Ítélkezni veszélyes!

Amióta az ember fókuszát a külsőségekre helyezték és a figyelmet elviszi a látszat, a felszínen tapasztalható – azóta nem képes megérkezni az egységbe. Így ébred fel benne a két-ség, így kerül egyre messzebb önmagától és társaitól is. Ha nem tudunk arról, hogy valójában egységben létezünk, akkor hisszük csak el a különállóság, a hiány és a fél-elem illúzióját. Csak ‘elhisszük’ – mert valójában nincs, nem létezik. Ez mind csupán nézőpont kérdése. Tiszta látás nélkül, torz szemüveggel kerülhet csak ránk az ítélkezés is.

Miért veszélyes ítélkezni? Először is, kinek veszélyes? Mi az, hogy veszélyes? A veszély valamilyen fenyegetettséget jelent, ami elől menekülni szoktunk. De ki menekül? Természetesen csakis az egó – az a részünk, amelyet az egytől különállónak hiszünk; az az énkép, amelyet önmagunkról alkottunk az eddigi tapasztalások, hitrendszerek alapján. Az egó önmagában nem rossz és szükséges is, létjogosultsága van addig, amíg a jelen életet éljük. Ugyanakkor van egy határ, amin túl nem kívánatos az egó általi kontroll az életünkben. Az egó pedig nagyon jól be tudja biztosítani a helyét ítélkezéssel, mások megítélésével, rosszallással, hiszen így önmaga nagyszerűségét és csodálatosságát tudja hangsúlyozni, a mások kárára. Az ítélkezéssel gyakorlatilag önmagának bizonyítja, hogy ő fensőbbrendű. Ezzel aztán szépen ki is lökte magát az amúgy eleve meglévő egységből.

Ítélkezni azért is veszélyes, mert ezzel két dolgot is elárulsz magadról: az egyik az, hogy valamit még nem értesz, még nem vagy azon az értelmi szinten, ahol hiszed magad. Ugyanis, ha teljes egészében átlátnád a helyzetet, vagy embertársadat, akit megítélsz, akkor egyáltalán nem ítélnéd meg. Ha a felszínen látottak mögött rejlő, működtető okokra fény derülne, akkor megértenéd a miérteket és teljesen eltűnne belőled az ítélkezés. Megszületne viszont az együttérzés, megnyílna a szíved. A megértés ugyanis együttérzést hoz – ugyanakkor, az együttérzés megjöhet már a megértés nélkül is! Ha átlátod az emberi működéseket, úgy igazán, akkor mélyen együttérző vagy és tudod, még mielőtt kiderülnének a miértek, hogy az a másik ember is viselkedik úgy valamiért… Nem baj, ha nem érted rögtön a miérteket, de tudod, hogy van valami ok a háttérben. Ha együttérző vagy, akkor a mások felé való szívnyitásod meg tud indítani egy olyan folyamatot, amelyben akár a másik is képes megnyílni és elárulni, mi rejlik a látszat mögött… Ha tehát még ítélkezel, akkor elárulod azt is, hogy még nem vagy igazán együttérző – önmagaddal sem. Hiszen te is ugyanazon játszmák rendszerében működsz, mint a másik.

Minden egyes ember hordoz sérüléseket a szívében, nincs kivétel. Minden egyes földi lélek útja az, hogy megnyissa a bezárt szívét és újra érezni, élni kezdjen a lélek. Azok a sérülések, amelyeket az ember megélt a múltban, az egó számára úgy takarhatóak el, ha elnyomja, bezárja a szívét, ha nem vesz tudomást dolgokról, tehát: ha önhazugságba menekül. Nincs kivétel. Mindenkiben működnek ilyen öntudatlan mechanizmusok. Ez azt is jelenti egyben, hogy aki nagyobb önhazugságban van, mint a másik, annak mélyebb, erőteljesebb a sérülése – hiszen nagyobb erő kell számára ahhoz, hogy elfedni tudja. De az is lehet, hogy nem mélyebb és nem erősebb – csupán nem tud még olyan, más opciót, ami gyógyítani a szívét. Meglehet, hogy sokan hasonló sérüléseket hordoznak a szívükben – csak az egyik tudja kezelni azt, a másik pedig nem. Ettől még senki nem több, vagy kevesebb.

A nagyobb önhazugságban élő ember tehát csupán annyit árul el magáról, hogy igen mély sérülések vannak a szívében, a lelkében, amit próbál elfedni. Ha ezt még nagyobb tagadással, rosszallással kezeljük – akkor még több kárt tudunk okozni.

Ezért fontos az együttérzés. Nem, nem kell mindenkivel ugyanúgy bánni. Lehet egészséges, számunkra biztonságos határokat húzni is, ha éppen szükséges. De ítélkezni, anélkül, hogy tudnánk, mit cipel a másik és miért, hogy mi zajlik valójában a lelkében, hogy mit élt meg és hogyan – ez értelmetlen dolog. Minden egyes ítélkezéssel önmagunkról állítunk ki bizonyítványt. Ha pedig az emberben reakció gerjed valamire – akkor azzal neki, magának van dolga.

Ezért nem érdemes mások ítéleteire adni. Ezért érdemes sokkal inkább az együttérzés és megértés felé törekedni.

Zentai Anna

Kép: Pinterest