Jegyek és csillagképek

Jegyek és csillagképek – hogyan is működik?

Egyre több helyről és kérdésből tapasztalom, hogy muszáj beszélni néha a legalapvetőbb dolgokról, hiszen nagy az érdeklődés a csillagos ég irányába, de az alapvető fogalmakkal, működésekkel sokan nem vagyunk tisztában. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen az utóbbi évszázadokban nagy erejű munka folyt azon, hogy ne is legyünk tisztában saját isteni lényegünkkel, eredetünkkel, a csillagok fényének üzeneteit és a saját teremtő erőnket, a szabad akaratunkban rejlő erőt ne ismerjük – így válhatunk irányíthatóvá, uralhatóvá.

A rendszer mindig és minden korban azon dolgozik, hogy ez így legyen és maradjon. Ezzel sincs baj, mert ez a dolga. De mit tegyen az emberi lélek, ha mégis fejlődni akar? Kutatni kezd és megismerni.

A csillagok bölcselete egyidős az emberiséggel, az ember mindig vizsgálta a csillagok járását. Tudta, hogy a csillagok Isten fényüzenetei szeretett gyermekeinek. Az idő előrehaladtával az asztrológiával való foglalkozás egyre inkább tudósok, főleg az egyház embereinek kiváltsága lett, hiszen a Teremtővel való kapcsolatunkról, kozmikus-isteni minőségek felfedezéséről szól. Eljött azonban egy olyan idő, amikor az emberek egyre nagyobb tömege kezdte el igényelni ezt a tudást és útmutatást. Az akkori hatalmasoknak természetesen ez nem volt ínyére. (Meg is értjük őket, hogyan is szolgálna engem bárki, ha tisztában lenne azzal, hogy nem az én szolgálatomra született, hanem kozmikus teremtő erőkkel bíró, sorsát uraló, minden jóval áldott lény?)

I.e. 500-ban ezért összegyűltek az akkori „fejesek” és nagy kegyesen úgy kampányoltak, hogy megajándékozzák az „egyszerűbb” embereket is ezzel a csodálatos tudománnyal, az asztrológiával, ami milyen jó lesz nekünk. Persze, előbb egy kicsit alakítottak rajt, mert hát azt a sok bonyolult dolgot egyszerűsíteni kellett. Először is, nem kell ebbe a rendszerbe a fény, hogy világosságot adjon – gondolták, így a csillagképeket félre is tették. Kitaláltak egy másik rendszert (ami egyébként működőképes), ez a ma ismert Zodiákus kör, vagy évkör, ami az idő köre. Kitalálták, hogy a Nap látszólagos, éves útját egy körként ábrázolva, ezt az utat 12 stációra osztják. Igaz, hogy a Nap egy év alatt 14 csillagképet érint, de hát az Istenek Útjával, a Tejúttal kapcsolatban álló, beavató Nimród és Kígyótartó jobb, ha nem válik népszerűvé. Kezdődjön ez a kör a Tavaszponttól – gondolták – és azért hasonlítsanak, legalább nevükben, ezek a körcikkelyek a csillagzatokhoz is. Nagyjából igyekeztek minden kis cikkelyt arról a csillagképről elnevezni, ami a háttérben volt, na de azért ezt sem teljesen, pl. a Szeretet-Egységet üzenő Egyszarvú csillagzat helyett használjuk inkább az Ikreket, legyen csak az egységből két-ség és az Ikrek is inkább a kettősség, mint a testvériség jelképe legyen… Meg ilyenek..

Szóval igazán nagylelkűen létrehozták nekünk ezt az asztrológiai rendszert, ami ma is használatos, közben persze még az évszázadok során jó pár fekete mágikus elemmel is bővítették. No és persze, az alapvető működésekről sem írtak használati útmutatót, így valahogy elferdült az egész a jóslás-jövendőmondás irányába, a saját univerzumunk működésének megismeréséről. Ezt a rendszert használják ma is legtöbben, sőt, tanítják iskolákban és tanfolyamokon.

