Mi zajlik a világban és hova vezet?

Mi zajlik a világban és hova vezet?

Jó ideje dolgozik bennem sok gondolat, meglátás és felismerés és tudom, a legtöbbeket most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi is zajlik valójában ebben a világban és mi lesz velünk? Úgy tűnik, eljött az idő, hogy mindez egyetlen írásba foglalódjon és bízom benne, hogy sokaknak hoz ébredést és békét a szívekbe, ha megtörténik a felismerés.

A világunk mindig is kettős volt: van látható és láthatatlan síkja. A látható az anyagi, fizikai, materiális sík, a láthatatlan pedig a lélek, az energetika világa. Mindkettő létezik, egyszerűen van és kész. Ha valaki tagadná azt, hogy van lelke, hát tagadja nyugodtan, idővel úgyis rá fog jönni, hogy tévedett. Ahogyan van nappal és éjszaka, Nap és Hold, úgy van cselekvés és érzés, fizikai és lelki életünk is. A kettő EGYÜTT működik és nem egymás ellenében – a kettő együtt jelenti az életet! A világunk ugyanakkor mindig arról szólt, ősidők óta, hogy a látható, fizikai dolgokban könnyebb volt hinni minden embernek, hiszen érzékszerveink arra ‘szakosodtak’, hogy ezeket érzékeljék – a láthatatlan, lelki és energetikai világ érzékelése pedig nem mindenki számára adatott meg teljes mértékben. Valójában gyermekként igen – de a felnőttek materiális szemlélete által, amelyből mára rég kiveszett a szakralitás és lelkiség, sajnos a gyermekeinket is olyan emberekké formáltuk és neveltük, akik egyre kevésbé hisznek láthatatlan dolgokban… és sajnos ide tartozik minden ember számára A SAJÁT LELKE, A SAJÁT ÉRZÉSEI, A BELSŐ IRÁNYMUTATÁS, A LÉLEK TISZTA, HÍVÓ SZAVA!

Ez a mai világban a legnagyobb probléma. Nem vírusok, nem betegségek, nem a háborúk, nem az emberek egymás ellenfordulása – hanem az emberek önmaguk ellen fordulása. Most, a jelen pillanatokban is EZ zajlik: a lélek és az elme háborúja. Kifejtem, miért és hogyan.

Mostanra nagyjából két részre tagolódott a társadalom. Az egyik része legalábbis elhiszi, hogy van lelke, vagy már tudja is, hogy van; hogy a lélek hívása fontos, hogy a lelkünk vezet bennünket az életünk útján, hogy teljesen rábízhatjuk magunkat a belső útmutatásra, mert ez a legmagasabb rendű és legtisztább és hiszi, hogy a legfontosabb értékek láthatatlanok! Bennünk élnek, a szívünkben, a lelkünkben. Ezért a fizikai síkon is azt igyekszik élni, amit a szíve diktál. Az emberek másik része vagy nem hisz a lélekben, vagy hisz, de nem hiszi el, hogy a lelke mond igazat és jót, mert amiben jobban hisz, az az, amit a két szemével lát, amit meg tud fogni, amit mások kívülről mondanak – és nem annak, amit az ösztönei súgnak, amit a lelke mutat. Ezért nem meri megélni azt, amit a szíve diktál, sőt, különféle téves hitrendszerekkel még el is hiteti az elméjével, hogy a szívét követni kifejezetten rossz dolog lenne. Ez a kétféle embertípus különült el jelenleg. Ezek nyilvánulnak meg abban, hogy ki mennyire látja tisztán a jelenlegi helyzetet a felszínen is. Az egyik oldal pozitív és optimista, de legalábbis nem fél, nem pánikol, bízik, vagy elfogadja azt, ami jön. Nem azért hord maszkot, mert akar, hanem azért, mert látja ugyan, hogy nem jó, de ez a szabály. Nem fél a betegségektől, mert tudja, hogy csak az történik meg vele, amit ő maga megenged, befogad. Ha megtörténik, akkor vagy meggyógyítja magát, vagy ha a lelke menni akar, akkor menni fog egy másik létsíkra és ezt ő maga dönti el így. Nem az egó, hanem a lélek! A másik oldal fél, retteg, mert befolyásolható. Aki fél, azzal a rendszer bármit el tud hitetni, meg tudja ingatni, el tudja bizonytalanítani abban, amit érez és bármilyen korátozásba, szabályozásba, rendeletbe belekényszerítheti, mert elhitetik vele, hogy ettől lesz felelősségteljes és ettől lesz biztonságban. Aki fél, az befolyásolható és irányíthatóvá válik. Elhitetik vele, hogy felelősségteljes viselkedés az, ha betart bizonyos szabályokat és megenged tenni magával olyan dolgokat, amelyek valójában ártanak neki, de még azt is elhitetik vele, hogy ami ártalmas, az neki valójában jót fog tenni.

