Miért működik az asztrozófia?

Miért működik az asztrozófia?

Alig huszonegy lehettem talán, amikor elkezdtem beleásni magam az asztrológiába. Valahogy elém kerültek könyvek, írások, olyan témák, amik erről szóltak. Kíváncsi lettem. Összefüggéseket találtam. Kérdéseim voltak. Kutatni kezdtem. Tanultam. Minden elérhető könyvet, alapművet, elolvasható és elsajátítható szerzeményt magamévá tettem. Szívtam magamba, mint szivacs a vizet. Vettem cédét, szoftvert, füzeteket írtam tele, hamarosan már képletet elemeztem. Ám ahogyan nőtt a megszerzett információ mennyisége, úgy növekedett bennem egy érzés is.

“Nem stimmel” – valami ilyesmi volt ez az érzés. Szavakkal nehezen megfogalmazható. “Valami nem stimmel.” Ezt éreztem az asztrológiával kapcsolatban, hiába olvastam és tudtam meg egyre többet – minél többet tudtam meg, annál erősebb volt bennem ez az érzés. Senki nem mondott semmit. Senki nem befolyásolt semmiben. Senkivel nem beszéltem erről. Csak azt éreztem, hogy az egész valahol sántít és nem tudom, hol, de valami nem jó. 2004 végére ez odáig dolgozott bennem, hogy úgy döntöttem: abbahagyom az egészet, mert ez az egész rendszer valamiért – nem tudom, hogy miért – de nem jó! Valami nem stimmel vele, valami nagyon lényegi dolog nincs rendben, vagy hiányzik. Hát abbahagytam és úgy gondoltam, hogy én ezzel soha többet nem is akarok foglalkozni.

Amikor meghoztam ezt a döntést, akkor egy álmot láttam. Az álmomban egy osztályteremben voltam és asztrológiát tanultunk. A nagy, zöld tábla előtt egy középmagas, fekete hajú férfi magyarázott valamit… valamit, amit én addig nem tudtam, de ott és akkor megmutatta, hogy mi az! Felrajzolta az évkört és megmutatta, hogy amit eddig tudtam, az téves volt és hogyan is van ez valójában. Ezt az álmomat, a többivel együtt, szépen le is írtam az álomnaplómba.

Közel fél év telt el. 2005 tavaszán egyszer csak megláttam egy plakátot a városban: Égi utak csillagüzenetei – Paksi Zoltán asztrozófus előadása. Fogalmam sem volt arról, hogy mi ez és ki ez, de azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Azon az estén csoda-élmény történt velem. Ahogyan Zolit hallgattam, ahogyan megismertette a csillagos ég titkait, az nem pusztán elvarázsolt. Sokkal több történt ott annál! Azt éreztem, a szívem majd kiugrik a helyéről és olyan erő dolgozott bennem, mintha fáklyaként ragyognék a széksorok között. “Ez az!” – éreztem a szívemben. Ez az, ami hiányzott, ezt kerestem! …és megtudtam mindent, aminek addig hiányát és hibáit észleltem, érzékeltem. Helyretevődött és tiszta megvilágításba került bennem az egész csillagbölcselet. Nem volt kérdés, hogy ezt kell megtanulnom.

Később több olyan kollégámmal hozott össze a sors, akik ugyanilyen, vagy hasonló élményekről meséltek. Akinek tiszta érzékelése volt, mind érezte, tudta, hogy a csillagok ősi tudása hívja magához, nem elégedett meg a tizenkétfelé osztott “megmondomkivagy” és “megmondommileszveled” jellegű információkkal. Elsajátítottuk viszont a fény üzeneteinek érzékelését, értelmezését. Hamarosan már napi szinten tudtuk figyelni, hogy hétköznapi megéléseink hogyan függnek össze az égi jelölésekkel, útmutatásokkal.

Gyakorlatilag az ősi bölcsességet, a régi korok hagyományaiban is ott rejlő, ma is elérhető tudást hívtuk vissza, kezdtük el újra alkalmazni. Visszatértünk ahhoz a tiszta rendszerhez, amelybe még nem nyúltak bele sötét erők, hogy fekete mágikus elemekkel tarkítva a jóslás szintjére alacsonyítsák és elvéve az önirányítás tudatát, a teremtés felelősségét, benne tartsanak az ördögi körben. Gyakorlatilag ugyanúgy figyeltük és vizsgáltuk a természet, a kozmosz működését és igyekeztünk harmóniába kerülni vele, mint ahogyan az évszakok változását figyeljük, ahogyan tudjuk, hogy a tél ideje a megnyugvás, az alvás, a pihenés időszaka, a tavasz az ébredés, az erők beindulása, a nyár a legaktívabb évszak, vagy az éjszaka az alvásé és a nappal a cselekvésé és Karácsonyt decemberben ünnepeljük, nem pedig májusban. Ugyanezeket az időminőségeket tanultuk meg érzékelni, érteni, csak sokkal árnyaltabban. Már láttuk, tudtuk, hogy mikor minek van ideje az életünkben, egy adott napon, vagy órában. Mikor van ideje befogadni és mikor elengedni. Mikor van ideje cselekedni és mikor érezni. Mikor van ideje tisztulni, alkotni, gyógyulni, utazni, befejezni vagy elkezdeni… S nézzük ezt, évek óta, mind a mai napig. Éveken át gyűltek és gyűlnek most is a tapasztalatok, az élmények.