Hozzá kell tenni, az a bizonyos ősi, eredendő csillagbölcsesség, ettől még tovább öröklődött, szűkebb körben, sokáig titokban. Aztán történt egy csoda, úgy az 1990-es évek elején. Mag-hazánkban, valahogy újraéledt és önmagát adni-vágyódott ez a tudás. Paksi Zoltán hívta le közénk, aki először mesélte el nekem is ezt a históriát. (Itt kell hozzátenni, hogy bizonyosságot egy adott információról nem a puszta hallottak, hanem a lélek rárezgése és emlékeinek felszínre kerülése jelent.) Voltak persze előtte is és folyamatosan, a csillagokkal foglalkozó emberek. De itt tényleg megnyílt a csillagkapu és szélesre tárultak az ajtószárnyak.

Ma már egyre többen ébredünk rá, hogy felbecsülhetetlen ajándékot kaptunk ezzel a „kezünkbe”. Újra teljességében átláthatjuk a külső – ez által a belső világunk működését, lehetőségeit.

A csillagképek értelmezését még jó ideig tanulni fogjuk, hiszen ez a rendszer merőben más, mint a megszokott zodiákus jegyek. A csillagképek isteni minőségben értelmezendők, vagyis inkább érzékelhetők. A jegyek a hétköznapok emberi szintjén is, vagyis inkább ott. A csillagképek megmutatják, mi áll a szellemi háttérben, de megjelennek az életünk minden egyes szintjén. Fontos lehet tudni, hogy a ma gyakran használt “csillagjegy” szó helytelen, valójában ilyen nem létezik, léteznek viszont egyszerűen jegyek/jelek és csillagképek. Minden egyes jegy és csillagkép, minden egyes égitest benne van minden egyes ember születési képletében, hiszen a születés pillanatában látott, teljes égi kép adja a születési képletünket. A földi életet útjára indító energiák egészen a távozásig elkísérnek. A születési képlet minden egyes mozzanata, minden kívül látott dolog, a bolygók és csillagok elhelyezkedése, a bolygók fényszögeinek alakzata, mind-mind üzenet, kód az ember számára. Hiszen a kinti világ tükre a belsőnek. (Zentai Anna)

„A csillagokra csakis az tud helyesen feltekinteni, aki tudja, hogy a térből ránk ragyogó csillagokban voltaképpen csak a bennünk élő világmindenség, a legáltalánosabb szellemi történés írásjeleit kell látnunk, és mi ezeknek a képmásai vagyunk.” (Rudolf Steiner)

„ A csillagok – ahogy már a régi bölcsek tanították – Isten központi és egységes erejének közvetítői. Modern hasonlattal úgy foghatjuk fel ezt, hogy Isten a mindenséget éltető és fenntartó Erő áramforrása. Belőle sugárzik ki az a végtelenség terein keresztül; a csillagok pedig úgyszólván transzformátorokként és áramelosztó központokként működnek. … A világegyetem tehát voltaképpen az erők örök sugárzásának, áradásának határtalan színtere. …

A kozmikus erők sugárzásai mindenen áthatnak és mindenütt, mindenkor kifejtik hatásaikat. Létesítenek, formálnak, változásokat idéznek elő, szétbontják a meglévő formákat és újakat hoznak létre. Mindezt a Központi Értelem, Isten elképzelhetetlenül hatalmas terve szerint. Mi ezt a mérhetetlen elgondolást nem tekinthetjük át a magunk véges értelmével, de a bennünk élő égi szikrának elég fénye van ahhoz, hogy a folyamatokat észrevegyük, az összefüggések legnyilvánvalóbb megnyilatkozásairól tudomást szerezzünk és a valóban Isteni Színjáték színfalai mögé legalább röpke pillantást vethessünk.” (Dr. Baktay Ervin)