Valójában mindannyiunkkal ez történt eddig is, csak más élethelyzetekben. Benne voltunk kapcsolatokban, szituációkban, ahol a lelkünk eddig is és mindig vezetett, de kérdés, hogy hallgattunk-e rá? Hallgattunk rá akkor, amikor éreztük, hogy aki mellett élünk, az nem az igazi társunk, nem ott van a szívünk, csak nem merünk kilépni? Hallgattunk rá akkor, amikor egy munkahelyen vagy lakhelyen már nagyon rosszul éreztük magunkat és a lelkünk kiabált, hogy EL INNEN!!! …vajon hallgattunk rá?

Most is ez zajlik. A lélek egyre jobban kiabál, ordít, hogy mit akar és nem akar, hogy hol a helye és hol nincs, hogy ne engedjük tenni vele azt, ami nem igaz, nem valós és nem jó neki! ..csak hát a lélek, ugye, láthatatlan és az ő szenvedését el lehet fojtani jó darabig… Ez zajlik most mindenhol, nagyban és kicsiben is, magánéletekben és társadalmilag is. Most szembesülünk azzal, hogy eddig mit engedtünk megtenni magunkkal és mennyire hittünk másoknak, a rendszernek, hogy mennyire követtük a szívünk tiszta hangját és engedtük-e, hogy ártsanak nekünk, hogy irányítsanak, vagy nem? ..és továbbra is ez a fő feladatunk.

Jönnek itt sokan Jézussal, hogy mit mutatott, mit tanított nekünk. Én sokáig nem értettem ezt az egészet. De most már értem, mit tanított. Tudta, hogy mi az igazság, tudta, hogy mit súg a lelke, tudta, hova vezeti őt. Hitt láthatatlan dolgokban (ami amúgy sokszor nagyon is látható, még fizikai érzékszervekkel is) és kiállt a hite, a szíve, a lelke tudatossága mellett, akkor is, amikor mindenki elítélte, amikor senki nem hitt neki, amikor keresztre feszítették. Megmutatta, hogy a szívünk igazsága és a lelkünk hívása mellett akkor is ki kell állnunk, amikor senki más nem hisz nekünk, amikor meghurcolnak és megaláznak és elítélnek és hülyének néznek – akkor is azt kell követnünk, amit a lelkünk mond!!!

Valójában ezért mennek tönkre életek, ha tönkremennek. Mert nem a lelkére hallgatott, aki ‘tönkremegy’. Mert a test mindig azt reagálja le, ami a lélekben van és az egész fizikai világunk is. Hazudhatunk magunknak boldogságot és jóllétet, de az életünk mindig mutatni, tükrözni fogja, hogy ez hazugság. A testünk megbetegszik, egyre több kudarc, sikertelenség és veszteség és, egyre jobban fáj, szenved, kínlódik a lelkünk. Tehát nem érdemes!

Ez zajlik most nagyban is. Ha nem befelé figyelünk, ha nem a lelkünk hívását követjük, ha nem hisszük el azt, ami egy ideig még láthatatlan, akkor nagyon nem jó az irány és hatalmas tévúton járunk! Nem azt mondom, hogy akkor van mitől félnünk, mert valójában még akkor sincs. Valójában minden félelem illúzió! Éppen a félelmet kellene megszüntetni. Nem erőszakolni bele emberek fejébe, gondolataiba előre gyártott dolgokat, mert minden gondolat és érzés teremtő energia. Meg kellene ismerni mindenkinek azt, hogyan is működik a teremtés. Akkor azonnal ledobná mindenki a maszkokat, kikapcsolná a tévét-rádiót, széttépné a zárószalagokat, kiszabadulna az utcákra, a természetbe, a világba és ölelné egymást, reggeltől napestig!!!

Meg kellene értenünk, hogy ami még nem történt meg, az nincs készen, az nem előre megjósolható és nem tudható, még mindig, még most sem!!! Az sem jó, ha részt veszünk a cirkuszban és elhisszük, hogy baj van, de az sem jó, ha a másik oldalon állva minden más elméletet, ideát erősítgetünk, mert mindkettő félelemkeltő és tudatlanságból ered! Ideje észrevenni, hogy azok, akik rendelkezéseket hoznak és elfogadják ezeket, legalábbis a hozzánk közelebb és mellettünk állók, nem rossz emberek, nem ártani akarnak, csak annyira eltávolodtak a lelküktől, annyira nem önazonosak, annyira távol kerültek a lelkiségtől, hogy maguk is elhiszik, hogy jót cselekszenek! Ők is azt hiszik, hogy úgy működnek jól és jót akarnak, mert abból a materiális szemszögből ennyi telik! Ideje nem egymásra mutogatni és nem jósolgatni a jövőt, mert nem lehet! Senki nem fogja tudni megmondani, hogy mi lesz bizonyosan, mert még nincsen készen és ha nem a jelen pillanatra koncentrálunk és a jelen pillanatban tesszük meg, amit lehet – hogy befelé figyelünk és a lelkünk hívására hallgatunk! – akkor éppen ezzel visszük az egészet olyan irányba, ahova nem akarjuk! A nagy, társadalmi egész a sok kicsi egyénből tevődik össze és ha a sok kicsi egyén beleáll abba, ami ő maga és járni kezdeni az igazi útját, a lelke szerint, akkor a nagy egész magától fog átalakulni, mert ebben az energetikában már nem tud másképp működni!

