Hogyan uralkodunk a csillagainkon?
Hogyan uralkodunk a csillagainkon?
Mit jelent “magas szinten” működtetni a bolygókat?
Megmondható-e előre a jövő?
Ezek a kérdések igazán mesések, mert hol vannak és feltevődnek, hol nem, de érdemi válaszokat ritkán kapunk rájuk. Született már erről egy írás, amit itt találtok:
…de nézzük most újra, röviden, egyszerűen és lényegretörően!
Régi mondás, hogy “a bölcs uralkodik a csillagain”. Legtöbbször azonban maguk az asztrológusok sem tudják, mit jelent ez igazán. Egyszerűen azért, mert nem elméleti tudásanyag, hanem a való életben szerzett beavatások általi tudatosság kérdése.
Aki mások által meghatározott vallásokhoz, erkölcsi normákhoz, véleményhez, dogmákhoz, szabályokhoz, törvényekhez, rendszerekhez alkalmazkodik, az nem uralkodó.
Uralkodóvá az által válunk, hogy tisztába jövünk önmagunkkal, saját igazi vágyainkkal, saját működésünkkel, ha követni kezdjük saját belső iránytűnket. Az asztrológia – ha megfelelően működtetjük – akkor pont arról szól, hogy NEM VALAKI MÁS HATÁROZ MEG ENGEM! Nem ingok meg attól, hogy valaki (asztrológus, jósnő, szomszédasszony, stb.) azt mondja, hogy én ilyen és ilyen vagyok és ez és ez fog velem történni. Hanem én magam fedezem fel magamat a csillagok fénytükrében és önmagamat, igazi vágyaimat és akaratomat vállalva élem az életemet. Ismétlem: az igazit vállalva! Mert amíg önmagammal nem vagyok tisztában és letagadom, elnyomom azt, ami bennem pedig bizony létjogosan ott van és felszínre kíván törekedni, de nem hagyom, addig nem beszélünk önuralomról, csak elfojtásról és a lelki-ismeret hiányosságairól. Uralkodóvá éppen az által válik az ember, hogy szembenéz saját magával, vágyaival, igényeivel, igaz gondolataival és érzéseivel és a lélek hívásait tudatosítva összehangolja azokat az elméjével és nem cselekszik úgy, ahogyan egyébként nem akar.
Magas szinten működtetni tehát azt jelenti, hogy aszerint működöm, ami eleve a lelkemben van. A jövő pedig nem elrendelt. Miért is létezne asztrológia, ha úgysem tudnánk irányt változtatni? Aki persze nem önazonos és nincs tisztában azzal, hogy szabadon választhat egyik működés és másik között, egyik járandó út és másik között, avagy egyik viselkedés és másik között – annak könnyű megmondani, hogy mi lesz vele. Innen érezhetjük, tudhatjuk a (még mindig csak ‘lehetséges’) jövőt. De aki már ura sorsának, az bizony elmehet olyan irányba és olyan megélések felé, amit álmunkban sem hittünk volna.
Az asztrológiára tehát érdemes önismereti útként tekinteni. Persze nem kötelező. De nem mindegy, hogy melyik szemszögnek mi a végeredménye.
Zentai Anna
asztrozófus
Fotó: Gyenis Anett Valéria