Lelki-ismeretről…

Lelki-ismeretről…

hydra

Régen úgy gondoltam, rossz vagyok. Bűneim vannak. Olyan dolgokat érzek, vágyok, akarok, amiket ‘nem szabad’.

Aztán, ahogyan teltek az évek, egyre többet ismertem meg a világ és önmagam működéséből. Elkezdett kinyílni a szemem, a tudatom. Rámtaláltak olyan megértések, felismerések, világos meglátások, amelyeket nem lehet erőltetni. Maguktól jönnek, azok számára, akik keresnek.

Ma már tudom, hogy nem voltam rossz. Soha nem voltam az. Amiket éreztem, azok egyszerűen csak az IGAZI érzéseim. Aki voltam, legalábbis az, amit mutattam magamból, hogy vagyok – az nem az igazi énem volt. Neveltek, tanítottak, elvártak, kényszerítettek, engedtek, nem engedtek, meghatároztak, kifogásoltak, nem hittek, nem értettek… így lett belőlem valami, ami valójában nem én vagyok. Játszottam egy szerepet és közben azt hittem, hogy amit érzek, az nem ‘illendő’, nem igaz, nem kívánt, megítélt, rossz, bűnös. Ma már tudom, hogy egyszerűen csak mások elvárásai szerint éltem és pont ezzel követtem el a legnagyobb hibát. Ma már tudom, hogy minden, amit éreztem, az a bennem eleve ott élő, mélyre elnyomott, de létjogosultságát követelő, igaz Lelkem, Önvalóm volt. Éppen az a valóságom, amelyet élnem KELL! Az, akinek eleve születtem és nem az, akinek formálni akart a világ.

Ahogyan végigjártam a lelkiismereti utat, rátaláltam a kérdéseimre kapott válaszokra. Megismertem önmagam és megtanultam különbséget tenni a külső és a belső világ között, mások és önmagam között. Megtanultam, hogy önmagamnak lenni nem rossz, hanem kifejezetten jó, sőt, az egyetlen helyes út. MEGISMERTEM A LELKEMET. A valódit. Nem azt, akinek hittem magam. Hanem azt, aki tényleg én vagyok.

Milyen érdekes szó ez: “lelki-ismeret”… Mit is jelent ez valójában? Vajon elgondolkodtunk már ezen? Amíg a felszínen jártam és nem értettem meg mélyebben az emberi működéseket, addig én is azt hittem – ahogyan sokan mások is -, hogy a lelkiismeret valami olyasmi, hogy vannak bennünk rossz dolgok, bűnös dolgok, olyan ösztönök, amiket el kell folytani, el kell nyomni, mert a világnak az nem tetszik és mások rossznak fognak ítélni ezek miatt. Ma már tudom, hogy ez az egyik legnagyobb tévedés, amivel az ember eltereli saját magát a valódi útjáról.

A csillagbölcselet szerint a lelkiismereti út égi fényjele a Hydra csillagkép. Vagyis nem akárki, hanem a Jóisten írta fénnyel az égre, hogy mi is az igazi lelkiismeret! A Mérleg csillagkép alól indulva, a Szűz és az Oroszlán csillagtere alatt kígyózva, a Rák csillagzat alá érkezik vissza a Hydra, lehajtott fejjel. Három kis csillagkép kíséri őt, melyek szerves fényrészei a lelkiismereti útnak: a Szextáns, a Serleg (Kehely) és a Holló. Mit is üzen ez nekünk?

A saját lelkünk, a valódi belső világunk megismerésének igazi útja ott kezdődik, hogy mérlegre kerül a szívünk. Elkezdjük érezni, érzékelni a súlyát annak, ami nem láthatóan bennünk él. Észrevehetjük, hogy felborult az egyensúly a kifelé mutatott és a belül élt életünk között, mert az, ami kint van, szöges ellentéte annak, ami bent van. Elindulunk hát válaszokat, megoldásokat keresni. Ezen az úton kimunkáljuk magunkat, dolgozunk magunkon, egyre jobban, sokáig. Majd felismerések, rálátások jönnek, egyben megpróbáljuk visszaszerezni az irányítást életünk, saját világunk felett. Végül megérkezünk oda, hogy megtanulunk önazonossá válni és aszerint élni, ami valójában a lelkünkben van, amit valóban érzünk, gondolunk és akarunk – ehhez elengedhetetlen a kívülről jövő dolgok szűrése, a szívünk szerint való dolgokra való nyitás, azok táplálása, éltetése és a leválás mindenki más véleményéről, energiájáról, akaratáról… és megérkezünk ahhoz a minőséghez, amikor ‘lehajtott fejjel megadjuk magunkat’ a valódi önvalónk előtt és engedjük, hogy az érvényesüljön, ami eleve VAN!

Ehhez az úthoz minden segítséget megkapunk. Megjárható ez az út innen is, onnan is. Férfi és női minőség szerint is, bármely irányból – az eredmény, a cél ugyanaz lesz. Önmagunkra találunk. Lehet ezt úgy is, hogy elkezdjük érezni valamiben a végtelenséget, a leírhatatlan belső, földöntúli érzéseket, ez által tudásszomj ébred az emberben, tanulni kezd, majd mindezen ismeretek és a világosság birtokában nagyot lép, változtat az életén és új minőséget teremt. De lehet úgy is – ha nem figyelünk eléggé befelé, a lélek valódi hívó szavára -, hogy nagyot borul az életünk, így elkezdjük keresni a miérteket, majd megleljük a végtelenséget, érzékelni kezdjük a láthatatlant. Lehet úgy is, hogy a(zt hisszük, hogy a) sors kényszerít térdre és főhajtásra, majd a múltból tanulva, önmagunkon dolozva, végül kiderül, hogy az igazság eddig is ott volt, csak nem akartuk, mertük észrevenni.

Egy biztos: a lelkiismereti út mindig azon cél felé vezet, hogy megismerjük a lelkünket, hogy ne elfojtsuk, megtagadjuk, elnyomjuk azt, aki vagyunk, hatalmas károkat okozva ezzel, hanem tisztán és világosan lássuk, s a felszínre hozva éljük azt!

Zentai Anna

Kép: Pinterest