Mindenki bevette ezt a járványsztorit. Még azok is, akik spirituális úton járnak, írnak, még ők is próbálnak értelmezni és jósolgatni. Nem lehet és tévút! Ez az egész csak a felszínen zajlik. A lényeg mögötte van!!! Ez az egész, már eddig is, most is és ezután is, csak arról szól, hogy hiszünk-e és bízunk-e a lelkünk láthatatlan hívásaiban, vagy nem? Az egész földi létezésünk erről szól, ennek a tanítása, ennek az iskolája. ..és továbbra is érvényes az az általános törvényszerűség, hogy aki járja a lelke útját, annak felfelé ível a pálya, akkor is, amikor mindenki másnak lefelé megy, aki meg nem, annak meg lefelé halad és még ezen is bármelyik pillanatban lehet változtatni! Bármikor dönthetek úgy, hogy ettől a szent pillanattól kezdve csak annak hiszek, amit a szívem súg és azt teszem, amit a lelkem akar, mert tudom, hogy ez a legmagasabb szintű isteni iránymutatás és az agyam nem tudja, mi mit hoz és mi lesz a jövő, de a szívem pontosan érzi és a legtisztább iránytűként vezet!!! Bármikor döntehetek úgy, hogy soha többet az életben nem hagyom megingatni magam senki és semmi által, semmilyen kívülről jövő hatásnak nem felelek meg, csak a saját lelkem tiszta hívásának!!!

Ezen túl, a felszínen aztán majd lezajlik szépen minden. Van lehetőség megtanulni újra, hogyan gyógyítjuk meg önmagunkat, megismerni, hogyan teremtjük valójában az életünket, amit az iskolában soha nem tanítottak meg, hogyan működik a világunk energetikai szinten, rezgésekkel és frekvenciákkal – de mindez már ezen túl van. A lényeg és a legfőbb lépés most az, hogy a saját életünk irányítását átengedjük a láthatatlannak, a léleknek, a szívünknek. Hogy ráébredjünk arra, hogy a lélek mond igazat és nem a másik ember, a társadalom, ami téves hitrendszereket működtet! Hogy merjük járni akkor is a saját utunkat, amikor mindenki más ellene van és ne inogjunk meg semmilyen szélnek. Most mindenkinek a maga egyéni felelőssége, hogy kezdje el az életét aszerint élni, amit a szíve akar! Hogy levesse az eddig játszott szerepeket, ledobja az álarcokat, hogy ne higgye már el a hazugságokat, a téveszméket, a téves irányba vezető elképzeléseket, mások véleményét a sajátja helyett! Vigyázni akarunk egymásra és felelősek lenni egymásért? Akkor tegyük meg azt is, hogy szembemegyünk a saját félelmeinkkel és meglépjük az életünkben azt, amit már régóta kell, mert ezzel emeljük az egész közös, kollektív rezgésszintet magasabbra és ezzel a társunk, a másik ember is meg fogja tudni lépni ugyanazt! Gondolkodjunk már el azon, hogy meddig kell még eltűrnünk számunkra ártalmas, nem jóleső, bántó, fájó dolgokat, meddig kell még ennek a helyzetnek elmennie ahhoz, hogy azt mondjuk: ELÉG!!! Mindenki a saját maga felébredéséig fog tűrni. Figyeljünk oda arra, hogy nem kell, hogy ez tovább gyűrűzzön, nem kell, hogy még rosszabb legyen a helyzet! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd jobb lesz, hogy majd enyhül a helyzet! Nem a helyzetnek kell enyhülni, hanem nekünk kell felébredni és megelégelni azt, ami boldogtalanná tesz, ami szenvedést, fájdalmat okoz és hamis!!!

Egyetlen egy dolog van, ami igazán fontos: a lélek tiszta, igazi hívása, a lélek akarata. A szívünk útmutatása.

A szeretet.

Mi lenne, ha együtt, közösen oldanánk meg? Mi lenne, ha leülnénk egymással beszélgetni? Mi van, ha szeretettel és nyitottsággal egyszerűen csak meghallgatnánk egymást, elmondaná mindenki a maga véleményét és együtt, közösen találnánk valami megoldást ezekre a helyzetekre? Van, aki már meg tudja ezt tenni. Ez számít. Együtt, közösen, összefogva. Mindegy, hogy kinek van igaza, mert nem ez számít. A helyzet feszít és tarthatatlan, méltatlan – de megoldható akkor, ha leülünk, szemtől szemben, nyitott szívvel és EGYÜTT megpróbáljuk. A végére úgyis az kerekedik ki, aminek kell…

Zentai Anna

Kép: Pinterest

Az írásokkal kapcsolatos minden kérdést, észrevételt meg lehet írni e-mailben, a Kapcsolat linken található címen. Más felületet nem olvasok, nem használok.