Jelek? Üzenetek? …avagy mit figyeltem meg a tudatalatti oldások során

Jelek? Üzenetek?

…avagy mit figyeltem meg a tudatalatti oldások során

Mindennapi életünk során gyakran vagyunk úgy, hogy bizonyos dolgokon megakad a szemünk, üzeneteket, jeleket vélünk felfedezni bennük. Ilyenkor azonnal feltehetjük a kérdést: ez most egy jel???

Sok esetben meglehet, hogy igen. Hiszek abban, hogy vannak angyalok, szemmel nem látható, magasabb frekvencián rezgő segítőink, akik jelekkel üzennek nekünk. De, amióta kicsit mélyebben ismertem meg az emberi psziché működését és a teremtés törvényeit – és ebben nagy szerepe van annak, hogy terápiaszerűen is foglalkozom emberekkel, de önmagammal is – azóta kicsit többet, ugyanakkor jóval egyszerűbb okokat is látok mindebben.

Azok a dolgok, amiket jeleknek, jelzéseknek hiszünk, legtöbbször talán egyszerűen csak a saját teremtéseink megnyilvánulásai. Kitükröződése annak, ami bennünk már készen van. Hiszen amint kint, úgy bent – minden mindennel szinkronban van, így a belső világunk is szinkronicitásban van a külsővel. A fizikai világunk tükör, tehát az jelenik meg odakint, az anyagban, ami bennünk is jelen van. Tudjuk már azt is, hogy látható és kézzel fogható teremtéseink, életünk, kisebb részben a tudatos és javarészt a mélyebb, tudatalatti működéseink terméke. Ha tehát az, ami kint van, megfelel annak, ami bennünk van és ez elsősorban a tudattalanunk tükre – akkor lehet, hogy ezekkel a jeleknek hitt dolgokkal is így van ez?

Úgy gondolom, hogy a jelnek vélt dolgok legtöbbször a teremtéseink kitükröződései. Éppen úgy, ahogyan az életünk visszatérő, ismétlődő problémás helyzetei gyakorlatilag tükröződések – úgy a pozitív tükröződések is megvannak, ezeket mondjuk jeleknek. Valóban jelzések – mutatják, hogy már ‘rajta vagyunk az úton’, hogy az, ami bennünk van, abból mennyi tud megjelenni a fizikai valóságunkban.

Két csodálatosan szép és érdekes példát mutatok most erre. Két és fél éve foglalkozom a Csillagmeditáció fedőnevű varázslattal, amely gyakorlatilag egy olyan terápiaszerű folyamat, ami az öntudatlanul jelen lévő ellenállásainkat segít feloldani és rezgéseinket megemelni, hogy életünk teljesebb, egészségesebb, örömtelibb, boldogabb legyen. Ennek a kezelésnek az alap folyamata három alkalmat jelent, amely alkalmakkor a kedves társsal leülünk és élőben kap egy, a saját személyére szabott, vezetett meditációt (azaz vizualizációs gyakorlatot). Ezen vizualizációk során ősképekkel, egyetemes szimbólumokkal dolgozunk. A keretet a vizualizációban az adja, hogy egy bárkával, vagy csónakkal ringunk, vagy adott helyre utazunk. Eleve adott tehát három alkalom, három csónakázás.

Egyik nagyon kedves vendégem, amikor az első alkalomra érkezett, olyan témát hozott megoldandóként, amely édesanyjával, anyai mintáival függ össze. Miután megtörtént a meditáció, hazament és meglepődve vette észre, hogy távollétében ott járt az édesanyja (aki az oldásról mit sem tudott). Egy csomagot helyezett el a lakásában ajándékként – a csomagban egy festmény volt és rajta tengerpart, három csónakkal! Kedves vendégem ezután levelet írt nekem, melyben így fogalmazott: “Egyszerűen hihetetlen, felfoghatatlan, hogy fizikai valójában is magaménak tudhatom a bárkát, amiben nálad néhány órával korábban pihentem! És talán a festményen sem véletlenül szerepel pont három bárka, mind egy-egy találkozásunkat szimbolizálhatja, a Csillagmeditáció három részét. (…) Hatalmas öröm megélni, hogy ráléptem arra az útra, amivel célba érhetek. A festmény lakásomba való megérkezése fokozza az örömömet, erősíti a hitemet és tovább táplálja bennem a reményt.”

Egy másik, nagyon kedves vendégem, a harmadik meditációs alkalom során egy adott témával érkezett ugyan, mégis, ennek kapcsán a meditációban mélyebb rétegek is oldódni kezdtek és felszínre kerültek. Az egyik fő motívum a női önmegvalósítás, a nőiség szabad és örömteli megélése volt. Régi vágyat dédelgetett, melyben valamilyen erősen nőies, szép táncot szeretne megtanulni, de eddig nem mert belevágni. A jelen problémáinak gyökerét megfelelési kényszerekben találtuk meg, ehhez kapcsolódóan a tudatalattija feldobott egy gyermekkori emléket. Ebben az emlékben a nagypapája valamiért erősen megfenyítette, meg is büntette őt. A gyökérprobléma oldásakor már látta magát, ahogyan szabadon táncol, minden bűntudat nélkül. A meditáció végén újra visszaidézve a régi emléket, már csak azt látta, hogy minden rossz érzés elmúlt, ő odalép nagypapájához és megöleli őt – hiszen mélyen belül tudja, hogy nem akarta őt bántani, hanem a saját szeretethiányát és gátlásait vetítette ki unokájára. Mindezen fellelkesedve, a meditáció után kedves vendégem hazament és eltervezte, hogy elsőként elmegy a papájához és megöleli őt. Ez így is történt, ám, amikor belépett a szobába, ahol a nagypapa éppen tévét nézett, meglepve látta, hogy a tévében éppen egy olyan jelenet megy, amelyben csodaszép nők, csodaszép kendőkkel hastáncot járnak! Nagypapáját ezután sikerült megölelni és szeretettel tért haza, élményeit pedig azonnal megosztotta velem is. Biztos vagyok benne, hogy ez a kitükröződés már jele annak, hogy meg tudja teremteni és élni azt az életet, amelyben mindezt valóra válthatja!

Nagyon hálás vagyok nekik is és minden más kedves társamnak, akiknek megéléseiben, varázslatos élményeiben részt vehettem és vehetek!

Figyeljünk hát a ‘jelekre’ és bátran könyveljük el őket saját sikereinknek és eredményeinknek, a teremtéseink folyamatában!

Zentai Anna