Kinek az érzése ez?

 Kinek az érzése ez?

Elengedés

Alapállapotod a boldogság. A lelki béke, az öröm, a mosoly. Nincs mit szégyelleni, kevesellni. Ez vagy TE MAGAD.

Aztán van úgy, hogy néha elszomorodsz. Van, hogy dühöngsz. Van úgy, hogy megjelennek a fejedben durva szavak, meg van úgy, hogy ki is jönnek a szádon. Sőt, van úgy, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedsz valami lehúzó, egyre sötétülő, egyre szűkülő állapotba. Fájdalomba és sötétségbe. Ahol már képtelen vagy az örömöt látni, csak a veszteség, a kétségbeeség van és eluralkodik rajtad valami olyan, amiről azt hiszed, hogy ezek a saját érzéseid.

Ez nem biztos, hogy te vagy. Nem biztos, hogy belőled jön.

Aztán egyszer csak jön valaki és felteszi a kérdést: kinek az érzése ez?

Hm?

Értetlenül állsz és nem is érted, mi ez a kérdés, hiszen te érzed ezt. Mi az, hogy kié? Te érzed a fájdalmat, te érzed a kétségbeesést. De nem. Lassan rájössz, hogy ez az egész valójában nem is hozzád tartozik. Lassan derengeni kezd valami pislákoló fény és már látod: ezek az érzések nem a te érzéseid. És a kérdések csak dolgoznak tovább… Kihez tartozik ez az érzés? Mi ez az érzés, ami nem hozzám tartozik? Kinek kéne ezzel küzdenie helyettem?

Ha visszanézel kicsit, akkor könnyen megtalálhatod azt a pontot, ahol öntudatlanul is eldöntötted, hogy megmentesz valakit, akit szeretsz, hogy a szeretteid helyett is te viszed el a balhét, hogy megkíméld őket. Hogy valakit fontosabbá tettél önmagadnál és a lelked hozott egy döntést: majd én boldogtalan leszek helyetted is! Hogy annyira szeretsz és együttérzel, annyira jó vagy és empatikus, hogy egyszerűen inkább te szenvedsz, hogy ne a másiknak kelljen kiállni a kínok kínját. Ahogyan egy gyermek képes átvenni az anya lelki fájdalmát, vagy az apa a gyermek betegségét, hogy egymást szeretve kíméljék, vagy ahogyan az ikerlélek egyik – tudatosabb – fele szenved el kíméletből olyan lelki fájdalmakat, amiket pedig ha a másiknál hagyna, akkor a másik talán szembesülne és ébredezne… Vajon jó ez így?

Mikor és hol engedted meg, hogy ez így legyen? Mikor és hol döntötted el, hogy majd te boldogtalan leszel a másik helyett? Minek vennéd át azt a terhet, amit a másiknak kellene cipelni és megoldani? Miért sírnál el helyette minden egyes könnycseppet? Mi által fog fejlődni ő, ha te ‘megkíméled’ a nehézségektől? Mi által fog ébredni, tanulni, erősödni és tudatosodni? Mi által érne célhoz, ha kiveszed az utat a lába alól?

Egyetlen döntést érdemes meghoznod: a döntést önmagad fontossága mellett, az alapállapotod, a boldogság mellett! Minden mást pedig: VISSZA A FELADÓNAK!

 

Kép forrása: Sheniell – Belső Forrás kártya – https://www.facebook.com/sheniell.art/photos/a.748466468640909/751305928356963/?type=3&theater