Hogyan ismerd fel a hitrendszereidet?
Gyakran esik szó tudatalatti blokkokról, mélytudati elakadásokról, téves vagy negatív hitrendszerekről, amelyek gátolnak bennünket életünk alakulásában, haladásunkban, kiteljesedésünkben. Ezek a belső hiedelmek az okai annak, hogy visszatérően belekerülünk olyan élethelyzetekbe és állapotokba, amelyeket egyszer sem szeretnénk, többször meg pláne. Olyanokba, amelyekre talán évek óta keressük a megoldásokat és mégsem jutunk velük semmire.
Ezek a hitrendszerek egyszerűen a múltban megélt élmények által belénk rögzült hiedelmek, ítélkezések, öntudatlan belső programok, amelyek meghatározzák teremtéseinket. Lehet, hogy mi éltük meg őket, de lehet az is, hogy csak átvettük valakitől, akivel már gyermekként együttéreztünk, vagy akivel azonosultunk valamiért. Egy dolog biztos: ezek nem kellemesek és az, amit belőlük teremtünk, szintén nem az. Vagyis közös tulajdonságuk, hogy nem érezzük jobban magunkat tőlük – sőt! Viszont bennünk élnek, velünk vannak és el tudjuk kapni, fel tudjuk fedezni őket.
Gyakorlatilag ezt vehetjük is alapelvnek: minden olyan gondolatunk, vagy megfogalmazott érzésünk, ami nem emel bennünket, ami lehúz, fájdalmat, szomorúságot, kétséget, dühöt, stb. kelt, az egy hitrendszer. Olyan, a múltban becsípődött negatív program, ami meghatározza teremtéseinket és amelyet, ha feloldunk, akkor beindulhatnak, megoldódhatnak, megérkezhetnek, megvalósulhatnak a valójában vágyott dolgaink.
Ezek elfogásához a tudatos oldalról az egyik legegyszerűbb módszer az önvizsgálat, vagy önreflexió – egyszerűen csak figyeljük magunkat és azt, hogy mi megy ki a szánkon, mit mondunk, vagy írunk le a hétköznapi kommunikációink során! Milyen kijelentéseket teszünk? Különösen igaz ez akkor, amikor éppen mélypontot, nehéz helyzetet élünk meg, feszültség vagy bánat lesz úrrá rajtunk. Ha ilyenkor figyelünk a MEGFOGALMAZÁSAINKRA, akkor máris helyben vagyunk: minden egyes negatív kijelentésünk hitrendszer! Bizony! (De tényleg!)
Ilyenek lehetnek pl.:
“Nem vagyok elég jó”
“Én nem vagyok fontos.”
“Nem tehetem ezt vagy azt.”
“Ez a dolog lehetetlen.”
“Nekem nem lehet igazam.”
“Engem sosem ismernek el.”
“Én olyan szerencsétlen vagyok…”
“Mindig mindenki engem bánt.”
“Nem számítok.”
“Úgysem értenek meg.”
“Minden férfi/nő ilyen/olyan…”
…és még bőven lehet folytatni a sort…
Mindezek a kijelentések valójában olyan téves hitrendszerek, amik egyáltalán nem igazak – azért hisszük igazságnak őket, mert valamikor a múltban volt egy tapasztalásunk, ami által elhittük ezeket. Mivel ez nem lett felülírva és beépült a mélytudatba, így folyamatosan újrateremtjük ezeket, hogy önmagunknak igazoljuk őket.
Mit lehet tenni?
Első és legfontosabb lépés, hogy hagyjuk abba ezek ismételgetését! Figyeljünk oda tudatosan, hogy mi hagyja el a szánkat és mit forgatunk a fejünkben, mire hangoljuk magunkat! Ez az önmunka tudatos része – ahogyan az is, hogy gondolatban elkezdhetjük megengedni a pozitív érzéseket és gondolatokat, megengedni azokat a tapasztalásokat, amelyekre valójában vágyunk.
A másik része pedig a mélytudattal való munka, amelyhez kérhetünk segítséget, vagy megtanulhatunk olyan módszereket, amelyekkel átírhatjuk a mélytudatban lévő hiedelmeket. Számtalan módszer létezik – csak csinálni kell őket és az eredmény: mindezen kijelentések ellenkezőjének a megtapasztalása, hatalmas megkönnyebbülések, felszabadulások, dolgaink rendeződése, helyrekerülése, belső béke, siker az élet minden területén!
Az önmunka talán az a munka, amely a leginkább megéri az energiabefektetést!
Zentai Anna
Kiegészítés: Természetesen vannak pozitív hitrendszerek is, ám az írás már elkészült, mire rájöttem, hogy ezt meg szeretném említeni. 🙂 Ezeknek egyszerűen örüljünk és kész. 🙂