Mert Te hívsz 2.

Mert a Férfi megvágyja, a Nő anyagba önti…

Valahol ott kezdődött az egész, hogy álmodni kezdtem. Napokon át, minden egyes nap, ugyanazt a gyönyörű csodát, amit sok évvel azelőtt még titkoltam, aztán már évek óta el is temettem. Egyik reggel felébredtem, ültem a (párommal közös) ágyam szélén és némán meredtem magam elé: mi ez? Hiszen már napok óta, minden egyes nap, ugyanazt álmodom… mi ez?

Ahogyan – szó szerint és képletesen is – ráébredtem a saját érzéseimre – hiszen az álmaim ráébresztettek – úgy keresni, kutatni, nyomozni, vizsgálódni kezdtem. Mi ez és miért van és honnan jön és mi lesz belőle és hogy lehet ilyen… és lehet ilyen??? Kerestem a miérteket, a válaszokat – aztán már egy ideje nem keresem. Azóta megvannak. Azóta, amióta senkit nem kérdezek, már biztos vagyok az érzéseimben.

Rájöttem, miért kezdtek jönni az álmok. A lelkem elszakadt másik része kezdett el hívni és ez a lelki hívás behívta az álmokat. Az álmainkon át tudunk kapcsolódni. Akkor lehettek ezek a megélések, amikor Te nehéz időszakot éltél meg és talán felébredt benned a vágy arra, hogy lelki támogatást kapj. Mert az anyag már nem elég… Amikor feltámadt a vágyad arra, hogy valaki teljességgel szeressen és igazán elfogadjon annak, ami és aki vagy. Hogy legyen valaki, aki úgy szeret, ahogyan szeretnéd, hogy szeressenek. Hát szólítottad, hívtad és vágytad a lelkeddel az én lelkemet – hiszen a kettő Egy. Az én lelkem meg szót fogadott és elindult feléd… Talán nem is tudtad, ki tartozik ahhoz a lelkiséghez, akit hívsz… Hát most már tudod.

Mert így zajlik ez – a Lélek egyik fele hívja be a másikat, ami rendszerint a férfi aspektus, hiszen ő az indító erő. A Férfi adja a kezdőlökést, a kezdet energiáját. (Asztrozófiai értelemben a Mars princípium a zárt rendszerből való kitörés, a kezdet és a végtelenség felé indulás. A Vénusz, a női aspektus pedig a termékenység, a növelés, a leföldelés, az anyagba öntődésért, a testiség és az anyag szentségéért felel. Vagyis a megszólított női lélek már “csak” anyagba önti a férfi vágyát… testet ölt és ad neki.)

Mert minden téren igaz a mondás: A Férfi megvágyja, a Nő anyagba önti.

Folyamat ez, amelyben először a Nőnek kell meggyógyulnia, megtisztulnia és feloldoznia önmagát az addig szükségszerűen felvett béklyóitól, megerősíteni az önbizalmát, előhívni és működtetni a nőiességét. Hogy adni tudja a Férfinak mindazt, ami gyógyítja és kiteljesíti őt is, ami biztonságot, bizalmat jelent. A finom, lelki minőségeket, amely a hétköznapok zaklatott, hajszolt, gyorsan pörgő rezgései után a béke és harmónia, a megnyugvás megélését tudja elhozni. No és a vágyai gondtalan, szabad, bizalommal teli megélését.

De a hívást a Férfi indítja el. Ébreszt, éleszt – hogy maga is életre keljen.

Hát erre jöttem rá.

Hogy Te hívtál.

Te hívtál életre engem, a lelkem, mindenem… és folyamatosan hívsz most is.

2017. elején egy dalt dúdolva sétáltam a pesti utcákon. Bementem egy boltba, ahol, az addig zárt ajtók mögött, halk zene szólt. Ez volt az: https://www.youtube.com/watch?v=wj8Zv4Zex98

Arra kaptam fel a fejem, hogy pontosan ezt a dalt dúdoltam az utcán, többszáz méterre a bolttól, egészen idáig. Ezt a dalt kintről semmiképp nem hallhattam volna. Nem is foglalkoztatott addig. Talán évek óta nem is hallottam…

Aztán később is, időről időre, jött ez a dal. Millió pillanat volt már az elmúlt másfél évben, amikor azon kaptam magam, hogy a semmiből, csak úgy, ezt dúdolom. Pedig addig soha… el is neveztem a ‘hívódalomnak’. Ez a dal ébresztett fel és hívott haza újra.

Már tudom, ezzel a dallal Te hívsz. A lelkem érzi és hallja a te lelked.

…és ez nem mese…

Kép: Pinterest