Hogyan és mikor találunk társra?

Hogyan és mikor találunk társra? 

Ideje a témának, gondoltam, ezért elkezdtem teleírni pár A/4-es lapot, aztán rájöttem: felesleges. Maradjunk a lényegre törő, egyszerű mondatoknál. Csak azért, mert annyi sok erre vonatkozó kérdés jön, aminek minimum 90%-át fel sem kellene tenni, ha tisztában vagyunk az alapvető működésekkel. Akinek újat mondok, az tehát mélyüljön el e gondolatokban és lehet, hogy nem lesz több kérdése. Akinek nem, az meg ugorja át.
Mielőtt a lélek leszületik, két földi élete között, az eddigi tapasztalatok alapján, megtervezi következő életútját. Kiválasztja a helyet, családot, ahova le szeretne születni. Leszerződik a társával, gyermekeivel, barátaival. A dolog tehát már itt eldőlt: ha szerződtem egy társsal (vagy többel), akkor vele találkozni is fogok. Hogy mikor, az nem évben és hónapban mérhető időmennyiség, hanem egy bizonyos időminőség, rezgésállapot. Ha elérem ezt a rezgésszintet, állapotot, akkor a társam egyszerűen megjelenik. Felismerem őt, ott lesz mellettem.
Nem érdemes tehát keresni őt, mert az akarás egyben ellenerő is és nem az hozza közelebb, hogy keressük, hanem az, hogy ha saját magunkon dolgozunk, a saját életünkben törekszünk a kiteljesedésre, jóban vagyunk önmagunkkal, tudunk “boldogulni”.
Az is lehet, hogy egy adott szituációba kell kerülni ahhoz, hogy a társam megjelenjen.
A leszületés során konkrét dolgokat is eltervez a lélek. Ezeket a konkrétumokat (ki a társ, milyen tevékenység a hívatásom, stb.) a szívébe kódolja. Vagyis a konkrétumok érzésként jelennek meg! Ezt azért fontos tudni, mert ha ennek tudatában vagyunk, akkor nem fogjuk félretenni a szívünk hívását, ami pedig a legigazibb hívás. A szív tudja csak előre, hogy miből mi következik és kivel van konkrét dolgunk.
A születés pillanatát a lélek úgy választja meg, hogy a számára legmegfelelőbb képességeket, erőket, teremtő energiákat megkapja. A születési képletünk (horoszkóp vagy asztroszkóp) megmutatja ezt az energiakészletet. Olyan ez, mint a tarisznya, amit az úton való indulásunkkor a nyakunkba akasztunk és amiben pontosan az van, amire itt és most szükségünk van. A képletben tehát nem a gyakorlati történések láthatók, nem is a konkrétumok, hanem az az energiakészlet, amit működtetünk, a konkrétumok pedig a szívbe kódolva, érzésként vannak jelen. Ezért van az, hogy az életutat járva, szabad akarat szerint több lehetőség közül választhatunk – ám a szív érzéseit nem írhatjuk fölül.
A társsal való egyesülés első lépése a szív felismerése. Érzésként mutatkozik meg: „ő az!” „mellette hazaért a lelkem”! (Lehet több ilyen felismerés, lehetőség is.) A második lépés az igazi egyesülés felé a tudatos felvállalás. Ez az érzelmekre való ráébredést követően bármennyi idő elteltével megtörténhet. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy már nem bizonytalankodunk, nem kételkedünk, amikor nem kérdezzük, hogy ő-e a társ, hanem kijelentjük önmagunk felé és tudatosan vállaljuk ezt – akkor fonódnak igazán egybe az utak. Amikor nem hagyunk nyitva több lehetőséget, akkor a külvilág is tükrözi ezt. Harmadik lépésként jelenhet meg az egyesítő szertartás (nem feltétlenül emberi törvények szerinti esküvő), ami már erősebb védelmet is nyújt a kapcsolatnak.

Zentai Anna