Indulatok, vágyak…

Indulatok, vágyak, démonok és árnyak…

Segítsünk most egy kicsit azon Társainknak, akik arról panaszkodnak, hogy időnként nehezen bírnak az indulataikkal, villámgyorsan felpaprikázódnak és megbántanak másokat, kitörnek vagy robbannak és bár látják, hogy ez nem túl emelkedett viselkedés, mégis gondot okoz ennek kezelése. Különösen így van ez marsikus, plútós, kosos, skorpiós minőséggel erősen bíró testvérkéinknél – pedig lehetne másképp is. Nézzük, hogyan!

A Mars és a Plútó jeleníti meg az égbolton a bennünk működő tüzes, feltörő energiákat, ösztönöket és vágyakat. A hangsúly a „vágy”-on van! Önmagában, tisztán működtetve ugyanis mindez megélhető abban, hogy bátran és őszintén adjuk, kifejezzük, éljük azt, aki és ami igazán vagyunk; illetve felfelé, magasabb szintekre, emelkedettebb minőségekre törekszünk. A Mars adja a lendületet, gyorsaságot, bátorságot, a Plútó a szenvedélyességet, erőt, hatalmat önmagunk felett, az újító, sorsfordító erőt. A Mars a Fény felé törekvés, a Plútó a Fény felé való teljes átfordulás. Mikor van tehát feszültség az emberben? Egyszerű: ha elfojtja igazi vágyait, a külvilág hatására. Ha ezeket az energiákat még nem emelte fel, nem a Fény felé fordította, ha az igazi, tiszta vágyait nem éli ki! Ilyenkor jelenik meg a sötét színek felé való vonzódás, a nőknél az elférfiasodás, illetve megítélése annak, amit tudat alatt valójában az egyén maga is szeretne megélni, vagy amivel dolga van, ami számára is megmentő lenne. A kulcs tehát valahol a vágyak megélésében keresendő, abban, hogy merünk-e azzá válni, ami igazán vagyunk, vagy lefojtjuk önmagunkat, igazi énünket? A mag kicsírázását, feltörését jeleníti meg a Mars jele is! Ilyen elfojtott állapotban látjuk csak sötétnek azt, ami valójában önnön mag-unk természetes része, vágya, kívánsága, törekvése. A fentről eleve belénk oltott, velünk született, hozzánk tartozó vágy, amire a sötétség árnyát csupán a földi létezésben jelen lévő, külső erők terítették rá. Ez a homályos lepel csak arra vár, hogy fellebbentsük és tiszta tekintettel, bátor és egyenes pillantással, mélyen belenézzünk saját ösztöneinkbe és vágyainkba – ha elég merészek vagyunk ehhez (merészség főleg ahhoz kell, hogy merjünk másképp gondolkodni, mint az átlag és bízni saját szívünkben), akkor nem sötétet, hanem tiszta fényt, nem feketét hanem fehéret és szivárvány-színeket, nem démonokat hanem megváltókat fogunk találni a vágyainkban! A szenvedést úgy alakíthatjuk át, ha merjük élni, megélni az igazi szenvedélyeinket – aki él, az bizony „szenved”, de maga dönti el ennek módját, maga választ, hogy miért és hogyan akar „szenvedni” – szenvedés vagy szenvedély legyen az élete? A sötét indulatok, a vulkánszerűen kirobbanó erők tehát átalakíthatók – kezdjük talán azzal, hogy összehasonlítjuk a valós életünket az igaz vágyaink szerinti élettel és elkezdjük lépésről lépésre az utóbbit megteremteni, élni. Aki tiszta vágyai szerint él, aki el meri venni-fogadni, ami természetszerűen oda van rakva elé, aki tiszta lélekkel és önmagához hűen él, annak már nem jelenthetnek gondot az indulatok.

Zentai Anna