Házi feladat mindenkinek!

Napok óta rengeteg beérkező levelet válaszolok meg, amióta kiment a legutóbbi poszt arról, hogy lehet kérni ingyenesen az új meditációs hanganyagot és a múltkori előadás hanganyagát is. Ám megdöbbenve látom, hogy a legtöbb ember konkrétan nem mer kérni, nem tud elfogadni!

Számtalan olyan levél van, amelyben nem a klasszikus “kérem szépen a hanganyagot” szerepel, hanem a kiírás ellenére is további – és teljesen értelmetlen – kérdések, hogy lehet-e kérni, lehetséges-e, módomban áll-e, lehet-e még (már hogyne lehetne, ha egyszer elkészült, életem végéig bármikor küldhetem, nem?), fizethetnek-e érte, mit kell ezért csinálni, stb. stb…. Nem is értem. A tény egyszerű: itt van valami, ami kérhető ingyen és bérmentve és NEM TUDJUK FOGADNI. Ez kissé elszomorít.

Alárendeltnek, kevesebbnek, lekötelezettnek érezzük magunkat, mert azt szoktuk meg, hogy vagy elvárnak tőlünk cserébe valamit, vagy ha mégis adnak, akkor annak rossz vége lesz ránk nézve. Ez pedig gond. Mert az univerzum nem így működik harmonikusan. (Bár persze, ez is harmónia – ha nem tudok fogadni, nem jönnek a dolgok, ilyen egyszerű..)

A probléma itt az adás-kapás áramlásával van, a fogadás, befogadás, engedés és megengedésre való képességeinkkel.

Márpedig, ha csak adok, adok és adok, de nem kapok vissza semmit, akkor olyan leszek, mint egy eltömődött csatorna (ami meg, tudjuk, nem szép látvány és még bűzös is, meg idővel tönkre is megy).

El sem tudjuk hinni, hogy van úgy, hogy valaki egyszerűen, simán, megoszt velünk dolgokat, mert ez neki is öröm, ha adhat, ha együtt örülhetünk. Már nem látjuk és tudjuk azt, hogy egységben vagyunk és ha az egyikünknek valami jó, akkor azzal emeli a másikat is. El sem tudjuk fogadni a jót, mert nem engedjük meg magunknak, hogy kapjunk. Közben pedig siránkozunk az életünkön – gyakran ott, ahol senki sem lát -, hogy nekünk mi nincs meg, hogy minek a hiánya miatt nem vagyunk boldogok és sikeresek és satöbbi. Siránkozunk és szenvedünk azért, mert életünk alapvető, sarkalatos területein alapvető dolgok hiányoznak, nincsenek – de észre sem vesszük, hogy egy apró gesztust, egy kis szeretetet és kedvességet sem tudunk befogadni, mert nem tartjuk rá méltónak magunkat!

Hát akkor most mindenkinek, aki mindebben kicsit is találva érzi magát, adok kettő, azaz 2 darab házi feladatot. Aki akarja, kezdje el csinálni, aki meg nem, az meg ne. Ilyen eccerű.

1. Kezdd el elfogadni az összes JÓT, ami áramlik feléd! Kezdd el befogadni mindaz, ami jólesik a lelkednek és a testednek és hagyd abba az ellenkezést! Fogadd el mostantól, ettől a szent pillanattól az összes dícséretet, szép szót, minden kis gesztust, minden szívességet és ajándékot, minden jóleső, tápláló, felemelő, erőt adó dolgot és impulzust, amit a világ ad! Meglátod, idővel ennek az áramlásnak a beindulásával csodák fognak történni! Ilyen értelemben is igaz a mondás, hogy “aki a kicsit nem becsüli…” és ez értendő itt az energiák áramlására és önmagunk megbecsülésére, az élet ajándékainak kiérdemlésére is.
2. Hogy az egyensúly meglegyen, van még egy fontos dolog, amit emellett szintén meg kellene tenned: kezdd el meghúzni a határaidat azon dolgok, személyek, impulzusok előtt, amelyek nem esnek jól és rabolják az erődet! Ha ezt is melléteszed az első házinak, akkor hamarosan tényleg csodákat fogsz tapasztalni és pusztán ennek a két dolognak a tudatos működtetésével tényleg átvarázsolhatod az életedet!

Nem vicc. Próbáljátok ki, járjatok utána. Fogadjatok és engedjetek! Legyetek életművészek!

Az eredményt nem kérem számon, de ti egyszerűen csak élvezzétek! Jó munkát mindenkinek.

Zentai Anna

Kép: Pinterest

Az ingyenes meditációs hanganyag az onismeretikerdes@gmail.com címen kérhető. Ezen a címen csak az ingyenes hanganyagok kiküldése zajlik, levelezés nem. Kérek mindenkit, a kiküldött levelekre ne válaszoljon! Köszönöm.

(ui: Nem szeretem a “tisztelt” megszólítást, a “kedves”t szeretem. (A szeretetben eleve ott a tisztelet.) Nem szeretem, ha a vezetéknevemen szólítanak. Nem szeretem a távolságtartást, a szakadékokat ember és ember között. Az egészséges határokat szeretem. Ennyi problémám hadd legyen még nekem is.)