Ez a fajta bölcsesség nem mondja azt, hogy minden meg van határozva. Ami adott, az a teremtő energia, mellyel anyagba önthetjük a lelkünk és szellemünk láthatatlan minőségeit – hogy ebből mi valósul meg, az majd akkor lesz tudható, amikor láthatóvá válik. Amíg energia, addig bármi történhet…

A születési képletben már benne van a sorsprogram, amire születünk, hiszen a születés előtt, a köztes létben a lélek már tudja, miért tér újra vissza és mit szeretne megélni. Így a lélekben konkrétumként van jelen minden küldetés, elhívatás. Az a részünk, melyet hívhatunk Isteni Tudatosságnak, Önvalónak, Léleknek is – kinek melyik tetszik – eleve hozza magával azt az érzetet, tudást, hogy mire született. Láthatatlanul ott rezeg bennünk ez a belső iránytű – de mivel láthatatlan, ezért a materiális világban való létezés, a neveltetés hatására hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ám a lélek ettől még tudja, akkor is, ha a sok kívülről jövő impulzus miatt mélyre nyomta el magában. Valójában pontosan tudjuk, érezzük, hogy mire születtünk, mi a dolgunk, mik a küldetéseink a világban, hol, kivel és mivel fűz össze a saját magunk által választott sorsunk. Ezek az összekódolások rezgésként vannak jelen az energetikai rendszerünkben. Ezek miatt érezzük azt, hogy adott dologhoz, helyhez vagy emberhez tudunk kapcsolódni – megint másikhoz pedig nem. Ezek a belső iránymutatások nagyon tiszták és pontosak és jelzik a számunkra, hogy merre, hogyan kivel vezet az utunk.

Akkor érezhetjük ezt leginkább, amikor ÖNAZONOSAN működünk! Már a születési képletünk is mutatja, hogy mi az, amire hangolva vagyunk – de az évek során, amíg nem rezgünk össze teljesen a saját sorsprogramunkkal, amíg nem aszerint működünk, amire eleve hangolva vagyunk, addig nem tud tisztán szólni a rendszer. Ilyenkor érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön, valami nem esik jól, nem tartozik hozzánk, mégsem erre vágytunk, ilyenkor jönnek a betegségek, egyéb problémák. Egyszerűen azért, mert nem önmagunkként működünk, nem aszerint, amire születve, hívatva vagyunk. Nem követtük a lelkünk tiszta hangját. Amíg ilyen állapotban vagyunk, addig az asztrológia szemszögéből könnyebben kiszámítható történések várnak ránk. Könnyű meghatározni, hogyan alakul az életünk és mit hoz számunkra egy alacsony szinten működő rezgés (bolygó, fényszög, stb.). Ilyenkor mondjuk, hogy “feljebb kell rezegni”. Ez a “feljebb” valójában annyit jelent, hogy önmagunkra hangolódunk. Amikor pedig elérjük azt az állapotot, amelyben igazán önmagunkként működünk, akkor ebben a rendszerben minden magától a helyére kerül! Olyan dolgokat vonzunk és teremtünk, amelyek eleve beleilleszkednek a rendszerünkbe, az életünkbe. Onnantól kevésbé kiszámítható vagy megmondható az, hogy mi vár ránk – hiszen már urai vagyunk a sorsunknak és olyan rezgésekkel teremtünk, ami igazán tiszta, magasabb frekvenciájú. Ekkor könnyedén és magától bealakul minden más is az életünkbe, akár a munka, a hívatás, vagy az egészség, vagy a kapcsolatok területén.

A mai korban jutott el oda az ember, hogy már képes egy tágabb tudatosság szerint érteni, tudni a teremtés-teremtődés működését. Az előző generációk számára még nem, vagy csak nagyon szűk rétegben volt elérhető ez a tudás. Mivel nem értették, hogyan működik az élet, ezért irányítani sem tudták azt megfelelően. Így sok lemondással, fájdalommal, szenvedéssel találkoztak és rengeteg feldolgozatlan élmény terhelte a lelkeket. Mindennek a hozadéka, velejárója volt az a sok szenvedésprogram, amit az előző generációk működtettek, egy korlátozottabb tudatosság mellett – így azok a rendszerek, eszközök és módszerek, melyekkel a világ és az ember működését figyelték, értelmezték, szintén ezek jegyében működtek. A mai korban eljutottunk oda, hogy már tágabb tudatossággal, a szenvedést kidolgozva, feloldva is rá tudunk nézni a valóságunkra. Eljutottunk oda, hogy már érthetjük, hogyan válik tükrünkké a külvilág és hogyan alakítjuk a fizikai mátrixot a saját hitrendszereink szerint. Sokan megakadtak még a múlt sérüléseiben, a belső feldolgozatlanságokban és az előző rendszer tanításaiban, különböző szenvedésprogramokban. De már változik a világ, növekszik a tudatosság és egyre nagyobb teret kap az elmét kiszorítva a lélek tiszta ereje. Azok, akik egyre több szenvedéstől szabadulnak, már olyan fizikai valóságot tudnak teremteni, amelyben nem szükséges a szenvedés, a teher, a lemondás, a veszteség, vagy a bizonytalanság megélése.

Az asztrozófia megadja azt a lehetőséget, hogy tudjunk arról, milyen választásaink lehetnek. Nem korlátoz be arra, hogy egy adott rezgést csak egyféleképpen, egyféle előjellel, egy irányban lehet megélni – megmutatja, újra megismertetve az ősi értelmezéseket, hogy milyen más lehetőségeink vannak még azon kívül, amiket eddig tudtunk. Így nyílik lehetőség arra, hogy mást is választhatunk, mást is teremthetünk! Hiszen elég, ha tudjuk: létezik valami más is, az eddig ismerten kívül. Vannak olyan más utak, amelyeken haladva más eredményekre jutunk, mint azt eddig hittük – akár annál is jobbra, mint amit elképzelni mertünk!

Zentai Anna

asztrozófus