magunkban: vizsgáld meg, miért JÓ ez neked! Na, akkor mire jó a metál…?

Nos, kérem tisztelettel, a vizsgálat során megállapítottam, hogy ha energetikailag nézzük, akkor az addig fennálló energetika szétrombolását valósítja meg. Ezt, ugye, több helyen elmondják és gyakran propagálják is, homokszemcsék és vízkristályok, meg hanghullámok és rezgések láthatóvá tételével. Vagyis a zúzós zene arra jó, hogy – mint a neve is mútatja – leromboljuk a régi rendszert! (lásd például nagy kedvencünk, a Depresszió zenekar egyik számát, ‘Sokkold a rendszert’ címmel … bár nekem a ‘Nem mondtam’ épp jobban tetszik 🙂 ) Azt is megfigyeltem, hogy egy nagyobb energetikai munka/szertartás/tisztítás/oldás után – pl a tegnapelőtti családállítás után, vagy több egyéni kezelés, meditáció után is – csakis olyan zenét vagyok hajlandó takarítás közben rezegtetni, ami pörgős, gyors, hangos, felrázó – utána jöhetnek ismét az energetizáló, lassú, szépséges elszállós többiek! Vasárnap is tökjó volt Triászra porszívózni, amikor a régi energiáknak mennie kellett, de felmosni már valami adott Solfeggio frekvenciára hangolt zenére mostam fel, hiszen a víz VISZ és engedtem betölteni az új információt és ehhez tudatosan választottam minden zeneszámot. Azt is, ami kiütötte a szobában maradt vibrációt és azt is, ami azután betöltötte a szép, új, harmonikus rezgéseket. Aztán meg magam is meglepődtem, hogy milyen jó belépni a térbe!

Tovább megyek. A legmélyebb fájdalomemlékeket csak nagy erőkkel lehet megszólítani és ugyanez a felébresztett erő az, amellyel van erőnk kihúzni magunkat a szarból és legyőzni önmagunkat, legyőzni a szenvedésbe lehúzó gondolatokat és érzéseket, áttörni a szív köré növesztett páncélokat és újra kiemelkedni abba az állapotba, ahol újra merjük megnyitni a szívünket és elhinni, hogy jár nekünk egy boldog élet.

A zúzós zenék tehát arra jók, hogy szétüssék, szétzúzzák az addig fennálló, régi rendszert, hogy újat lehessen létrehozni! Igen, rombol és pusztít. De a világ állandó változás és ha nincs pusztítás, nincs új sem! (Ahogyan keleten ott van Síva, a pusztítva teremtő istenség…) Nem véletlen, hogy azok szeretik a rockot, akik 1. lázadó korszakukat élik, tehát főleg a kamaszok és a fiatalok, illetve 2. akik olyan felnőttek, akik tudatosan vagy öntudatlanul érzik és szívükön viselik a régi rendszerek leáldozását és újak szükségességét, teremtik a változást, de nagy erőkkel, mélyrehatóan és szenvedélyesen. Személyes vonatkozásokban megfigyelhető, hogy ők általában olyan emberek, akik nehéz gyermekkort, kemény traumákat dolgoznak fel, sok szenvedésprogramot kell kiütni nagy erőkkel és amikor megérkeznek a valódi belső békébe és ez sikerül, akkor mindent el tudnak fogadni. Az is lehet, hogy már más zenéket fognak hallgatni, lenyugszanak, de mindenre elfogadóak maradnak.

Zentai Anna

Fotón: Somnium Együttes – jobbra, a fehér gitárral a nagyfiam, akire baromira büszke vagyok!